Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Ma a szomorúfüzek is mosolyogtak
A Túr pedig kicsit szabadkozva invitált, de örömmel konstatálta, hogy nem maradtam szárazon
Ősz lett hirtelen a nyárból. Ilyen nyár még soha nem volt, milyen ősz áll előttünk vajon? A hétvégén még tombolt a kánikula. Mit tombolt, őrjöngött. Talán most akarta megmutatni a búcsúzni kényszerülő nyár, hogy azért ő sokkal többre képes annál, amit idén láttunk tőle. Nem volt az igazi, annyi szent. Az időjárás úgy gondolta, hogy most szakít azzal a hagyománnyal, amit a közelmúlt alakított ki. Havat lapátolni lassan kiváltság lesz, főleg decemberben. A Karácsony meg mintha egyenesen szerződésben vállalná azt, hogy fehér nem lehet. Biztos van olyan passzus, hogy amennyiben mégis fehér lenne, akkor mekkora összeg ütné a markát. Ez egyrészt valószínűleg megfizethetetlen, másrészt meg azért nem tudja a markába gyűjteni az extra szolgáltatásért nyújtott megbízási díjat, mert mindkét kezével bevásárló kocsit szorongat. A Karácsony ugyanis mára a bevásárlás ünnepévé vált, esetleg az Akciók ünnepévé. A Karácsony napjaink akcióhőse. Jézus jászola a Plázába került. Nem akarok sokkal több szót vesztegetni erre, mert nem is erről akartam írni, de a mai napon a rádióban már utalgattak a karácsonyi nagy bevásárlásra, vagy mi. Szerintem szeptember elsején ez még kicsit korai, de ki tudja?
Bevillant az első napom az iskolából: 1978. szeptember 1. Akkoriban a „kisiskolásokat” a kis iskola fogadta. Arra emlékszem, hogy a szülők egyike (tehát az anyukák) kísértek fel bennünket az első napra az iskolába. A tanévnyitóra. Véget ért életem burokban leélt korszaka. A burok hát évig védett. Innentől kezdve kénytelen voltam színre lépni. Nem volt választás, nem maradhattam a család ölelő biztonságában örökre. Nem is kérdezett erről senki, nehogy már hat évesen felelős döntést hozzak. Halványan dereng, hogy mennyire izgatottan vártam a tanév kezdetét. Féltem az ismeretlentől, de olvasni már nagyon szerettem volna, számolni nem annyira. Ezzel ma is így vagyok. Talán százhuszat vert a szívem, de ebben nem vagyok biztos, mert a pulzusom mindig alacsony értékeket produkált, amikor mérték. Aztán szeptember 1-én elindultam az Élet rögös országútján. Hogy mennyire rögös, az rögtön az első napon kiderült, mert akkorát estem az iskolaudvaron játék közben, hogy még nekem is fájt. Hát még az udvarnak! Az is lehet, hogy elpityeredtem, mert gyerekként azért könnyebben ment a sírás, biztos a lélek volt az oka. Egyet kell érteni József Attilával az őszinteséget és az ordítást, toporzékolást illetően (is). Lement a prezúr a térdemről, meg talán a tenyeremről is. Akkoriban ugyanis nem volt ideje és lehetősége megnőni a fűnek az iskolaudvaron, sem a kis iskola udvarán, sem a nagyén. Ott játszottuk élőben a mycraftot is, meg a FIFA 78-at. Messiék akkoriban még egy gatyában jártak az édesapjukkal, Törőcsik és Nyilasi viszont olyan hősök voltak, mint Dobó István, vagy éppen Ludas Matyi. Megvoltak a saját hőseink. Azért ha őszinte akarok lenni, én ’78-ban még csak azért próbálkoztam a labdarúgással, mert szégyelltem volna, ha nem focizok. 1979-ben sikerült magammal megszerettetni, több hónapnak is el kellett telni ehhez. Lehet, hogy a dzsörzé nadrág volt az oka? Nem emlékszem. Az iskola aztán megszokott dologgá vált, mellette természetesen a kisdobosok, úttörők, táborok, őrsi napló hamisítások (már elévült), tábortüzek szeptember 29-én humoros esztrád műsorral, a november 7-i emelkedett ünnepi műsorok, ami után mindig azt vártam, hogy a felnőtt szónokok kezéből mikor fogy el végre a papír… Sorolhatnám napestig, de nem teszem. Fiúk ketten voltunk Szilárddal, lányok meg hárman, ha jól emlékszem. Az osztály létszáma aztán hol öt, hol hat volt. Lehet, hogy volt olyan is, hogy heten voltunk. Buktak hozzánk, aztán buktak tőlünk. Volt, amikor vándorcirkusz érkezett a faluba és a cirkuszos gyerekek arra a két-három-négy napra jöttek iskolába. Ők voltak a sztárok, nem győztek felelgetni a kérdéseinkre. Valószínűleg folyamatos hazudozásra kényszerítettük őket, de állták a sarat.
Ma Ősz úr a baráti orcáját villantotta felénk, talán így próbál kicsit könnyíteni azoknak a deákoknak, akik a héten ugrottak bele az ismeretlenbe. Ma már minden más, mint annak idején 1978-ban. Az is lehet, hogy minden ugyanolyan, csak a körítés változott. Tiszta lelkű gyerekek foglalják el a helyeiket a tantermekben. Jó, lehet, hogy a többségük már készségszinten kezeli a mobiltelefont, tabletet, meg ki tudja még milyen csodáját a modern technikának. Fejünk felett ott lebeg a nagy Bizonytalanság. Szerintem nekem, nekünk, a mi korosztályunknak könnyebb volt, mint a mostani tini nindzsáknak. Vigyázni kell rájuk, akkor is ha úgy gondolják, hogy ők vigyáznak ránk.
Erre is gondoltam ma, miközben végigsuhantam a töltésen, ahol már tegező viszonyban vagyok a kanyarokkal, egyenesekkel, a kökény bokrokkal, a vadkörtefákkal. Ma a szomorú fűzek is mosolyogtak a jó idő hatására, a Túr pedig kicsit szabadkozva invitált, de örömmel konstatálta, hogy nem maradtam szárazon. A békák kuruttyoltak, a kis halak meg akarták enni a lábujjamat, két fecske is megjelent és időnként olyan közel repültek a víztükörhöz, hogy a frakk a pocakjukon vizes lett. Én találtam egy helyet, ahol a világ szinte tökéletesnek látszik. Meglátogatom, amikor csak tehetem, így történt ez ma is, a 2020/21-es tanév első hétvégéjén, egy csendes szombati napon.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése