Dr. Vraukóné Lukács Ilona

A Magyar Kultúra Lovagja

Nyíregyháza

Emődön születtem 1959. november 24-én, az akkor már 12 éves nővérem és hétéves bátyám mellé harmadikként. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy számolt velem. S azért is, hogy ismerhettem még valamennyi nagyszülőmet is. Mindannyian a földből éltek; szőlőt műveltek, gabonát-gyümölcsöt termesztettek, állatokat tartottak. Ha a gyerekkoromra gondolok, akkor mindig csak meleget érzek, s a nagy télesti beszélgetésekre emlékszem.

Az óvoda kimaradt az életemből. Iskolába nagyon szerettem járni. Jó tanuló voltam, mindent kipróbáltam: néptánc, kézilabda, atlétika, énekkar, közösségi munka.

Kicsi lányként éltem meg nővérem gimnazista éveit. Tetszett az egyenruhájuk: matrózblúz, sapka, kitűző. Tiszteletet ébresztő volt maga az iskolaépület is. Soha nem gondoltam arra, hogy én máshová is járhatnék, mint a Zrínyi Ilona Leánygimnáziumba, Miskolcra.

Meghatározó élményeim a gimnázium harmadik-negyedik osztályából maradtak: közgyűjtemény-kezelői fakultációsként megismerkedhettem a múzeumi, levéltári és a könyvtári munka alapjaival. Az itt szerzett tapasztalataim alapján jelentkeztem a nyíregyházi, akkor még Bessenyei György nevét viselő főiskolára, magyar–könyvtár szakra. Engem már nem a főiskolán ért a meglepetés: a könyvtáros nem csak olvas reggeltől estig. Sajnos. Viszont olyan birodalomba juthat, hogy csak rajta múlik, milyen része fölött uralkodik.

Kedves emlékeim fűződnek első munkahelyemhez, a főiskola könyvtárához, majd a Könyvtár Tanszékre kerültem tanársegédnek. Kemény, izgalmas, sokat adó évek voltak, hisz közben végeztem az egyetemet is. Az ELTE-n ’87-ben szereztem okleveles könyvtárosi diplomát.

Közben megismertem férjemet, Vraukó Tamást, aki két évtizede a főiskola Angol Tanszékén tanít. 1992-ben született Lili Annánk, aki nagymamája és édesapja után jelenleg a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumba jár, német tagozatra. Nagyon jó nyelvérzéke van, franciául és angolul is tanul. Szépen zongorázik, és különleges énekhangja van. Olyan kis finom, művészlélek. Három évre és három napra utána született meg Eszterünk. Fantasztikus memóriával, gyakorlati érzékkel. Az a típus, akire azt mondják, a jég hátán is megél. Tanul angolul, franciául és szintén zongorázik. Amikor több napra távol vagyok, saját maga által készített süteménnyel vár haza. (Három Oroszlánnal élek együtt Nyilasként.)

A lányokkal hét évig voltam otthon, s pontosan tíz esztendeje dolgozom a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban. Nem azonnal, de – azt hiszem – megtaláltam a helyemet. Különös illatok, érzések és hangulatok kerengenek egy ilyen épületben, csak hagyni kell, hassanak érzékeinkre. Én hagytam. Olyan feladatok találtak rám, amelyek végzése nem munkaidőhöz, nem helyhez kötött. A szívemhez. Segítek abban a városlakóknak, hogy minél több megyebeli, országosan is ismert és határon túli magyar íróval találkozhassanak személyesen is. Olyan programokat szerkesztünk, amelyekben több művészeti ág találkozik. Ám az Összefonódó értékeink: Természet-Tudomány-Művészet c. sorozatunk első része, a „Békakoncert” már nem csak Nyíregyháza város, hanem a megye határait is átlépte; országos ünnepség kísérőprogramja is volt már.

Majd az utam a határon túlra vezetett. Szerencsére másoké is. Küzdelmes, de csodálatos út. Felemelő érzés részese lenni egy olyan szervezet létrejöttének, amely hivatalossá teszi azt, amit eddig szívből végeztünk. Ez a Kárpátaljai Magyar Iskolai Könyvtárakért Alapítvány. Heten ringattuk bölcsőjét: Bajnok Lászlóné (könyvtáros, Nyíregyházi Főiskola), Éva Erzsébet (főiskolai oktató, Nyíregyházi Főiskola), Kalydy Zsuzsa (könyvtáros, Krúdy Gyula Gimnázium), Kovács Ferenc (Oslói Egyetem, író, médiamérnök), Kövér Tibor (jogász-tanár, Országgyűlési Könyvtár), Puky Miklós (biológus, MTA) s jómagam. Nélkülük nem került volna át Erdélybe, Felvidékre, Kárpátaljára, Szatmárba is több mint tízezer kötet könyv és folyóirat, sok-sok technikai eszköz, irodalmi előadás. Ők a Magyar Kultúra Lovagja címre való felterjesztéssel a legmesszebbmenőkig elismerték munkámat. Köszönöm a források felkutatását, az anyagi támogatást, hogy részt vesznek a továbbképzésekben: szerveznek, előadnak.

Ezeket az értékeket tudom mutatni példaként – elsősorban – lányaimnak. Akik velem takarítanak, velem főznek, kertészkednek, szabnak-varrnak, s szorgalmasan tanulnak. Nagyon sokat beszélgetünk, s még – hála érte – segítenek az átörökítésben nekik áldott jó szüleim is: nyolcvanhat éves édesapám, aki szeretettel és emberfeletti erővel gondozza a nyolcvannégy éves, súlyosan beteg édesanyámat, aki hol tudatosan, hol tudattalanul, de a múltról beszél mindig.

Az első karácsonyfánk az udvaron áll, a szülőház kertjéből származó orgonák futják be kerítésünket, s a járda melletti kihasználatlan területeken csipke, kökény, kecskerágó, liliom – ahogy OTTHON volt.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 23. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése