Dr. Sveda Béláné

Könyvtáros,

Nyíregyháza

Az életéről írt riportját egy szép Kierkegaard-idézettel kezdi Salzmann Katalin: „ A múltat csak előre felé lehet élni, de csak visszafelé lehet megérteni.”

Földi léte kalandosan kezdődött: 1946. február tizenhetedikén született Ausztriában „menekülés” közben. Édesanyja, Ruzsonyi Sára, irodagép-műszerész, édesapja, dr. Salzmann Zoltán ügyész, Nyíregyháza közismert személyiségei voltak. Az „ötvenes évek” édesapja karrierjét derékba törték. Édesanyja a három gyerek mellett az ismerősök révén betanított munkás lett. A család legkisebb tagja igen „eleven” kislány volt: sokat sportolt, és még többet olvasott. Otthon megtalált mindent, ami érdekelte, így hamarosan „könyvtárfüggővé” vált. Nyíregyházán, a Zrínyi Ilona Gimnáziumban 1964-ben érettségizett. Szerette a tanárait, akik viszontszerették őt. A „Zrínyiben” tanulta meg az igazi könyvolvasást. A közös programokról szinte sohasem hiányzott. Az elsők között tett érettségit testnevelésből, mert a továbbtanulást e téren képzelte el.

A mindennapok valóságára az első munkahelyén, áruforgalmi előadóként ébredt rá. Édesanyja segítségével jutott be a Megyei Könyvtárba, ahol 1966-ban négyórás adminisztrátorként kezdte könyvtárosi pályafutását. Vezetői patronálásával 1967-ben sikerült eredményesen felvételiznie a Tanítóképző Intézet népművelés–könyvtár szakára Debrecenbe, ahol 1971-ben kapta meg diplomáját. Időközben férjhez ment dr. Sveda Béla jogászhoz. A majd négyévi „próbaidő” alatt kitanulta a könyvtáros szakma minden csínját, annak ellenére, hogy nem igazán szeretett nyolc órán át egy helyben maradva dolgozni. 1970-ben született meg első fiuk, György. A gyest kihasználva a házukban lévő könyvesbolt rendszeres látogatója lett, ezzel könyvbizományosi működése is elkezdődött. Fiával megszerettette a hangos meseolvasást, a meséskönyveket.

Az 1973-as év kezdetéről így ír: „Bartha Dénes bácsi (akkori igazgatóm, ma már címzetes igazgató, nyugdíjas), Bardóczi Sándorné (Marika néni, ő is nyugdíjas már) kikértek a Megyei Könyvtárból, iskolai könyvtáros lettem a mai Wesselényi Miklós Szakközépiskola és Szakiskola elődjében, a 107-es Ipari Szakmunkásképző Intézetben a Hatzel téren.”

Ebben az oktatási intézményben immár 32 évet töltött el családias hangulatban, s boldogan várja 2006. január harmadikát, nyugdíjba vonulása napját. A „könyvtár” a kezdet kezdetén 4780 kötetből állt, ezek a tanári szobában lévő szekrényekbe zárva, dupla sorokban várták majdani olvasóikat. Ekkor már épült a Dugonics utcában az „inasegyetem”. Katalin hamar bekapcsolódott a kulturális munkába: vetélkedőket szervezett, iskolaújságot szerkesztett. Segítette a KISZ-es Valent Ilike munkáját, akivel életre szóló barátságot kötöttek, és nem utolsósorban a diákok a barátai lettek. „Különleges kapcsolat ez mind a mai napig, tőlem nem függnek, engem kérdeznek – de nehéz erre őket megtanítani –, bármikor elérnek, a könyvtár mindig nyitva van, s mindig tudtam olyan könyvet a kezükbe adni, amiből játszva tanulhattak.” – írja erről az időszakról.

Az 1974-es tanévnyitó ünnepséget az új épületben tartották meg. Ekkor kezdődött el, az iskola vezetése által támogatva a könyvtár gyarapítása és használata. Ennek eredményeként sikerült egy jó könyvtárat kialakítania, ami az iskola „nyugodt szigete” lett, ahová bármikor bemehettek a tanárok és a diákok. A visszajárók már saját gyerekeiket is hozzák, s jóleső érzés volt hallani azt, hogy miért szerettek ebbe az iskolába járni…

Három év múlva megszületett második fiuk, Zoltán. 1981-ben az édesanya főiskolai végzettséget szerzett. A nyolcvanas évek békésen, sok munkával teltek: könyvtári órák, kis könyvtáros foglalkozások, vetélkedők, az iskolaújság szervezése és szerkesztése vitt színt a hétköznapokba. Az 1988-as igazgatóváltás jó hatással volt a könyvtár fejlesztésére. Az új iskolavezetés, élén dr. Farkas Lászlóval, mindenben támogatta törekvéseit.

A huszonöt éves jubileumra hosszas előkészítő munkával szerkesztették meg és adták ki első évkönyvüket, a Csengettyűszót. A következő ünnepi kiadást, a harmincéves évfordulóra tervezik, de az már a „fiatalok” dolga lesz, akik a Szivárvánnyal tették le a névjegyüket. Az iskola történetének krónikása, Ferencz Miklósné (Gizike) munkásságát mindenképpen meg kell említeni: az ő keze nyomán életre kelt „Feljegyzések” segítenek megérteni, s valóban csak „visszafelé” a történelmet. Dr. Sveda Béláné jól érezte magát az iskolában, ahol kollégáival is emberi kapcsolatot alakított ki. Három évtizedes pedagógiai pályája során megkapta a „Szocialista Kultúráért” kitüntetést, s 1988-ban vezető pedagógus lett. Menyei két fiú- és egy leányunokával ajándékozták meg.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 21. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2006.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése