Dr. Sveda Béláné

Könyvtáros,

Nyíregyháza

szszb_21-72_dr_sveda_belane.jpgAz életéről írt riportját egy szép Kierkegaard-idézettel kezdi Salzmann Katalin: „ A múltat csak előre felé lehet élni, de csak visszafelé lehet megérteni.”

Földi léte kalandosan kezdődött: 1946. február tizenhetedikén született Ausztriában „menekülés” közben. Édesanyja, Ruzsonyi Sára, irodagép-műszerész, édesapja, dr. Salzmann Zoltán ügyész, Nyíregyháza közismert személyiségei voltak. Az „ötvenes évek” édesapja karrierjét derékba törték. Édesanyja a három gyerek mellett az ismerősök révén betanított munkás lett. A család legkisebb tagja igen „eleven” kislány volt: sokat sportolt, és még többet olvasott. Otthon megtalált mindent, ami érdekelte, így hamarosan „könyvtárfüggővé” vált. Nyíregyházán, a Zrínyi Ilona Gimnáziumban 1964-ben érettségizett. Szerette a tanárait, akik viszontszerették őt. A „Zrínyiben” tanulta meg az igazi könyvolvasást. A közös programokról szinte sohasem hiányzott. Az elsők között tett érettségit testnevelésből, mert a továbbtanulást e téren képzelte el.

A mindennapok valóságára az első munkahelyén, áruforgalmi előadóként ébredt rá. Édesanyja segítségével jutott be a Megyei Könyvtárba, ahol 1966-ban négyórás adminisztrátorként kezdte könyvtárosi pályafutását. Vezetői patronálásával 1967-ben sikerült eredményesen felvételiznie a Tanítóképző Intézet népművelés–könyvtár szakára Debrecenbe, ahol 1971-ben kapta meg diplomáját. Időközben férjhez ment dr. Sveda Béla jogászhoz. A majd négyévi „próbaidő” alatt kitanulta a könyvtáros szakma minden csínját, annak ellenére, hogy nem igazán szeretett nyolc órán át egy helyben maradva dolgozni. 1970-ben született meg első fiuk, György. A gyest kihasználva a házukban lévő könyvesbolt rendszeres látogatója lett, ezzel könyvbizományosi működése is elkezdődött. Fiával megszerettette a hangos meseolvasást, a meséskönyveket.

Az 1973-as év kezdetéről így ír: „Bartha Dénes bácsi (akkori igazgatóm, ma már címzetes igazgató, nyugdíjas), Bardóczi Sándorné (Marika néni, ő is nyugdíjas már) kikértek a Megyei Könyvtárból, iskolai könyvtáros lettem a mai Wesselényi Miklós Szakközépiskola és Szakiskola elődjében, a 107-es Ipari Szakmunkásképző Intézetben a Hatzel téren.”

Ebben az oktatási intézményben immár 32 évet töltött el családias hangulatban, s boldogan várja 2006. január harmadikát, nyugdíjba vonulása napját. A „könyvtár” a kezdet kezdetén 4780 kötetből állt, ezek a tanári szobában lévő szekrényekbe zárva, dupla sorokban várták majdani olvasóikat. Ekkor már épült a Dugonics utcában az „inasegyetem”. Katalin hamar bekapcsolódott a kulturális munkába: vetélkedőket szervezett, iskolaújságot szerkesztett. Segítette a KISZ-es Valent Ilike munkáját, akivel életre szóló barátságot kötöttek, és nem utolsósorban a diákok a barátai lettek. „Különleges kapcsolat ez mind a mai napig, tőlem nem függnek, engem kérdeznek – de nehéz erre őket megtanítani –, bármikor elérnek, a könyvtár mindig nyitva van, s mindig tudtam olyan könyvet a kezükbe adni, amiből játszva tanulhattak.” – írja erről az időszakról.

Az 1974-es tanévnyitó ünnepséget az új épületben tartották meg. Ekkor kezdődött el, az iskola vezetése által támogatva a könyvtár gyarapítása és használata. Ennek eredményeként sikerült egy jó könyvtárat kialakítania, ami az iskola „nyugodt szigete” lett, ahová bármikor bemehettek a tanárok és a diákok. A visszajárók már saját gyerekeiket is hozzák, s jóleső érzés volt hallani azt, hogy miért szerettek ebbe az iskolába járni…

Három év múlva megszületett második fiuk, Zoltán. 1981-ben az édesanya főiskolai végzettséget szerzett. A nyolcvanas évek békésen, sok munkával teltek: könyvtári órák, kis könyvtáros foglalkozások, vetélkedők, az iskolaújság szervezése és szerkesztése vitt színt a hétköznapokba. Az 1988-as igazgatóváltás jó hatással volt a könyvtár fejlesztésére. Az új iskolavezetés, élén dr. Farkas Lászlóval, mindenben támogatta törekvéseit.

A huszonöt éves jubileumra hosszas előkészítő munkával szerkesztették meg és adták ki első évkönyvüket, a Csengettyűszót. A következő ünnepi kiadást, a harmincéves évfordulóra tervezik, de az már a „fiatalok” dolga lesz, akik a Szivárvánnyal tették le a névjegyüket. Az iskola történetének krónikása, Ferencz Miklósné (Gizike) munkásságát mindenképpen meg kell említeni: az ő keze nyomán életre kelt „Feljegyzések” segítenek megérteni, s valóban csak „visszafelé” a történelmet. Dr. Sveda Béláné jól érezte magát az iskolában, ahol kollégáival is emberi kapcsolatot alakított ki. Három évtizedes pedagógiai pályája során megkapta a „Szocialista Kultúráért” kitüntetést, s 1988-ban vezető pedagógus lett. Menyei két fiú- és egy leányunokával ajándékozták meg.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 21. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2006.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése