Még az apostolokat is felülnézetben látom, és nem csak a tér oszlopcsarnokának körívét Szinte egész Rómát bejárja tekintetem. A rácsok mint egy térkép délkör vonalai, úgy osztják szeletekre előttem a... Tartalom megtekintése
Elhunyt a kis sárga asztali lámpánk
Az örök világosság fényeskedjék néki!
Olcsó húsnak híg a leve, mondhatnánk, de itt nem ez a lényeg. Már nem tudom, mióta van velünk. Ha jól gondolom, akkor körülbelül 15 éve. Plusz, mínusz 2-3 év. Vagy 4, esetleg 1. Velünk volt, egy háztartásban éltünk. Ő passzív volt egy kicsit, ott állt, ahova pakoltuk. De ott fegyelmezetten végezte a dolgát. Világított, ha sötét volt. Ő volt a fény az éjszakában, bár soha nem dolgozott a lámpagyárban. Ő ugyanis ott született, onnan került valamelyik áruház polcára. Aztán rábukkantam, levettem gyenge kis dobozba zárt testét és megvásároltam, mint holmi használati tárgyat a sok közül. Ő szerény volt. Sárga és visszafogott. Soha nem próbált többnek látszani annál, ami volt. Ő mindig a háttérben állt. Volt úgy, hogy beragyogott egy egész estét, sőt akár egy éjszakát. Néha az éjszaka közepén kapcsolódott ki (ez persze nem a szórakozással járó kikapcsolódás), de volt úgy, hogy kihúzta reggelig. Akkor már lázas volt, gyönge teste felhevült, de ő büszkén állt a vártán. Együtt feküdtünk, együtt keltünk. Olvastunk együtt. Írtunk együtt. Álmodtunk együtt. Ő volt az, akivel oly sokszor bejártam az Erdőhát falvait, a Túrt, a Tiszát, a Szamost és Szatmárt. Velem volt, ha akarta és akkor is, ha nem. Világított, mert ezt a feladatot kapta. Olvastunk együtt újságokat és könyveket, de főleg könyveket. Még talán jogot is tanultunk együtt. Történelmet mindenképpen.
Ez a kis sárga színű lámpa úgy volt része az életemnek, hogy szinte tudomást sem vettem róla. Pedig megérdemelte volna, hogy kicsit jobban odafigyeljek rá, vagy odafigyeljünk rá. Egyszer már korábban leejtettük, volt is némi hézag az alteste és a világító része között. Sebesülten is szolgált, továbbra is ellátta feladatát.
Nagyon szerette a könyveket. Ezt a könyvek is megerősíthetik. A könyv olvasásához világosság szükséges. Aztán a világosság megvilágítja a könyvet, ami így válik a fény részévé. A fény fényből lesz fény által. Ennek a láncnak volt nagyon sokáig elválaszthatatlan része ez a kis sárga lámpa. Miközben világított, ő sem tétlenkedett. Ha már szolgálni kell, akkor bizonyára ő is olvasott és álmodott.
Na meg a zenék! Elalvás előtt hallgathatott mindent. Nem kezdek felsorolásba, mert se elvenni, se hozzáadni nem szeretnék. Amúgy is az álmok a legfontosabbak. Lehet, hogy együtt álmodtunk jót és rosszat, de mi csak a szépre emlékezünk. Az álmaink, a közös álmaink is maradjanak meg csak nekünk, kettőnknek. Nekem és a kiselejtezett, többször leejtett kis sárga lámpának. Ő is és én is csak egy porszem vagyunk a Teremtés végtelenségében. Én beszélek, ő meg világít. Vagyis világított.
Nem tudom, hogy a tárgyak is úgy ragaszkodnak-e az emberekhez, mint az emberek a tárgyakhoz. Nem tudtam még e tárgyban elbeszélgetni egyetlen tárggyal sem. Remélem azonban, hogy a ragaszkodás kölcsönös és ezzel a kis sárga lámpával is találkozok még egyszer valamikor. Levetít előttem filmeket, lejátszik zenéket és fellapoz könyveket. Na meg újra együtt álmodjuk majd régi álmainkat úgy, ahogy egykoron.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
A Szent Péter bazilika kupolájának a tetején
Égi áldás az özvegyasszony házasságára
Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése
Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren
Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése
Varázslat
Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta áll ez a nagyon régi épület, kicsit elvarázsolt szépségével kastély, kicsit bástya szerű repkénnyel befutott oldalával. Az idő ... Tartalom megtekintése
Az út
Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése