Tiszavasvári

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Abaújszántón született 1965. július 13-án, a hegyek szeretetére és a természet tiszteletére megtanító zempléni falucskában. A szülei és nagyszülei Erdőhorvátiban éltek. Az édesapját korán elvesztette, így ötödmagával édesanyja egyedül, illetve anyai nagyszülei segítségével nevelte a gyerekeket.

Az általános iskolát Erdőhorvátiban végezte el, majd az ennek befejezése után, mint vallásos fiatalember a Győri Cuczor Gergely Bencés Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Erre az időszakra így emlékezik vissza: Az itt eltöltött négy év életem meghatározó időszaka volt, hiszen tanáraim, szerzetesek és civilek egyaránt − a klasszikus műveltségen, az értelmes emberi életen kívül, úgy gondolom − mindarra megtanítottak, ami az élet minőségi szemléletéhez feltétlenül szükséges…

Az általa elmondottakból is kitűnik, hogy itt orientálódott egyértelműen a humán szféra irányába. Itt kedvelte meg a történelem, az irodalom és a földrajz tantárgyat. Különösen mélyen hatott rá a latin nyelv, s az annak tanulása közben megismert ókori római világ. Ezáltal lett „szerelmese” az ókori, a római történelemnek, s egyáltalán a világ rómaiaktól fennmaradt örökségének és Olaszországnak.

1983-ban érettségizett, majd ezt követően felvételt nyert a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Állam- és Jogtudományi Karára. Az egyetemi tanulmányai megkezdése előtt egy évig katonáskodott, ami ugyancsak hasznára vált a további céljai elérése érdekében. Aztán felpörögtek körülötte az események. Elkezdte az egyetemet és még abban az évben megházasodott. Felesége Papp Gabriella, aki laborasszisztens, majd egészségügyi dolgozó volt, ma hittanár. Jelenleg mentálhigiénés csoportvezető egy szociális ellátórendszert működtető közhasznú társaságban. Két gyermekük van, Nikoletta 12, míg Zsolt Máté 9 éves. Nikoletta máris nagy érdeklődést mutat a humán tantárgyak iránt, mint annak idején édesapja, Zsolt pedig lovas tehetségnek ígérkezik.

Az egyetemet 1989-ben fejezte be, és még abban az évben elhelyezkedett a Tiszavasvári Munka Termelőszövetkezetben, amelynek ösztöndíjasa volt. Előbb mint jogi előadó, titkárságvezető, majd az 1991-ben letett jogtanácsosi vizsgát követően mint jogtanácsos dolgozott. Az itt eltöltött évek alatt ma is jól hasznosítható ismereteket szerzett a mezőgazdaságról és egyáltalán a társasági működés szabályairól.

1992-ben tagja lett a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Ügyvédi Kamarának és mint ügyvéd vitte tovább a szövetkezet és kft. ügyes bajos dolgait. Természetesen ekkor már a klasszikus ügyvédi megbízatásoknak is eleget tett. Azóta is egyre erősebb benne az a meglátás, hogy a társadalom jelentős részének komoly szüksége van jóhiszemű, becsületes jogi tanácsadókra, s ez a felismerés napról napra igazolódni látszik. Egyéves ügyvédkedés után felkérést kapott, hogy vezesse a városháza hivatalát. Így 1993. május elsején elkezdte jegyzői tevékenységét. Indításként levezényelte a társadalombiztosítási önkormányzati választásokat a megye 3-as számú országgyűlési egyéni választó kerületében. Ahogy mondja: – A munkám sokrétűbb, de egyre kevésbé csak a jog kap benne szerepet, inkább a menedzseri tevékenység erősödik fel, amiben nyilván az a meghatározó, hogy közel 60 fős apparátust kell vezetnem. Két országgyűlési képviselő-választást, önkormányzati választást, időközi választásokat és népszavazásokat kellett irányítanom, ami azért érdemel említést, mert nekem és munkatársaimnak is a hétköznapi munkán kívül kellett a feladatokat megoldanunk…

Meghatározónak tartja, hogy sikerült a hivatalon belül egy olyan irányító teamet létrehoznia, amellyel hatékonyan lehet működtetni az apparátust. Jelentős eredményként könyveli el azt a munkát, amit az 1995-96. évi intézményracionalizálásban végzett. Ezt egyébként munkája permanens részének tartja. Ezzel az volt a cél, hogy a megváltozott költségvetési környezetben a város költségvetése ne sérüljön. Fontos számára a hivatal törvényes, gyors munkáján kívül a dolgozók udvarias, a lakosságot kiszolgáló ügyintézése. Sikerként könyveli el, hogy harmonikus kapcsolat épült ki a képviselő-testülettel, aminek következménye a kölcsönös megbecsülés és törvényes munka. Kovács János a munkája mellett számos társadalmi tisztséget is betölt. Elnöke a Tiszavasvári Város Kórusmozgalmáért, valamint a Rekviem Fúvószenekari Alapítványnak. Ezen kívül több helyi alapítványnak és a Magyar Közigazgatási Kar Felügyelő Bizottságának is tagja.

Különösen szívesen fogad el felkérést kulturális rendezvények megnyitására, mivel úgy ítéli meg, hogy a művelődés és kultúra pártolás, támogatása fokozott jelentőséggel bír napjainkban. A jövőről így vélekedett: − Alapvető célkitűzéseim közé tartozik, hogy a lakosság Tiszavasváriban egy olyan városban élhessen, amelyik az infrastruktúrával való ellátottságán kívül olyan komforttal rendelkezik, amelynek a szórakozás és kikapcsolódás terén is maximális megtartóképessége van. Úgy gondolom, néhány éven belül el kell érnünk a nyugati típusú kisvárosok színvonalát.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)