Ésik Sándorné

Nyugdíjas népművész

Fülpösdaróc

Fülpösdaróc pár éve beköltözött Nyíregyházára. Nem úgy kell érteni persze, hogy az aprócska szatmári falu fogta magát, s házastól, kertestől, templomostól elfoglalta a nyírségi megyeszékhely legszebb utcáit – a szelleme költözött be a városba. Párnák, terítők, abroszok képében.
A párnákat, terítőket egy nyolcvannyolc éves néni hímezte – mit hímezte? – hímzi. Ésik Sándorné, az ismerősöknek Erzsike néni a férje halála után váltott lakhelyet, most tíz éve foglalta el Nyíregyházán a piac melletti sarokház egyik lakását. Nehéz volt a váltás, meséli, de azt nem várhatta el a fiától s a menyétől, hogy költözzenek hozzá Mátészalkára, hiszen mindketten Nyíregyháza ismert közszereplői, ezernyi gonddal, kötöttséggel, nem kis felelősséggel.
– Kezdetben bizony még sírtam is, hiszen nem ismertem itt senkit, de aztán megbarátkoztam a környékkel – kínál hellyel bennünket a nappalijában, és már nyitja is a szekrényajtókat, hogy mutassa, mivel telnek a napjai a második emeleten.
Főleg beregi keresztszemest hímez, mint ahogy egész életében. Farkasfogas, fenyőfás, gránátalmás minták díszlenek a vásznon – no de itt álljunk meg egy percre! Azok a vásznak ugyanis nem „mai gyerekek”. A legfiatalabb is van vagy harmincéves, de az igazi, érett vásznak fél évszázadnál is öregebbek. Azokat még ő maga vagy az édesanyja szőtte otthon, Darócon. Talán még olyan is van köztük, aminek a magját ők vetették. Mármint a kenderét, amiből köztudottan a vászon készül. Vetik, kapálják, nyüvik, tilolják, fonják, s nem utolsósorban áztatják, a fülpösdaróciak a Holt-Szamosra hordták.
– Na, az az egy volt, amit nem szerettem! Féltem a nadálytól. Amúgy minden falusi munkát imádtam, amint a testvéreim, a féltestvéreim is. Heten voltunk testvérek, de édesapámék felneveltek négy árván maradt rokongyereket is. Úgyhogy minálunk egy vasárnapi ebéd nem egy tyúkból állt. Édesapánk porciózta szét az ételt. Én azonban nemigen kedveltem a húst, a porciómat mindig „eladtam” valamelyik húgomnak, bátyámnak. Fillérekért persze, nem volt akkoriban pénze a felnőtteknek se, nemhogy a pulyának.
Tizenegy éhes száj – bizony nem kis felelősség. De az édesapa, Kuritár Lajos híresen jó gazdálkodó hírében állt, a kertészet volt a mindene. Volt olyan esztendő, amikor csak őszirózsát termelt egy egész holdon.
– El sem tudja képzelni, milyen gyönyörűség volt abban kapálni. De hogy mit kezdtünk annyi virággal, látják, azt a mai napig se tudom. Pedig sokszor eszembe jut az álmatlan éjszakákon az a nagy, színes tábla – messzi földről csodájára jártak.
Lett volna ott mást is csodálni, például öt hold gyümölcsöst – de azt elvették az apjától. Jött a fordulat, a téeszvilág, és a haladás nevében le kellett mondaniuk a frissen telepített almásról. Ennek dacára túlélték, Erzsike néni pedig egy mátyusi fiatalemberben hamarosan megtalálta élete nagy szerelmét, későbbi párját.
Ült egy nagy halom paszuly közepén, mikor meglátta.Pont ilyen ember kellene nekem, gondolta, de lehet, hogy mondta is, mert rá egy évre megvolt az esküvő. Nemsokára Mátészalkán építkeztek. S míg az ura járta a megyét, ő őrizte a családi fészket. Közben hímzett.
Akkor még működtek a háziipari szövetkezetek, kelendők voltak a hagyományokat ápoló, hihetetlenül aprólékos munkával készülő portékák. Megszámlálhatatlanul sok párna, futó, terítő került ki a keze alól. Ma már csak a maga gyönyörűségére dolgozik. Meg az unokákéra. Akik már cikáznak a világban, de a nagymamáról se feledkeznek meg. Ez a másfél szoba nekik is Fülpösdaróc.

(Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése