Budapest

Élete a nyilvánosság előtt folyt szinte gyermekkora óta, és sikeresnek tartják mind saját választott szakmájában, a bankvilágban, mind a közéletben. Ismert Szabolcs-Szatmárban és az országban. Beszélgetésünk során mindig visszatér édesapjához, akit Vaján sokan tiszteltek. Előbb, mert az árván maradt kilencgyermekes családban tizennégy évesen családfővé érett, később pedig mint a Hangyaszövetkezet kereskedője a megpróbáltatásokat bölcsen fogadta. Három fia és egy lánya − azt vallja Tisza László − mindig példát és hasznos tanácsot kapott tőle. Tisza László saját útja előbb tanítóképzőbe vezetett, de ezerkilencszázötvenegyben a beiskolázás „magasabb szempontok” szerint történt. Áttették a közgazdasági szakközépiskolába, ahol kiváló tanárai voltak. Itt két dolgot határozott el; bankban fog dolgozni, és egyetemen a jogot végzi el.

Első munkahelye otthon volt, édesapja szerint Vaja labdarúgócsapatának szüksége volt rá. A csapat bejutott a magasabb megyei bajnokságba, úgyhogy három hónap múltán előbb Kisvárdán a bankban könyvelő, majd Baktán előadóként dolgozik. A jogi egyetemre csak a harmadik próbálkozás után jutott be, pedig a közgazdaságira a tanulmányi verseny nyerteseként felvették, de ez nem volt érvényes a jogra. Időközben, 1957-ben behívták két évre sorkatonának.

Végül Bakta és Csenger után a sorsát eldöntő nyíregyházi Nemzeti Bankba került. A két évtized alatt végigjárta a banknak szinte minden munkakörét, és osztályvezetőként jól érezte magát, de 1975-ben megkérdezték, nem akar-e másutt vezető beosztásban dolgozni. Akkor még maradt, de 1976-ban megkapta a megyei OTP igazgatói székét. „Életem legboldogabb négy éve volt ez. Kezdetben a belső hangulatot kellett jobbá tenni, aztán kiderült, hogy kiváló szakemberekkel vagyok körülvéve. Nagy feladatokat kaptunk mi akkor. A legnagyobb vállalkozásunk a lakásépítési program volt. Építettünk saját magunk is, de intéztük a mások által építettek értékesítését, és a hitelezéseket is.

Akkor kezdte meg önálló életét az első demográfiai hullám fiatalsága, így jelentős volt a lakásigénylés. Törvényszerű volt, hogy a nagy összegű hitelek felvétele után az elengedések lehetőségével is foglalkozzunk. A megyei, városi vezetéssel ekkor már mindennapi munkakapcsolatban voltam, és megpróbáltam a pénzügyi feltételeket ehhez igazítani. Ez is banki munka volt, bár kicsit másabb, közelebb a közélethez, a politikához. Sokszor megállapítottam magamban, mennyi tanácskozás, értekezés, győzködés, pedig a számok világosan mutatják a tényeket! Rövidesen azonban magam vezettem ilyen tanácskozásokat.”

Ennek a magyarázata az, hogy megválasztották a megyei tanács mezőgazdasági elnökhelyettesének 1980-ban, P. Szabó Gyula nyugdíjazása után. Pénzes János elnökkel korrekt volt a kapcsolatuk, ismerte a legtöbb kollégáját még középiskolás korából, tehát ismét jól érezte magát a munkahelyén. Ekkoriban már váltott a sportágakban. A foci után kézilabdázott, majd harmincnyolc évesen megtanult úszni, de igazán azt nem szerette meg, viszont a tenisz iránti vonzalma nagyjából erre a korszakra datálódik. Nevetve mondja, mennyi labdát kellett összeszednie, ameddig a partnerei már szívesen játszottak vele. Pénzes Jánost például a fővárosba hívták. A megüresedő elnöki szék betöltése országos és megyei politikai és igazgatási egyeztetéssel történt. Mindenkinek volt jelöltje − ellenjelöltje, és a végén a szemben állók az ő személyében találták meg az új tanácselnököt. Már amikor eljött az OTP-ből, azzal nyugtatta meg az Országos Takarékpénztár vezérigazgatója, Szirmay Jenő, ha szüksége lenne segítségre, hogy visszatérjen eredeti foglalkozásához, őrá számíthat.

1985 nevezetes éve volt a magyar közéletnek, hiszen a választások után új vezetés kezdte meg munkáját mind a párt-, mind a megyei apparátusban. Tisza László ekkor már nem indult itthon. A családban más egyezség született. Feleségével úgy határoztak, hogy Pestre költöznek, az időközben szintén a jogi egyetemen tanulmányait megkezdő Katalin lánya pedig férjével, Kurucz Dezsővel együtt vállalta a Pestről hallani sem akaró idős nagyapa gondozását. Nehéz döntés volt ez, és nagy kihívás. Faluvégi Lajos kezdeményezésére az ország második bankjának vezérigazgatója lett Szirmay nyugdíjba vonulása után. A bankrendszer korszerűsítése azonban arra kényszerítette az OTP-t, hogy a korábbi állami dotációk helyett pénzügyi garanciákkal dolgozzon, majd a régi OTP négy részre oszlott, és ezt még Tisza Lászlónak kellett előkészítenie.

Ő a Szerencsejáték Rt.-ben folytatta a munkáját. A váltás nem volt könnyű, hiszen kétszer is elköszöntek tőle. Voltak más kezdeményezései, de ő ma is a Szerencsejáték Rt. ügyvezető igazgatója, mivel visszahívták, hogy érvényesíthesse korábbi titkát: „a csakazértis megmutatom, hogy sikerül…”-t. A munkától egy dolog azonban el tudja szakítani, ha bírónő lánya vagy két unokája, Viktória és Gréta hívja.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)