Ésik Sándorné

Nyugdíjas népművész

Fülpösdaróc

Fülpösdaróc pár éve beköltözött Nyíregyházára. Nem úgy kell érteni persze, hogy az aprócska szatmári falu fogta magát, s házastól, kertestől, templomostól elfoglalta a nyírségi megyeszékhely legszebb utcáit – a szelleme költözött be a városba. Párnák, terítők, abroszok képében.
A párnákat, terítőket egy nyolcvannyolc éves néni hímezte – mit hímezte? – hímzi. Ésik Sándorné, az ismerősöknek Erzsike néni a férje halála után váltott lakhelyet, most tíz éve foglalta el Nyíregyházán a piac melletti sarokház egyik lakását. Nehéz volt a váltás, meséli, de azt nem várhatta el a fiától s a menyétől, hogy költözzenek hozzá Mátészalkára, hiszen mindketten Nyíregyháza ismert közszereplői, ezernyi gonddal, kötöttséggel, nem kis felelősséggel.
– Kezdetben bizony még sírtam is, hiszen nem ismertem itt senkit, de aztán megbarátkoztam a környékkel – kínál hellyel bennünket a nappalijában, és már nyitja is a szekrényajtókat, hogy mutassa, mivel telnek a napjai a második emeleten.
Főleg beregi keresztszemest hímez, mint ahogy egész életében. Farkasfogas, fenyőfás, gránátalmás minták díszlenek a vásznon – no de itt álljunk meg egy percre! Azok a vásznak ugyanis nem „mai gyerekek”. A legfiatalabb is van vagy harmincéves, de az igazi, érett vásznak fél évszázadnál is öregebbek. Azokat még ő maga vagy az édesanyja szőtte otthon, Darócon. Talán még olyan is van köztük, aminek a magját ők vetették. Mármint a kenderét, amiből köztudottan a vászon készül. Vetik, kapálják, nyüvik, tilolják, fonják, s nem utolsósorban áztatják, a fülpösdaróciak a Holt-Szamosra hordták.
– Na, az az egy volt, amit nem szerettem! Féltem a nadálytól. Amúgy minden falusi munkát imádtam, amint a testvéreim, a féltestvéreim is. Heten voltunk testvérek, de édesapámék felneveltek négy árván maradt rokongyereket is. Úgyhogy minálunk egy vasárnapi ebéd nem egy tyúkból állt. Édesapánk porciózta szét az ételt. Én azonban nemigen kedveltem a húst, a porciómat mindig „eladtam” valamelyik húgomnak, bátyámnak. Fillérekért persze, nem volt akkoriban pénze a felnőtteknek se, nemhogy a pulyának.
Tizenegy éhes száj – bizony nem kis felelősség. De az édesapa, Kuritár Lajos híresen jó gazdálkodó hírében állt, a kertészet volt a mindene. Volt olyan esztendő, amikor csak őszirózsát termelt egy egész holdon.
– El sem tudja képzelni, milyen gyönyörűség volt abban kapálni. De hogy mit kezdtünk annyi virággal, látják, azt a mai napig se tudom. Pedig sokszor eszembe jut az álmatlan éjszakákon az a nagy, színes tábla – messzi földről csodájára jártak.
Lett volna ott mást is csodálni, például öt hold gyümölcsöst – de azt elvették az apjától. Jött a fordulat, a téeszvilág, és a haladás nevében le kellett mondaniuk a frissen telepített almásról. Ennek dacára túlélték, Erzsike néni pedig egy mátyusi fiatalemberben hamarosan megtalálta élete nagy szerelmét, későbbi párját.
Ült egy nagy halom paszuly közepén, mikor meglátta.Pont ilyen ember kellene nekem, gondolta, de lehet, hogy mondta is, mert rá egy évre megvolt az esküvő. Nemsokára Mátészalkán építkeztek. S míg az ura járta a megyét, ő őrizte a családi fészket. Közben hímzett.
Akkor még működtek a háziipari szövetkezetek, kelendők voltak a hagyományokat ápoló, hihetetlenül aprólékos munkával készülő portékák. Megszámlálhatatlanul sok párna, futó, terítő került ki a keze alól. Ma már csak a maga gyönyörűségére dolgozik. Meg az unokákéra. Akik már cikáznak a világban, de a nagymamáról se feledkeznek meg. Ez a másfél szoba nekik is Fülpösdaróc.

(Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése