Dr. Szeifert Gyula

A FETIKÖVIZIG egykori igazgatója,

Budapest

A 2010. esztendőben igen gyakran előztek meg vízügyi és környezetvédelmi hírek politikaiakat, hiába gazdag eseményekben és fordulatokban a közélet is. Dr. Szeifert Gyula 1954-ben kezdte el pályáját Nyíregyházán, az akkori Vízügyi Igazgatóságon. Nem tudom, él e még köztünk olyan ember, aki több tapasztalat birtokában szemlélné napjaink eseményeit.

Negyedszázada került el a nyírségi megyeszékhelyről, de az azt megelőző három évtizedet az igazgatóságon töltötte. Budapesti lett, de munkássága máig emlékezetes nálunk, még a nem szakmabeliek számára is. Felesége, Soltész Ágnes újságíró, a Ke­let­-Ma­gyarországnál kollégám volt, ő a Nők Lapjánál folytatta, és még a mai napig bejár a laphoz. Ők semmit sem változtak, én alighanem sokat, mert Ágnes asszony alig ismer meg. Frissen készült sütemény, gőzölgő kávé, barátságosan játszadozó lángok a kandallóban… Csak kint zuhog az eső. Mi másról beszélnénk, mint a vízről, az árvízről.

„Én ott születtem” – szolgál az első pillanatban meglepetéssel, amikor szóbahozom Felsőzsolcát, az ottani tragédiát. „Pontosabban Miskolcon, de a szüleim ott laktak, így elég jól ismerem a környéket. Ekkora vizet ott még sose láttak, de figyelembe kell venni más körülményeket is. Egy olyan településen, amelyet gyakran fenyeget, vagy néha el is önt az ár, látják az előjeleket, tudják, hogyan készüljenek, és alkalomadtán miként cselekedjenek.” Íme egy higgadt visszatekintés azokra a napokra, amikor kétségbeesést és bénultságot láttunk az arcokon. Egy kimért, precíz ember szedi pontokba a további szakmai okokat. Aki még emlékszik dr. Szeifert Gyula stílusára, logikusan felépített érvelésére, azt nem lepi meg az, ahogy jó szándékkal és tárgyilagosan értékeli napjaink vízügyi helyzetét.

A zsolcai vasmunkás fiának volt kitől örökölnie a műszaki érzéket és a precízséget. „Mindig bámultam apámat, akinek nem okozott problémát, hogy ballal vagy jobbal kalapálja be a szöget” – emlékezik hálás szívvel. 1950-ben érettségizik a Fráter György Gimnáziumban, amelyről köztudott volt, hogy növendékei között az ment ritkaságszámba, aki nem valami rangos helyen tanult tovább. Egyenes út vezetett tehát az ifjú Szeifertnek a Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karára. 1952 és 1953 között építették át a Miskolc–Zsolca közötti út alatti hidakat. A fiatal diák nyarait ezeknél az építkezéseknél töltötte. Mind olyan munkák voltak, amelyek szakmailag nagyon megragadták, ráadásul nagyon jól meg is fizették. „Olyan pénzeket vittem haza, hogy szegény anyám csak csóválta a fejét gyanakodva” – idézi az akkori időket. Magamban megjegyzem, inkább ez a jelenség tért volna vissza, mint némelyik árvíz.

1954-ben egyik professzora ajánlotta neki Nyíregyházát, így került hozzánk. A megszerzett gyakorlattal és a tapasztalatokkal gazdagodva annak rendje, módja szerint haladt előre a karrierje. Folyókkal szabdalt és szeszélyes vízjárású vidékünkön volt alkalma félni is, örülni is. Az elismerés hangján beszél egykori igazgatójáról, Jancsó Gyuláról.  „Mindenben szabad kezet adott, nem emlékszem semmilyen konfliktusra.” A tudományos munkát is fontosnak tartotta. A víztározók építésének idejét élte ekkor a Nyírség. Amikor a vajai szóba került, sokan óvták tőle, mert úgy gondolták hogy a homok nagy vízáteresztő tulajdonsága ellentmond Szeifert Gyula tervének. Neki viszont volt egy elképzelése „a dombok vonulatát lustán követő talajvízszintről”, ami megalapozottnak bizonyult. Olyannyira, hogy azt tudós bírálók doktori disszertációként fogadták el. 12 évig volt főmérnök, erre az időszakra esett a hetvenes nagy árvíz. Helikopterrel járta azt a kisebb fajta tengert, amely akkor a Szamos–Tisza közét borította. Magam is ott voltam akkoriban, de még most is hallottam dr. Szeifert Gyulától olyasmit, amit sem akkor, se azóta. Álljon itt most a leghitelesebb túlélő forrásértékű kijelentése: „nem vágták át a romániai oldalon a gátat, az ár szakította át”. A magyar katonai helikopternek, azokban a napokban szolgálati járművének – ritka történelmi pillanat  – szabad röpte volt Szatmárnémetin túl is. Ez az esemény száz év múlva is emlékezetes lesz. Kevesen tudják, nekem is újdonság, hogy rá négy évre még ennél is egy méterrel nagyobb vizet prognosztizáltak. Nagy volt az ijedtség, pattogtak a parancsok. A vízügyi államtitkár, Dégen Imre telefonon közölte dr. Szeiferttel: mostantól te vagy az igazgató. Miközben az akkori igazgató, Máté Zoltán ott állt mellette.

Még egy ilyen mélységesen szakmai szervezetet sem kímél a politikum. 1984-ben nem az árvíz ellen kellett védekezni, hanem személyében érte inzultus. A fővárosban azonban nem felejtették el érdemeit, és képességeinek megfelelő poszton, az árvízvédelmi főosztály élén dolgozott nyugdíjazásáig. Ma is kapcsolatban van az itteni szakemberekkel. Jóleső érzéssel tartja számon Bodnár Gáspár igazgató évenkénti meghívásait. „Az idén nem tudtam elmenni, de mondd meg neki, tavasszal feltétlenül hajózni szeretnék egyet a Tiszán” – szorítja meg búcsúzóul a kezem.

(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)

Hasonló

Aranyhintó hat lóval, bíbor bársony trónnal

Nem Danikáné lányát, hanem a római pápát szállította A római katolikus egyház éppen hivatalban lévő feje már nagyon régen nem kocsizik ki vele. Haladnak a korral. Modern közlekedési eszközzel, autóval... Tartalom megtekintése

A milánói dóm égbe szúró tornyai

A világ egyik legszebb gótikus temploma tárul az ember a szeme elé a Piazza del Duomón A délutáni nap fényében fürdő homlokzat nem ismeretlen előttem. Láttam képen, filmen, körbesétáltam a... Tartalom megtekintése

Tanya

Biszák László alkotása A  festő, aki   komplett  képekben  gondolkodik,  vagy  csak  ráhagyja  az  ecsetére, hogy  dolgozzon,  máris  kikerekedhet  keze nyomán egy tájkép, és  ha  van  még festék a palettán ... Tartalom megtekintése

“Itt van az ősz, itt van újra…” 

Ősz Zoltán alkotása Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? De szeretem (Petőfi Sándor) Remek.  Pompás.   Csodás.  Szinte itt ... Tartalom megtekintése

Őszikék 22 – 11 

Bíró Ernő alkotása Lám-lám  idén is eljött minden  híresztelés ellenére az  ősz!  A  nyár  perzselő  volt,  áhítoztunk   az  esőre, kis  lehűlésre,  és  mutató újját  felemelve  hozott  rosszakat,  viharokat, lehűlést ... Tartalom megtekintése

Kertész  utcai  ház, Győr

Hargitai Beáta alkotása …már 2024-et  írunk,  és  2020-ban  készítettem  ezt  a kis  képet.  Révfalut  jártam,  kerestem  az  emlékeket,  lassan  az  épületek  is  úgy  kipotyogtak  a  szitán,  eltűntek  mint  a pergő ... Tartalom megtekintése

Lagúna

Huszár  Boglárka alkotása Lagúnáknak nevezik az atollok korallzátonyától körülzárt vízfelületet is. Magyar neve az olasz laguna szóból ered, melyek jelentése tavacska, pocsolya; végső forrása az azonos jelentésű latin LACŪNA. (Wikipédia). ... Tartalom megtekintése

Fornax

Tüttő József alkotása Képzeletem összes  zugát    nézegetem   az  elvonatkoztatott  témát   bontogatva  ami  a jelenkor megváltozott  világát   képviseli.  A  múlt század  embere  vagyok,  ahol  a tárgyak  tárgyakat ... Tartalom megtekintése

Józsi seprűvel győzte le a fellázadt kávéfőzőt

Megsértődött a kis kotyogó, s kattogott, pattogott, csörömpölt, ugrándozott Köztudott tény, hogy az erdélyi vendégszeretetnek nincsenek határai, Székelyföldön meg különösképpen. Mindenki szívesen fogad vendégeket, látogatókat, hosszabb vagy rövidebb távon, és... Tartalom megtekintése

“Nem nyitok vitát…” 

Tüttő József alkotása Két  krumpli  egy  zsákba  hiába  nagy a zsák,  akkor  hátra  arc,  és  úgy  vitáznak  mint két  felfújt  hólyag.  Tüttő  József  két  figurát  állít  elénk,  hogy  fejtsük  meg ... Tartalom megtekintése