Dr. Veres Eleonóra
Osztályvezető főorvos
Kisvárda
A tűz és a víz, a közismert keleti megfogalmazással a yin és a yang örök ellentétét, de egymás kiegészítését érzem ki az osztályvezető főorvos, dr. Veres Eleonóra szavaiból. Éjszaka ügyelt, a mai nap legalább annyi teendőt, sürgős döntést kíván tőle, mint az előző. Megszokta a pörgést, a neurológiai osztály betegeinek ellátása javarészt erről szól. Míg a másik szakterülete, a rehabilitáció, akár egy lassított film, egy újabb megtett lépésnek is örül az orvos és a beteg.
Kész történelem, amint fellapozzuk a családi naplót. Az 1965. február 11-én Kisvárdán született főorvosnő külön említi, hogy édesanyja, Balázs Leona kemény, büszke asszony volt, különleges karakterét a közelállók közül néhányan azzal ismerték el, hogy gyermekeiknek is ezt a keresztnevet adták. Édesapja, Veres Lajos folytatta a hagyományt, a nagyapa pedig a második világháborúban menekült erdélyi szászoknak, magyaroknak két és félévig adott otthont a saját házában. Eleonóra férje Gaál Zoltán gépészmérnök. Házasságukból két gyermek született: Anna középiskolás a debreceni Kossuthban, és céltudatosan készül a világhírű Cambridge-i Egyetemre. Fiuk, Zoltán a kisvárdai Bessenyei Gimnázium diákja.
A hagyománytiszteletet, mint alapértéket hozta magával otthonról. Szülővárosában, a Kodály Zoltán általános iskola zenei és speciális matematika tagozatán végzett, majd a Bessenyei Gimnáziumban érettségizett. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen Általános Orvosi Karán szerzett diplomát 1991-ben. Végzése után azonnal Kisvárdára került, és mindmáig első munkahelyét mondhatja magáénak. Egy évig az intenzív osztályon végezte munkáját, és ezt a kiváló szakmai gyakorlatot csak tetézte a műtő semmihez nem hasonlítható világa: a gyors döntési képesség kialakítása rengeteg élménnyel ajándékozta meg.
Neurológiai osztályon kellett folytatnia hétköznapjait, hisz az akkori szabályok szerint csak így szakvizsgázhatott. 1996-ban szerezte meg neurológiai szakvizsgáját. Érdeklődési köre a népbetegségnek számító agyi keringés zavarok, főként a stroke, másrészt a Parkinson-kór felé irányult. 2010-ben vette át mozgásszervi rehabilitációs szakorvosi diplomáját. Ezután kinevezték a kórház Rehabilitációs Osztályának neuro-rehabilitációs részlegvezető főorvosának. Itt elsősorban agyi történésen átesett, operált, illetve mozgásszervi panaszokban szenvedő betegek rehabilitációját végzik.
Mint Veres főorvosnő kiemeli: azt tartja munkája legfőbb eredményének, hogy a kezdeti nehézségek után egy rendkívül összetartó, ütőképes és a visszajelzések alapján sikereket elérő csapatot, egy valódi team-et tudtak létrehozni. A munkatársak elhivatottságát jelzi, hogy néhányan egyetemi szakvizsgát, például rehabilitációs menedzserit tettek. A több hetes kezelésnél az eredmény centiméterekben mérhető. Ha egy újabb lépést megtesz a beteg, örül mindenki. Családias a légkör, jobban kötődnek egymáshoz orvosok és betegek, mert az együttes erőfeszítés náluk jobban megmutatkozik. A 100 ágyas osztályon nagy a kihasználtság. A rehabilitációs részlegen 26 ágyat helyeztek el.
A stroke rehabilitációja fejlődik, mert mozgató- és állítógépeket használhatnak. Bekapcsolódik a logopédus, a pszichológus, a speciális ismeretekkel felvértezett gyógytornász, a masszőr, a dietetikus. Dr. Veres Eleonóra minél mélyebbre igyekezett elméletileg és gyakorlatilag beásni magát ezekbe a stúdiumokba, ezért letette a neurológiai mellett a mozgásszervi rehabilitációs szakvizsgát is. A Felső-Szabolcsi Kórházban működő Stroke Centrum mellett a Parkinson-kór, az időskori elbutulás (demencia) és az epilepszia betegségek gyógyítása is speciális centrumban történik. Így ír magáról: „Az aktív neurológiai osztályos napi teendők mellett a rehabilitációs osztályon kialakított családias, betegcentrikus hangulat, illetve a bénult, esetleg beszéd- és járásképtelen ember rehabilitációjában elért sikerek kárpótolják a sokszor megfeszített munkát, fáradtságot.”
Szabó Magda szavait idézi: „A hűség tulajdonság, a hála tanítható”. Veres főorvosnő hálás szakmai mentorainak, a Debreceni Egyetem tanárainak, a kisvárdai kórház orvosainak, akikkel sikerül együtt dolgoznia, és segítségükkel a szaktudását elmélyítenie. Családi köteléke immár Vásárosnaményhoz köti, itt él, illetve rendelésen találkozik a beregi betegekkel is.
Azért a megelőzést nem hagyhatjuk ki a beszélgetésből, mert számos neurológiai betegség nem alakulna ki, ha mindenkinek jutna elég ideje a kikapcsolódásra, a feltöltődésre, szabadulni tudna a stressztől és a túlhajszoltságtól. Amíg egy komoly figyelmeztetés nem érkezik, addig a mókuskerékből sokan nem tudnak kiszállni. A főorvosnő, családjával együtt arra törekszik, hogy jusson idejük egymásra, a gyermekekre, a természetjárásra, az irodalomra és a zenére.