Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Háromévesen szavaltam Isten házában
Jer, mindnyájan örüljünk, és szívünkben vigadjunk, mert született Úr Jézus nekünk
Templomunk a falu, Erdőhát, de nyugodtan kijelenthetem, hogy egész Szatmár egyik ékköve. Én nem állítom, hogy a korona legszebb gyémántja, mint ahogyan Indiát értékelték a Brit Birodalomban, de talán nem is tör ilyen babérokra. Vannak, akik szerint a legszebb a földkerekségen, de ők (az orosziak) nem képeznek számbeli fölényt sem az örökkévalóság demográfiai tengerében, sem napjainkban. Nekem az a meglátásom, hogy ez a templom, egy csoda, így egyedülálló és megismételhetetlen. Minden az, ha jól belegondolunk.
Tudom, hogy mikor jártam benne először, nem mostanában volt. 1972. április 16-án tartottak itt keresztvíz alá. Azt nem írhatom, hogy jártam itt, hiszen akkor még ez nem ment. Majd egy hónaposan nem voltam még felkészülve ilyen sok új élményre. Pár hónappal előtte még apuval mentem mindenfelé, hiszen akkor még egy gatyában jártunk, aztán néhány hónapig úgy éreztem magam, mint aki burokban nő fel. Egyszer csak hopp, megérkeztem és keserves sírással adtam tudtára mindenkinek, hogy mennék vissza oda, ahonnan jöttem.
Aztán bizonyára napról napra jobb lett, már nevem is volt, családom is. Furcsa volt megszokni őket, de családot nem az ember választ, hanem a jó Isten. Ő meg nagyon jól tudja, hogy mit miért, kit hova és még sorolhatnám. Hozzám kegyes volt.
Már csak azért is, hogy ebben a gyönyörű és egyedülálló templomban lettem megkeresztelve. Ott ahol őseim közül is számosan, anyai ágon egészen 1792-ig vissza tudunk menni az egyházi anyakönyvekben. Ahhoz képest, hogy az oroszi anyakönyv 1776-ban lett megkezdve, ez nem is olyan rossz eredmény. Apai ágon szövevényesebb a helyzet, de majd csak felgöngyölítjük egyszer.
Az oroszi templom. Ha Mánd után, a borzovai leágazást követően kifordulunk az egyenesbe, akkor az út végén egy templomtorony mutatja az irányt. Az út teljes mértékben szót fogad a torony iránymutatásának és a Szalavény legelőt átszelve szépen bevezet a faluba. Oroszi persze egyből egy négyes kereszteződéssel vár, döntsd el, hogy mit akarsz: elmenni jobbra Szekeresre, vagy Szekeresekre, de akkor miért erre jöttél? Elmehetsz balra Fülesd irányába, de annak sincs túl sok értelme, mert akkor nem kellett volna Mándnál erre fordulni. Egyetlen jó megoldás van, egyenesen tovább, a falu központja felé, vagy továbbhaladva Csaholc irányába. Onnan aztán megint van néhány alternatíva, de aki idáig eljött, az már jó helyen jár.
Az oroszi templom az 1479-es kenyérmezei diadal után épült, mint oly sok más környékbeli templom. Hála Istennek jutott rá, a Báthoryak nem is voltak szűkmarkúak e téren. A templom valamikor a XV. század végén. A reformáció ekkor még olyan állapotban volt, mint jómagam születésem előtt. Aztán amikor megszületett, akkor hamar meghódította Szatmárt, az Erdőhátot és szülőfalumat is. A templom kissé átalakult, fa harangtornya viszont egészen a XIX . század elejéig hirdette, amit hirdetnie kellett. Aztán felépült a torony, amelyet azóta láthat mindenki, aki a környéken jár.
A templomról magáról nem kívánok ódákat zengeni, bár sokkal többet érdemelne például annál is, hogy én példának okáért írok róla. Remélem, nagy hibát ezzel nem követtem el.
A kiskarhoz térek vissza. A kiskar pont szemben van a bejárattal. Ahogy belépünk a templomba, balra és jobbra ülnek az asszonyok. Szemben velük, a valamikori szentélyben a férfiak.
Mind az asszonyok, mind a férfiak fölött a fal mellett karzat van felépítve a XVIII. század vége óta. A nők fölötti karzat neve a „nagykar”, a férfiak fölöttié a „kiskar”. Jómagam a kiskarban töltöttem több időt emlékezetem szerint. Volt, amikor egész jó volt oda felsétálni, figyelni az alattunk ülő „öregek” gyérülő, vagy őszülő koponyáját, gyönyörködni a templomban, vagy bámulni a szemben helyet foglaló asszonyokat. Nem állíthatom, hogy mindig a prédikációra figyeltem, de volt, hogy igen. Gyerekként jobban érdekeltek a jelen lévő földi halandók, mint a jelen nem lévő halhatatlan. Őt úgyse láttam a sorok között. A földi halandók viszont az akkori falu akkori „nagy öregjei” (vagy lehet, hogy nem is voltak annyira öregek) voltak. Tartás, tekintély, büszkeség. A nyugodt erő.
Amikor már meg voltam keresztelve, három évesen szót kaptam és egy rövid verset szavalhattam el a templomunkban. (Jer, mindnyájan örüljünk, és szívünkben vigadjunk, mert született Úr Jézus nekünk.) Szavaim hallatán bizonyára megnyíltak a szívek és a lelkek, de pontos statisztikai adatokkal nem tudok szolgálni.
A kiskar…
A világ legcsodálatosabb helye. Ahogy megyünk fel a grádicson (fa lépcső), már a kar magasságában ott van a bibliai bűnbeesés elképesztően hatásos ábrázolása. Egy képregényt festettek fel a XVI. században a falra. Középen a tudás/élet fája, a fa törzsén a kígyóval. Egyik oldalon Ádám és Éva orcával ábrázolva épp elfogadja a gyümölcsöt, a másik oldalon az asszony már orcátlan, hiszen evett a gyümölcsből. Ha ez a jelenet ma játszódna, bizony sokkal könnyebb dolga lenne a kígyónak. Nem neki kellene ígérnie, hanem ő kapná a jobbnál jobb ajánlatokat. Neki csak annyi lenne a dolga, hogy felfelé licitáljon. Jó volt ott ülni, mert még gyerek voltam és legfeljebb arra kellett koncentrálnom, hogy ne röhögjem el magam például úrvacsorakor. Olyankor rendszeresen azzal szórakoztunk, hogy a másikat megnevettessük (inkább megröhögtessük). Volt olyan, hogy úgy jöttem le a karból, hogy bele kellett harapnom az ajkamba, vagy a nyelvembe, nehogy hangosan kacagjak a gyülekezet előtt.
Látom magam előtt a galambősz üstököket. Látom szemben a keszkenyős asszonyokat (egy időben addig néztem egy-egy szemben lévő asszonyt, amíg nem pislogott egyet), látom tiszteletes bácsit, aki soha el nem múló lelkesedéssel próbálja élővé tenni az Igét. Látom, amint egy jeles vasárnapi napon az Ecceri fiú középső fia felfedezi, hogy féltve őrzött és szeretett Verhovína típusú segédmotor kerékpárját bátyja és unokabátyja (Jóska és Rudi) bitorolja és használja. A középső fiú (akit Petinek is nevezhetnénk) kinézett a kiskarból, látta, hogy mi történik és azon nyomban lerobogott a karból, kiszaladt a templomból, jogos jussát követelendő. Arra már nem emlékszem, hogy az Ecceri fiú hogy oldotta meg ezt a konfliktust, mert akkoriban engem az ilyesmibe nem vontak bele.
A kiskar azóta is és a fent leírtaktól függetlenül is gyönyörű…
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése