Kisvárda

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Bacsó István, ez a „messziről jött”, szerény, a munkában precíz és kitartó, következetes ember Kisvárda sikeres vállalkozói közé tartozik. 1961. október 13-án született Kisvárdán, ám szinte felnőtt koráig Pátroha-Bajorhegy jelentette számára az otthont, ahol a petróleumlámpa fényénél olvashatott, és a tanyán két helyen nézhetett tévét. Szülei, Bacsó Ferenc gépkocsivezető (ő sajnos már nincs az élők sorában) és Potos Julianna négy gyermeket neveltek fel, akik közül ketten már eltávoztak az élők sorából, Attila öccse pedig a Bacsó vállalkozásban keresi kenyerét. Szép emlékként őrzi gyermekkorát, a kastélybeli iskolát, ahová nagyon szeretett járni – különösen a matematikát kedvelte –, és ahol Nagy Sándor és felesége tanította nagy szeretettel diákjait.

Azután a 111. Számú Szakmunkásképző Intézet következett Kisvárdán, autószerelőnek tanult, a helyi Volánnál sajátította el a szakma gyakorlati ismereteit. A szakmunkás bizonyítvány megszerzése után itt nem kapott lehetőséget, így közel egy évig Pátrohán dolgozott a tsz-ben. Ám nemcsak traktorokkal, hanem komolyabb gépekkel is szeretett volna foglalkozni, ezért Nyíregyházán a Húsipari Vállalatnál folytatta, ahol főleg teherautók felújítása, karbantartása volt a feladata. Másfél év múlva egy kislány miatt (aki ma is a felesége) került Kisvárdára a Vulkán Öntödei Vállalathoz, ahol egy évtizedet dolgozott autószerelőként. Időközben a közeli Nyíregyházán, a Zrínyi Ilona Laktanyában letöltötte a katonai szolgálatot is.

1987-ben kezdett teherfuvarozással foglalkozni, egy használt IFA-t sikerült vennie, amivel másodállásban dolgozott. Ekkor érezte úgy először, hogy megvalósult gyerekkori álma: feleség, két gyermek, lakás és egy IFA, amivel magának fuvaroz. Minden pénzüket az autóra költötték akkoriban, hamarosan vásárolt egy pótkocsit is, így a tsz burgonyáját fuvarozta főleg a fővárosba.

A továbblépéshez a véletlen, pontosabban a taxisblokád segítette. Történt ugyanis, hogy a blokád idején egy rakomány burgonyával Pesten rekedt, mivel az árut nem vették át tőle, úgy döntött, haza nem hozza, inkább eladta, méghozzá dupla áron. Az így kapott váratlan pénz segítette a továbblépésben, kereskedni is kezdett, mert látott benne fantáziát. Ősszel felvásárolta a termést, majd Székesfehérváron és Budapesten értékesített, a keletkezett hasznot mindig visszaforgatta a vállalkozásba. Így haladt előre lépésről lépésre. Az IFA mellé egy LIAZ következett, majd az újabb autót már rakodógép is követte, hisz ömlesztett áruk (só, szén) rakodásával is foglakozott. 1996-ban vette az első Mercedes teherautóját, egy évre rá megvásárolta mostani telephelyét az Attila úton.

Aztán következett a 300 négyzetméteres kétszintes épület, amely ma a szórakoztatócentrumnak ad helyet, majd egy 500 négyzetméteres vasvázas csarnok épült. 2000-ben 4000 m2 területet aszfaltoztak, átadták a környék egyetlen gokart pályáját, ahol négy Honda motoros kisautó szolgálja a látogatókat. Ekkor készült el a fallabda- és a teniszpálya is. 2003-ban az immár 3, 6 hektáros telephelyen minden igényt kielégítő, modern autórutinpályát alakítottak ki, amelyen ma 7 autósiskola oktatja tanítványait.

A Bacsó-vállalkozás az előbb említett szórakoztatócentrum mellett 5 teherautó szerelvénnyel, 4 különböző rakodógéppel 12 embernek ad kenyeret, és amióta működik, mindig nyereséges.

– Mindig voltak céljaim, amelyeket szerettem volna megvalósítani  – mondja Bacsó István –, ám egy olyan szorgalmas feleség nélkül, aki levette a vállamról a család, a gyermeknevelés gondjait, mindez nem sikerülhetett volna. A vállalkozásom valószínűleg attól is sikeres, hogy mindig minden pénzünket visszaforgattuk bele, fejlesztettünk, előreléptünk. Én mindenhol ott vagyok, mindenre odafigyelek, szeretem az i-re magam feltenni a pontot. Mindig számolni kell, hogy az ember legyen nyereséges, de egyben versenyképes is!

A szeretettel említett feleséggel, Tóth Ilonával, aki eredetileg gyors-gépíró, adminisztrátor volt és ma a vállalkozás szórakoztatócentrumát irányítja, két évtizede, 1982-ben kötöttek házasságot. A megálmodott két gyermek közül Bettina 1984-ben született, ő ma már végzett fodrász és szintén a vállalkozásban dolgozik. István két évvel később követte nővérét, ő apja nyomdokaiba lépve a II. Rákóczi Ferenc Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola közlekedési szakán tanul, harmadikos. Bacsó István eddigi tervei, álmai megvalósultak. A lakótelepi otthont szeretné egy igazi családi fészekre váltani, ám hogy ez milyen lesz, az függ a gyermekek további sorsának alakulásától is. A vállalkozás irányítása nem sok szabadidőt hagy számára. Szívesen megnézi a tévéhíradót, hogy a világ dolgaiban is eligazodjon. Egy kiadós esti séta, a csend, a magány jelenti számára az igazi kikapcsolódást, ilyenkor gondolja végig a vállalkozás dolgait, terveit, elképzeléseit.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)