Mint tök a dinnyeföldön

Aki látta, olvasta a Lator történetét, annak ez a mondat ismerősen cseng

Valószínűleg mindenki érezte már magát töknek egy dinnyeföldön, vagy dinnyének a tökföldön. Tök mindegy. Nem odaillőnek az adott pillanatban, helyzetben, időszakban és még sorolhatnám. Ez egy igazán emberi érzés szerintem, mert ha nem különböznénk, akkor mi lenne velünk? Mindannyian ugyanazok a fröccsöntött figurák lennénk, akik lejönnek a futószalagról? Eleinte még csak anyatej, meg pelenka, de rend szerint, aztán fogzás, járás, beszéd, több fog, még több beszéd, bili, óvoda, iskola, munkahely, család, gyerekek, felnőnek én meg megöregszem, eleinte több vidám alkalom, mint temetés, aztán több temetés, mint esküvő, a kezdeti időszakban én temetek, sírok és gyászolok, aztán engem.

Kinek lenne ez jó, még ha így is van?

Ennek az eszmefuttatásnak aztán semmi köze ahhoz a tökföldhöz, amely mellett elhaladtam. Persze van, mint mindennek a lét és az örökkévalóság pengevékonyságú mezsgyéjén, de ez sem az, amiről írni szeretnék. Én azt szeretném leírni mindig, hogy az élet milyen szép. Akkor is az lenne, ha csak az élők látnák, de szerintem ez nem így van. Itt nem arra utalok, hogy az élők SEM látják, hanem arra, hogy az élők IS. Szerintem csak így van értelme.

Az élet szépsége apró képekből tevődik össze. Egy mosolygó idegen példának okáért a Penny Marketben. Egy előzékeny autós, aki kienged balra kanyarodni egy forgalmas kereszteződésben. A milliószor megtett út őszi színpompája, ha már nem is annyira szeretem ezt az évszakot. Talán ezzel a színorgiával, na és persze a gyümölcsökkel próbál kárpótolni bennünket az Ősz, feledtetni kívánva, hogy egyre közelebb az elmúlás. Ha belegondolok, jövő tavasszal még közelebb lesz, én mégis az aktuális őszt vádolom meg azzal, hogy na tessék, már megint elkápráztat és a halál felé sodor. Ilyenek ezek az örök beidegződések. Az alma persze jó, meg a szőlő is, meg a dió is, de még a tök is, meg minden ősszel beérő zöldség és gyümölcs, de mégis. Biztos, hogy összefüggésben van az egyre kurtuló napokkal, a növekedő setétséggel, de én mégsem érzem annyira komfortosnak, mint például április, május, júniust.

Beérett a kukorica is. Együtt érik a törökbúzával, a tengerivel, mifelénk meg a máléval. A málészedés is egy nagy kaláka volt annak idején. Utána kóróvágás, hazahordás, majd a kórókévék ott álltak gulában a hátsó udvarokon és kertekben, mint a sátrak. Aztán a szacskavágó elrendezte Kukoricaország egykori lakóit.

Múltkor találtam a csűrben néhány kórószálat. A legfiatalabb is több volt, mint harminc. Amikor indián voltam nekem is volt málékóróból összeállított sátorom, a hátsó udvaron rendszerint ott állt az ideiglenes építmény. Szalma- és szénakazlak voltak a szomszédai, nem a most már ott burjánzó gyümölcsfák. Akkoriban ugyanis a képlet úgy nézett ki, hogy ahány ház, annyi jószág, de a jószágok többszörös fölényben voltak. Kellett a táplálék télre is, a nyár és az ősz java része a betakarításról szólt. Megteltek az udvarok, mi meg önfeledten játszottunk tüsszentés nélkül a kazlakban, fociztunk a kazlak között kijelölt játéktéren, meg beszélgettünk nagyokat ott, a hátsó udvaron. Mondtunk kicsiket és nagyokat, nem volt internet, nem volt google, nem tudtuk kontrollálni, mit mond a másik. Így visszarepülve az időben mégis úgy emlékszem, hogy többnyire értelmes és tartalmas beszélgetések voltak. Nem volt még kereskedelmi és bulvármédia, vagy csak minimális mértékben. Csak az „öregeknek” hittünk gyerekfejjel. Egy „elhiszemre” épült az információk befogadása és továbbítása, őszinte volt a kommunikáció is, meg a metakommunikáció is. Ekkor keletkeztek javarészt a legendák mind városi, mind falusi szinten. Ma, amikor már-már kuriózum számba megy egy regnáló falusi korcsma, nehezen értelmezhetőek a fent leírtak.

A tökföld és a kukorica beérett. Kezdődik a favágás időszaka a futballpályákon kívül is. Lassan minden be lesz takarítva, ami betakarítható. A világ most teljesen más, mint egy éve. Szatmár is része ennek a világnak, még ha úgy is érezheti magát, mint tök a dinnyeföldön.

Szerző: 2020. 10. 26.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló