Dr. Perecz György
Háziorvos
Bakonszeg
Dr. Perecz György 43 három éve háziorvos a kis bihari településen. Szerteágazó tevékenysége révén hamar megismerte az itt élők „egészségtérképét”, mindennapi gondjait.
A gyökerek Komádihoz kötik, de oda már nincs miért menni, csak a temetőt látogatja. Édesapja körzeti orvos volt, édesanyja pedagógus. 1945-ben látta meg a napvilágot. Beleszületett egy olyan miliőbe, amit vonzónak talált. A rendelő és a lakás egy épületben volt, így már gyerekként mindent tudott, hogy mi történik egy beteggel, és ez felkeltette az érdeklődését. Ezt a kíváncsiságát a szülők is támogatták, a testvérét, Annát pedig a pedagógus pálya felé terelte a szülői példa.
A nagyhírű gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. Akkor kezdődött a gyulai fürdő építése, így a diákévekben sok társadalmi munkát végzett, hogy minden hétvégén hazamehessen, mert akkoriban csak havonta egyszer utazhatott haza a kollégista. Származása miatt nehezen nyert felvételt az egyetemre, de harmadszori próbálkozásra sikerült. Addig segédmunkás volt a klinikai gyógyszertárban, majd mentőápoló. A mentők iránti vonzalma is innen ered. Az egyetemi éveiben is aktív közösségi ember maradt. Rendezvényeket szervezett, és nem állt tőle messze a sport sem: futballozott, kézilabdázott és testedzéssel is foglalkozott.
Tudatosan készült arra, hogy körzeti orvos lesz. Harmadéven a klinikumok (belgyógyászat, sebészet) tanulása mellett kihasználta, hogy az oktatói a tanórákon kívül is szerettek foglalkozni a hallgatókkal. Szabadidejében a belgyógyászatra járt a legtöbbet. A vezetőorvos felügyelete mellett kikérdezte a beteget, elkészítette a kórlapot. Kellő gyakorlat megszerzése után már nagyobb munkát is rábíztak. Hasznos tanácsokkal látták el, és ez jól jött ahhoz, hogy tudja, mi mindennel kell foglalkozni egy kórháztól távoli településen: a szüléstől a sebészeten át a gyermekgyógyászatig. Abban az időben nem minden esetben tudtak mentőt hívni, mert négy óra után még telefonálni se lehetett egy faluból.
Csoporttársaival sokat járt a traumatológiai ügyeletre, szerették az ott dolgozók, ha besegítettek. Lehetett sebet ellátni, és gyakorolni, hogyan kell összeölteni. Az első munkái között volt egy olyan beteg, akit arcon csaptak egy söröskorsóval. Volt rajta mit rendbehozni, de egy idő után elfogyott a türelme a páciensnek. Mikor azonban megnézte magát a tükörben, káromkodott egyet és visszafeküdt.
A gyerekgyógyász is ellátta jó tanáccsal azokat, akik háziorvosnak készültek, velük külön foglalkozott a szakember. Olyan recepteket kaptak, amiken a klinikán használt gyógyszerek voltak felírva, de a háziorvos is tudta őket használni a mindennapok gyakorlatában. Fogászkodni is szeretett. Érdekes módon a foghúzást kedvelte, amire volt is lehetősége, nemcsak Debrecenben, hanem később Berettyóújfaluban is. 1973-ban kerültek Bakonszegre és mellette az induló ELZETT-ben üzemorvosként is dolgozott egészen annak a bezárásáig. Tíz évig sorozóorvosként is tevékenykedett. Felesége gyermekorvos volt Berettyószentmártonban, de mikor katona volt, ő helyettesítette Bakonszegen.
Két gyerekük született, de ők nem az orvosi pályát választották: Andrea lányuk külkereskedő, Tamás fiuk pedig jogász lett. A gyerekek Budapesten telepedtek le, és míg élt a felesége együtt utaztak az unokákhoz a fővárosba. Így van ez most is, ő könnyebben mozdul. Bár a nyugdíjkorhatárt már betöltötte, visszavonulását egyelőre nem tervezi és továbbra is az egészségügyet szolgálja.
Mikor visszakerült Biharba, ő volt a legfiatalabb a körzetben, ezért sokat bízták meg helyettesítéssel is. A két munkakör révén kétezer ember tartozott hozzá. 1978-ban tanácstagnak is megválasztották. A Népfront elnökeként konokul harcolt azért, hogy a település határában a tervezett veszélyeshulladék-lerakó ne létesüljön meg. Kitartott az álláspontja mellett, hiába fenyegették. 1995-ben alpolgármesternek választották, és dolgozott az itt élőkért két cikluson keresztül, de ezt később egy törvénymódosítás miatt fel kellett adnia. Helyette a szakszervezetben vállalt tisztséget, amit jó pár évig végzett. A szakszervezet után az orvosi kamara következett. Debrecenben megválasztották megyei alelnöknek, majd országos küldött lett. 2015-ben titkárnak jelölték, ami számára nagy meglepetés és megtiszteltetés volt. A megbízatást örömmel vállalta. Nyolc jelölt volt négy helyre és ebből hárman már korábban is ellátták ezt a feladatot. Ő volt egyedül vidéki háziorvos a jelöltek közül, de három percben úgy meg tudta fogalmazni a céljait, hogy a háromszáz küldött megválasztotta a Magyar Orvosi Kamara egyik titkárának, amiről úgy tartja, hogy „ez a szakmai tevékenységének a csúcsa”: bakonszegi háziorvosként bekerülni egy országos szervezet kilenc tagú vezetőségébe.