Sátoraljaújhely

Az egykori Zemplén Vármegye székhelyén található, centenáriumát 2005 októberében ünneplő Erzsébet Kórház vezetőjének minden mozdulatából kézzel tapinthatóan érzékelhető az a céltudatosság és magabiztosság, ami elengedhetetlenül fontos, jó tulajdonsága egy egészségügyi intézmény első emberének.

Dr. Antal Gabriella 2002-ben Kisvárdáról érkezett a kórházba, s az év februárja óta vezeti és irányítja azt. A kezdetekben önkormányzati biztos segítette a munkáját, majd a fél évi „védőburok”-ban töltött időszakot követően már teljes felelősséggel tehette a dolgát. Vezetői célkitűzései között első helyen szerepelt az időközben megteremtett gazdasági stabilitás megőrzése, az önkormányzati biztos által elindított rendszer fenntartása, melynek fő eleme az, hogy kontrollálható legyen a bevételek és a kiadások alakulása, s a kötelezettségeket csak felelősen, a tervezhető anyagi erőforrások ismeretében vállalják.

Külön figyelmet fordított az előzőleg keletkezett gazdasági hátrányok megszüntetésére, kezelhetővé tételére, s amelyik területen lehetőség nyílott a fejlesztésre, ott arra az útra lépett. E körbe tartozóan került sor saját CT- készülék beszerzésére és működtetésére, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében teljes mértékben hiányzó gyermekpszichiátriai szakrendelés beindítására, s a városban a kardiológiai szakellátás megalapozására. Közben fejlesztették a szülészeti-nőgyógyászati ellátást. S a régóta szükségessé vált, de valamilyen okból addig elmaradt felújítási munkálatok elvégzésére, valamint a betegellátó helyek komfortjának javítására is sor került.

Az Erzsébet Kórház életében nagy jelentőséggel bírt az új műszerek beszerzése és a már meglévők modernizálása. Ilyen volt például a röntgenkép-erősítő, a mobilröntgen, a kardiológiai ultrahangkészülék, valamint a gasztroenterológiai endoszkóp rendszerbe állítása. A laboratórium automatizálását is ekkor oldhatták meg.

Az igazgató főorvos asszony szívesen beszél a százéves évfordulóhoz kapcsolódó történésekről, az eddig végzett kutatómunkájukról s a tervezett rendezvényeikről is. Elmondja azt, hogy a városban 1833 óta folyik kórházi gyógyító tevékenység. A kezdetekben elmebetegeket kezeltek az akkori tízágyas Ispotályban. Az első jelentős, nagy orvosegyéniség Steiner Sándor volt, aki 1841-től az 1863-ban bekövetkezett haláláig állt a kórház élén. Az 1867-es kiegyezést követően közkórházi rangot kapott az intézmény, melyet akkor már az állami költségvetésbe befolyt adókból és alapítványokból, valamint magánszemélyek adományaiból működtettek. A homlokzaton büszkén fénylett a felirat: Zemplén Vármegye Kórháza.

A mai „új kórház” építését valódi közadakozással kezdték el 1900 végén. A munkálatokat egy szervezőbizottság irányította, melynek vezetője Miklósy István görög katolikus pap volt. A szép épületet öt évvel később, 1905-ben mint kétszáz ágyas, valamint egy hat férőhelyes elkülönítővel rendelkező városi közkórházat adhatták át, amit elsőként Chudovszki Móric sebész főorvos igazgatott. Munkájában Nyomárkai Ödön belgyógyász főorvos és Molnár János ideg-, elmegyógyász főorvos támogatására számíthatott.

Rövidesen húsz ággyal bővítették a kórházat, amiben akkor már naponta átlagosan háromszáztizenkilenc beteget láttak el. A kórház a húszéves évfordulóját már új korszerűsítési tervek birtokában ünnepelhette. Ugyanakkor fogalmazódott meg egy megyei járványkórház, tüdőosztály és szülészeti pavilon építésének a szükségessége is.

A világégések miatt a korábbi elképzelések megvalósítása csak később kezdődhetett meg. Akkor azonban szinte  „gőzerővel”, aminek eredményeként létrejött az önálló laboratórium, felépült egy harmincágyas szülészeti pavilon, majd megkezdődhetett a fül-orr-gégészeti szakrendelés is. Az új létesítmények sorába tartozott a bőrgyógyászati osztály, amit az azt követően átadott önálló szemészeti osztály követett.

Az őszintén örülni tudó, lelkes kutató-kereső ember hangja érződik akkor, amikor dr. Antal Gabriella a centenáriumi rendezvénysorozat előkészítő munkálatairól kezd beszélni. Nemrégen jutott hozzá az a nagyon érdekes, régi iratokat tartalmazó gyűjtemény, amit a kórház – ma már csak az emlékezetben létező – egykori gazdasági vezetői őriztek meg az utókor számára. Mint mondja, generációk kerestek itt gyógyulást, és nemzedékek sora kezelte, ápolta az intézményben a betegeket.

„Különleges élmény volt számomra azokból megismerni az akkori viszonyokat, az éves betegforgalom alakulását, a ma már ismeretlen nevű betegségek leírását, valamint a kórház teljes eszközállományát tartalmazó leltárokat.”

A színes múltú, százéves sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórház és annak igazgató főorvosa, dr. Antal Gabriella  „együttműködéséről” bízvást elmondható: mindannyiunknak jó, hogy megtalálták egymást…

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)