Nyíregyháza

Legtöbben csak az ifjabbnak szólítják, mivel az ismert vállalkozó édesapjának is Fodor Tibor a neve. Papája a Fodor Irodagép számítógépes lelkének nevezte a fiát, aki indulás óta segíti a családi vállalkozást. Nélküle nehezen fejlődne ilyen gyorsan a cég, hiszen az egyik alappillért jelenti a számítógép. Ennek a részlegnek pedig ifj. Fodor Tibor a vezetője.

A fiatalembernél szinte minden tevékenységet a számítógéphez kell kapcsolni. Az általános iskolában Commodore 64-esen tanulta az alapokat, a Kossuth gimnáziumba, számítástechnikai tagozatra többek között ilyen előzmények után vették fel. A négy gimnáziumi év alatt elsősorban hazánkban gyártott alapgépek működtetését, különböző programok futtatását tanulták. Eleinte még a játékprogramok jelentették az igazi szenzációt, utána viszont már komolyabb programokkal ismerkedtek.

Osztályfőnöke Boros László volt, aki azóta a Minibit Kft. tulajdonosa. A négy év alatt egyre jobban elmélyült a számítástechnikában, és napról napra gyarapította tudását, amelyet édesapja vállalkozásában kezdett kamatoztatni. Akkor már a családban a Fodor Irodagép égisze alatt megkezdődött a festékhenger, később a bélyegző gyártása. Nevetve említi meg, a tanulás akkor már egy kicsit háttérbe szorult, hiszen ahogy ideje engedte, besegített a vállalkozásba. Nemcsak a számítógépes munkákat végezte, hanem minden olyan apró műszaki megoldás is érdekelte, ami lendített a vállalkozáson. Figyelte a gépek működését, és ha valahol kisebb zavar támadt, besegített a szerelésbe. Különösen negyedik gimnazista korában mélyedt bele a számítógépes munkába, hiszen akkor a bélyegző készítéséhez már igen modern számítástechnikai háttér kellett.

Akkoriban egy 286-os gépen dolgoztak, amelyet később fokozatosan modernebbre váltottak fel. Tibor munkájára pedig egyre nagyobb szükség volt, hiszen a korábbi években senki nem értett a vállalkozáson belül a számítógépekhez.

Az érettségi után a Gödöllői Agrártudományi Egyetem nyíregyházi mezőgazdasági főiskolájára jelentkezett, ahova gépész tagozatra vették fel. Ahogy mondja, személyes problémák miatt a második év után abbahagyta a tanulást. Jelenleg a budapesti Gábor Dénes Műszaki Informatikai Főiskola nyíregyházi kihelyezett tagozatán az informatika szakon tanul. Szombatonként tanulnak távoktatás jelleggel, ami összeegyeztethető a Fodor Irodagépben végzett munkájával. Már korábban, 1994-ben alakította meg ifjú feleségével a Fodor Irodagép Betéti Társaságot, amely szervesen kapcsolódik édesapja vállalkozásához, a Fodor Irodagéphez.

− Amikor beindult a bélyegzőkészítés, ugyanazt az utat mi is végigjártuk, mint a többiek  − emlékszik a kezdetekre ifj. Fodor Tibor.  − Az előrelépést egy Agfa levilágítógép vásárlása jelentette, amit Ausztriából szereztünk be. Egy idő után kevés volt egy gép, vettünk még egyet, amelyhez kapcsolódtak a kiegészítő berendezések, és megalakítottuk a DTP-stúdiót. Jelenleg főleg színes kiadványok készítésével foglalkozunk, amelybe a kártyanaptártól kezdve a prospektusokig minden belefér.

Amikor nagy hajtás van, sokszor nem elég reggel nyolcra bejönni, ennél korábban kezdünk, néha hat órakor is bejönnek dolgozni a kollégáim és késő estig maradunk. Év végén elsősorban a kártyanaptár a sláger, ebből jelentős mennyiséget készítünk. Emellett 1995 végén változtak a számlaszámok, az összes bélyegzőre új szöveglemezt kellett készíteni.

Nagyon sok cég megszűnt, újraalakult, azoknak is készítjük a bélyegzőket, az új arculatot, a nyomdai munkákat, úgyhogy nem unatkozunk. Természetesen minden munka sürgős, és mi igyekszünk időben teljesíteni a megrendeléseket.

Hét kollégája munkáját irányítja ifj. Fodor Tibor, aki jóleső érzéssel nyugtázza, nincs szükség különösebb főnöki szigorra, hiszen mindenki lelkiismeretesen végzi a saját feladatát. Persze a főnök sem lazsál, ugyanúgy beül a számítógéphez és szerkeszti, tervezi a kiadványokat. Elsősorban Windows-os programokat használnak attól függően, milyen munkára van szükség. Szerencsés egybeesés a huszonnégy éves fiatalembernél, hogy a munkája egyben a hobbija is, ami szinte az egész napját kitölti.

Egyébre nincs is ideje. Bár nosztalgiázva emlegeti a kerékpározást, egykoron mindenhova két keréken járt, de erre már egy szűk fél óra sem jut. A kerékpár pedig porosodva várja, hogy újra használják.

A vállalkozáshoz gyorsabb tempóra volt szükség. A kirándulások, üdülések, utazások teljesen visszaszorultak, hiszen évente jó ha egy hétre el tudnak utazni. Se szombat, se vasárnap nincs, mindig akad tennivaló a vállalkozásban. A karácsonyi ünnepek előtt azért reménykedve mondta, talán a két ünnep között szusszanásnyi pihenésre és egy rövid lazításra is jut idő. Az új évben pedig ismét kezdődhet a hajtás.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)