Harasztosi Csaba

Nyugalmazott tanító

Bakonszeg

szszb_33_kcs_harasztosi_csaba.jpgMint az igazi néptanítók olyan, együtt él, lélegzik a falujával. Bihar-Sárrét kiváló ismerője, és annyi újságcikket írt, mintha újságíró lett volna világ életében. Tősgyökeres bakonszegi, abban a házban él amelyben született 1948. május 29-én. Bondár Imréné bába néni segítette a világra, a szülést pedig a Biharban jól ismert Fényes doktor vezette le. Az általános iskolát szeretett falujában végezte, majd négy esztendőt a berettyóújfalui Arany János Gimnáziumba járt. Egy esztendőt képesítés nélkül dolgozott egykori általános iskolájában, majd felvételt nyert a Debreceni Tanítóképző Főiskola tanítói szakára. Itt a népművelő-könyvtáros szakosokkal vette fel a kapcsolatot, mert ők voltak az elevenebbek, és itt próbálhatta ki magát először újságíróként. A főiskola újságja, a kelet 67 nevezetes lap volt, mert olyanok írtak bele, mint Moldova György, Somlyó György, Soós Zoltán, a képzőművészek közül Csohány Kálmán is rendszeresen jelentetett meg grafikákat. Nagyon botrányos lap volt, mert mindent megírtak amit csak lehetett. Felkérték olvasószerkesztőnek, mert szerették a stílusát, és jó volt a helyesírása. Nagy Zsolt Csaba beprotezsálta az Egyetemi Életnél, innen igazolt át a Hajdú-bihari Naplóhoz, ahol Bényei József volt a kulturális rovat vezetője.

A naplós kollégái közül Bakó Endrével, a lap egykori főszerkesztőjével ma is tartanak író-olvasó találkozókat. 1968-ban jelent meg az első híre a megyei lapban. Ezt követően még 32 esztendeig tudósította a Naplót, volt olyan nap, hogy egyszerre három írása is megjelent. Emellett a berettyóújfalui újságokba is írt. Annak ellenére, hogy Bakonszegen dolgozott, szinte minden országosan ismert közéleti szereplővel készített interjút. Jelen volt a Bihari Múzeum megszületésénél, és szinte az első tíz esztendejének minden jelentős eseményéről tudósított. Legkedvesebb írásaiból nehezen tud választani, de Dévai Nagy Kamillával készített beszélgetése mindenképpen ott lenne az első háromban. A képzőművészek közül Bényi Árpádot említi, az irodalomnak pedig számos szereplőjét sorolja, de beszélgetett Makk Károly filmrendezővel, Berettyóújfalu díszpolgárával, Konrád György íróval, Tőkés László egykori püspökkel és Torgyán József pártelnökkel is. Mindezek mellett főállásban még tanított is!

Az utolsó évet a főiskolán már levelezőn végezte, és pedagógusként is ment nyugdíjba. Ének szakra is járt, de nem végezte el, hanem inkább a magyarra helyezte a hangsúlyt. Ennek ellenére volt olyan, hogy mind a nyolc évfolyamot tanította énekből, sőt, énekkart is vezetett. Azt mondja, mint minden falusi iskolában szokás, oktatott mindent. Csak három tárgyat nem mertek rábízni: a matematikát, a kémiát és a fizikát. Földesi Béla egykori tanára azt mondta neki a főiskolán, maga nagyon rossz sportoló, de jól tudja tanítani a testnevelést. Szakköröket és irodalmi színpadot is vezetett. A honismereti táborok mellett fontosnak tartotta a nyári táborokat. Biharban talán nincs is olyan gyerek, aki ne nyaralt volna legalább egyszer Káptalanfüreden vagy Bélapátfalván. A honismereti táborban első kutatási területe Sárrétudvari volt, még tudott beszélni a költő Nagy Imre fiával és a lányával is.  Gyűjtöttek választási anekdotákat, foglalkoztak az üzemek történetével, különösen a Tejporgyárral, és Osváth Pál csendbiztos életútját is kutatták.

A mai napig sokan keresik, hogy mutassa be a Bessenyei emlékházat, mert jó idegenvezető, érdekes történetekkel színesíti a neves író életútját, pusztakovácsi kötődését. Aztán, ha valaki betéved, ajánlja a Lakatos József által megálmodott kostemetőt, a Miskolci-Nadányi kúria hatalmas helytörténeti anyagát. Itt aztán kiteljesedik, át tudja adni tudását, ismereteit szeretett falujáról. Több tévéstáb is őt szólaltatta meg, ha a faluról forgattak. Létrehozta a Bakonszegi Harsonát, de szerinte a Petőfi verseket már nehezen tűrték a helyi véleményformálók egy-egy március 15-én, a másik helyi lapban már nem vállalt feladatot. A Naplótól ő lépett ki, de sajnálja, hogy Berettyóújfaluban olyan hamar elfelejtették. Talált azonban magának más elfoglaltságot. A kertet jogász nagylányuk, Réka gondozza, ha hazajut Debrecenből, mert ott dolgozik. A felesége nyugdíjasként a helyi könyvtárban tevékenykedik, Csaba pedig három éve hasznos ismeretterjesztő foglalkozásokat tart az idősek otthonában. Már eddig is sok mindennel foglalkoztak az irodalmi délelőttök alkalmával, pl. Bessenyeivel és Nadányival a költészet napján, népi rigmusok, csasztuskák is elhangzottak, valamint bihari és erdélyi költők is szóba kerültek, mint Dsida Jenő, Emőd Tamás, Sinka István és Miklós Jutka, de a 100 éves Weöres Sándorról is megemlékeztek.  Nyugdíjas, de nem nyugszik, amíg lesz érdeklődő, szívesen felkészül. Sokáig elhallgatná az ember a történeteit.

Szerző: 2018. 01. 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló