Nyíregyháza

Talán ő maga sem tudja, hogy nevét hány családban ismerik, hány ügyirat őrzi csak Nyíregyházán, ahol elismert közjegyzőként tartja számon a szakma és a közreműködését kérő lakosság.

Ma már generációt nevelő gyakorlata van, de mostanában jutott el ismét oda, ahonnan az egyetemi tanulmányai elindították, hiszen a közjegyzői munka területein újra megjelennek évszázados hagyománnyal bíró ügyfajták és teljesen újak is. Beszélgetésünk közben maga sem veszi észre, hogy munkája mennyire összeolvadt a magánéletével. „Én a család legkisebb gyermeke voltam”, mondja, és mutatja, kitől mit őrzött meg.

Nagybátyjától kapott pár darab, ma is hasznos szakkönyvet, nagyszüleitől tartást, hovatartozásának tudatát, édesanyjától a kötelességtudatot, a szeretetet. Ezek az őt is meghatározó tulajdonságaikra emlékeztetik. Pesten született, de testvéreire, édesapjára csak mások segítségével emlékszik, mert a háború végén meghaltak. Az éhező, kipusztult főváros munkát adott ugyan édesanyjának, azonban a kislánynak a biztosabb neveltetést, ellátást a nagyszülők nyújthatták Karcagon.

Az ő családjukban is megtalálható volt egy-egy református pap, tanult ember, de a föld maradt a megélhetésük alapja, mint Móriczéknál. Gyermekkorát megnehezítette, hogy a kulákozástól mennyi mindennel kellett szembenéznie megözvegyült nagyanyjának.

Őt azonban gimnáziumba adták, a debreceni Dóczi kihelyezett tagozata működött Karcagon Gábor Áron néven. Így az asszonyok vállára nehezedő élet a Szabó Magda regényeit hitelesítheti, és ez az irodalom szeretetét jelentette Molnár Dorottya számára.

Szegedre felvették a jogi karra, ahol rövidesen megismerkedett a bölcsészhallgatókkal, köztük Görög Józseffel, a későbbi kiváló történelemtanárral. A szerelemből házasság lett, és az első tíz évben diplomáik, első szakmai sikereik, és a megszülető két kisfiuk, Csaba és Attila tették őket boldoggá.

Kunszentmártonra költöztek, mert a főiskolai tanársegédi fizetés és egy kezdő jogász jövedelme kevés volt az önálló élet megteremtésére. Ebben a kisvárosban dr. Görögné dr. Molnár Dorottya pár évig bíróként szolgálta hivatását. Később kérte a megyei bíróság elnökét, hogy mentse fel, és engedje őt közjegyzőként működni. 1966 óta ezt a munkát végzi, és csak a lakása, az irodájának helye változott, az ő munkaszeretete nem.

Nyíregyházára ezerkilencszázhetvenben költöztek. A fiúk már itt jártak iskolába, itt választottak pályát, társat, alakították saját sorsukat. Így a közjegyző asszony már úgy érzi, ez a város az ő igazi otthona. Felháborítja, ha elmaradottnak vagy sötétnek titulálják, hiszen ő azokat a magatartásokat is ismeri, amit a felületes szemlélő nem láthat. Elmondja, hogy az itt élők a nagyon nehéz esetekben is legtöbbször igen magasan értékelhető erkölcsi magatartással rendelkeznek. Kivételek, elhibázott, elsikkadt életek mindenütt vannak.

A közjegyzőség számára életforma, magánközjegyzőként egybeépíttette irodáját és lakását, tehát a munkára élete nagy részét tudja áldozni.

Meglepő, hogy milyen széles a munkaterülete. Csak szerződésféléből tizenkilenc félét sorol. Néhány példa: adás-vételi, csere, kölcsön, ami mostanában újból gyakori, hiszen nagy összegekről van szó a vállalkozók magán ügyleteiben: kezességi, bérleti, vállalkozói, ajándékozási, letéti, biztosítási, társasági és még sorolja, miközben magyarázza, hogy ez miként változott a régi hagyományhoz képest.

A megújuló társadalmi igény és az évszázados múlt hagyománya teszi munkáját fontossá és érdekessé  − vallja. Valaha, az írásbeliség azért terjedt el, mert az emberek a jogszerű, hiteles eljárásban bíztak. Ezért alakultak a hiteleshelyek, a levéltárak, majd közjegyzőségek, a formailag is kötött közokiratok.

A közjegyző a hitelesítésre államilag jogosított személy. Munkásságát a bíróságok igénybe veszik, de a legfőbb céljuk, hogy a jogot vita nélkül szolgálják. Ezerkilencszázkilencvenkettőtől a magánközjegyzőség gyakorlata vált általánossá, és létrejött a közjegyzői kamara, amelynek van regionális szervezete.

A közjegyzők tehát szakmailag nem elszigeteltek. Új társadalmi jelenségre is figyelmeztet a gyakorlatából, például hogy igen megnőtt a külföldieket befogadó szerződéseknek, a magánszférában a házasságkötést megelőző vagyonnyilatkozatoknak a száma. A hitelesítést pedig egyre inkább igénylik a gazdasági élet képviselői, a vállalkozók is, hiszen egy hibásan kötött vagy formailag kifogásolható irat egzisztenciájukat fenyegetheti.

Tapasztalatait átadhatja Attila fiának, aki jelenleg bíróként dolgozik, és a szintén jogász menyének, vagy Csabának, aki a pénzügyi élet szabályait figyeli mint könyvelő. A munka mellett ők és a három lányunoka, Eszter, Dorottya és Zsófia jelenti Molnár Dorottya számára a kikapcsolódást, az örömöt és a jövőt.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)