Nyírbátor

Senki nem hinné el Bertók Csabáról, hogy közelebb áll a hetvenhez, mint a hatvanhoz. Frissessége, vitalitása példa lehet sok negyvenes, ötvenes, életuntságtól szenvedő embernek. A nyírbátori Bethlen Gábor Szakképző Iskola nyugalmazott, ám ma is óraadó informatikatanárának pályája jól mintázza: mire képes a tanár, ha szenvedélyesen kutatja a jelenkor tudományait, és fürkészi a jövő lehetséges útjait. Rátalálhat olyan dolgokra, amelyek véletlenül senkinél nem kopogtatnak.

Egész családjának a története generációk óta arról szól, hogy lehetne azt a kicsiny világot jobbítani, amelyben élnek, és miként lehetne kitágítani a teret, amelyre hatást gyakorolhatnak. Ebben a szellemiségben nem különös Bertók Csaba életútja. Anyai nagyapja adóügyi jegyző volt Mátészalkán, az ő nagyapja pedig Nagyecseden jegyzősködött. A krónikák és a családi legenda szerint Erzsébet királynéhoz fordult, hogy tegyen igazságot a birtokok tulajdonjogának vitájában. És nyertek…

Bertók Csaba édesanyja Hlavacsek Erzsébet, édesapja Bertók Ferenc, a nyírbátori református iskola igazgatója, majd tanára. Neje, Farkas Gizella, adminisztrátor a helyi gimnáziumban. Gyermekeik közül Csaba testnevelés–biológia szakos tanár, kiváló röplabdázóként került Tatára. Előbb tanított, most építőipari vállalkozást irányít. Nős, felesége dr. Keszeg Katalin pedagógus, Bálint fiuk 12, az ikrek, Csaba és Botond 11 évesek. A Bertók család ifjabb fia, Attila gépészmérnök, Sidney-ben él. Őt is a sport röpítette a világ túlsó felére, szó szerint így igaz, mivel a sárkányrepülő-világbajnokságon 6. lett Ausztráliában. Egyébként a Magyar Repülő Szövetség akkori gyalogsárkányos főpilótájaként az egyik Nevadában megrendezett versenyhez sivatagi tapasztalatokat kellett szereznie. Egy jó ismerős révén ausztráliai gyakorláshoz jutott, s a rátermett fiatalembert a szakmájában is meg akarta tartani az ötödik kontinens. 1989-től kinn él, megházasodott, neje Juhász Hajnalka fitnesztréner és krupié, még Esztergomban kötötte hozzá az életét. Gyermekük, Jázmin 3 éves. Nyaranta általában találkozik a nagycsalád…

Kalandos életutat járt be eddig Bertók Csaba. Unatkozásra nem panaszkodhat, pezsgett körülötte az élet. Vagy éppen ő kereste a változatos, izgalmas megoldásokat. Néhány epizód az életéből: 1956 novemberére szólt a behívóparancs, ám a történelmi, politikai helyzet elhalasztotta a bevonulást. Dolgozott az OTP-ben ügyintézőként, a TITÁSZ-nál Nyíregyházán technikusként, majd Mátészalkára került. Körülbelül háromszáz kilométernyi elektromos hálózatot épített ki, és részese lehetett a községek villamosításának. A mezőgazdaság szocialista átszervezése folytán gépcsoportvezető lett Nagyecseden, majd két évig főgépész a mátészalkai tejüzemben, és villamosművezető is volt Kisvárdán.

Végképp a katedra mellett döntött, amikor 1968. augusztus 15-étől tanári állást vállalt a Bethlen Gábor Szakképző Iskola jogelődjénél, a 140. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézetnél. A tartalmi fejlesztés mellett megélte az új épületek adta lehetőségeket, előbb a mai zeneiskola tantermeiben oktattak, és 1986-ban költöztek a jelenlegi, Füveskert utcai épületkomplexumba. Gazdag életpályája nem ért véget az 1998-ban történt nyugdíjazásával. Már 1987 óta a Nemzeti Szakképzési Intézet szaktanácsadója erősáramú szakon. Ő kapta a számítástechnika és automatika tantárgy felügyeletét a nem villamos szakmában. Egyebek közt kapcsolatba kerülhetett azon iskolákkal, amelyek bekapcsolódtak a világbanki fejlesztési programba. Győrtől Miskolcig bejárta az országot Bertók tanár úr, és morzsánként szedte össze a tudást. Még a debreceni Atommagkutató Intézetnél, az ATOMKI-nél is szerzett tapasztalatot ösztöndíjasként. Rendkívüli módon érdekelte az elektronika, a számítástechnika és a mikroprocesszorok világa. Kartársai titokban talán fantasztának hihették, amikor a napi anyagi gondokkal küzdő intézmény igazgatójához hétvégén berobbant: kellene úgy fél millió forint, mert kihagyhatatlan a számítógépes fejlesztés… Dózsa Györgyné pedagógiai előrelátására és emberi tisztességére is nagy szükség volt, amikor belátta az örökmozgó és állandóan töprengő kollégában az előrelépéshez nélkülözhetetlen dinamizmust, azt a kisugárzást, amelyet úgy követnek az emberek, mint a méhek a virágport. Bertók Csaba munkásságának eredményeként az iskolai számítógépről CNC esztergagépet lehetett vezérelni. Informatikai szakkört szervezett az iskolában, a művelődési házban, hogy tömegeket, korosztályokat vonjon be a ma és a holnap technológiájába. Pályázata révén még 1990-ben elnyert az iskola 16 számítógépet. A Pedagógus Szakszervezet szakoktatási tagozatán az operatív vezetőség tagjai sorába választotta. 50 évesen vette át a Kiváló Munkáért kitüntetést a tárca akkori miniszterétől, Köpeczi Bélától.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)