Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
A régi nyarak illatai itt vannak bennem
A virágos rété mellett a verítéké is, mert éreztem azt is eleget
Meglehet, hogy inkább szaga volt, de néha talán illata is. A mező, a rét illata, amikor nyár elején burjánzott a vadvirágoktól, a lóherétől, az ősgyeptől, na ő volt Flóra. Flóra illatát nem párizsi, vagy milánói (esetleg kölni) méregkonyhákban keverték ki, hanem ő maga volt (és ma is talán) a Természet Kincse. Természetesen minden összetevője természetes. Ha meglátogatjuk, akkor nem fukarkodik az illatmintákkal. Igaz nincs csomagolva, mert ez nem műanyag. Flóra önzetlenül illatozik mindenhol, ahol csak egy fűszál is megjelenik. Nagyobb az élmény persze ott, ahol az ember még nem vette át az uralmat. Minél távolabb vagy a „civilizációtól” annál kevésbé van büdös. Ez persze nem jelenti automatikusan azt, hogy a bűz civilizációs ártalom, pedig igen.
A régi nyarak, az én régi nyaraim illatai itt keringenek az emlékeimben. A virágos rét illata mellett ott van a verítéké is, mert éreztem azt is eleget. Verítéket kapálás közben, gyűjtés és forgatás közben, na meg esténként a pályán.
Másképp viseltük akkoriban a meleget is, nem volt annyira megterhelő a nyári kánikula, mint manapság egy-egy hőhullám. Az is lehet, hogy ugyanilyen volt, csak akkor még fiatalok voltunk. Mondjuk én ma is fiatalnak érzem magam, utálom, ha az eladó a boltban lemagáz. Mégsem mondhatom ilyenkor, hogy: „ide figyejjé’, az igaz, hogy a lányommal vagy egyidős, de én lélekben fiatalabbnak érzem magam, mint ahány éves te vagy!”
Az akkori melegek mára barátságos langyhőmérsékletté szelídültek, a mostaniakat meg eltúlozzuk. Egyik sem igaz, de az is lehet, hogy mindkettő az. Nem akarok filozofálni, nem szeretem túlmagyarázni a dolgokat. Nem is fogom.
Egy átlagos nyári nap 1992-ben például így nézett ki. Reggel hét óra körül kelek (na jó inkább nyolc), anyu kakaója házi tejből némileg felturbózva egy kis kávéval a reggeli. Valami kinti munka általában van, legyen az kapálás, vagy forgatás. Városiak kedvéért a forgatást magyaráznám: amikor régen lekaszálták a kaszálót (rétet), a lekaszált rend (így hívják) egyik oldala a napon száradt, de ahhoz, hogy utána összegyűjtsük, a másik oldalát is meg kellett szárítani. Ezt nevezzük „forgatásnak”, amikor a lekaszált „rendeket” villával át kellett fordítani a másik oldalára. Amikor ez is megszáradt, akkor „gyűjtöttünk”, azaz a rendeket bukókba (szénaboglya) raktuk, aztán meg jött a „fogat” és a bukókat hazahordtuk a csűrökbe, hátsó udvarokra. Ez a fajta munka nem volt olyan megterhelő, mint a kapálás, de időigényes volt. Nagyapáink, apáink ráértek de mi soha. Alkalmazkodni persze nekünk kellett, de azért ők is úgy irányították a „munkaműveleteket”, hogy az esti focira, vagy a hétvégi diszkóra azért odaérjünk. Nem mondom, hogy nem szentségeltem (magamban persze), amikor kint voltunk példának okáért a Dögtér melletti táblában, tudva tudtam, hogy este hattól edzés van a pályán, én hordom a villahegyeket, apám rakja a bukót és egyszer csak a jellegzetes mosolya megjelenik a szája szögletében, elővesz egy cigerettát és elkezd mesélni egy történetet. Ahogy meséli, én is oldódok, a történet végén jót kacagunk, ő komótosan szippant a cigibe, a világ egy kerek egész.
Miatta soha nem mulasztottam edzést, vagy bármilyen futball alkalmat, csak az ember fiatalon nagyon türelmetlen. Aztán befejezzük a gyűjtést, majd jön a fuvaros, aki hazahozza. Jellemzően még akkor is lovas szekérrel. Mi meg szépen hazamegyünk. Én felveszem a csukát és tekerek le a pályára. Gyülekezünk, nem késtem el. Kapura rugdosunk kicsit, utána a beadásokat gyakoroljuk. Én azt szeretem, ha a tizenhatos sarka körülre jön a beadás, én felugrok és félfordulattal beollózom a beadást. Akkora eufória egy ilyen lövés, mint Kukoricza Jancsinak az első ölelés Tündérországban. Aztán jön a foci, néha szenvedéllyel telítve, de azért mindig a sportszerűség keretein belül maradva. Foci után megyünk haza, már a tücskök zenéje és a békák kuruttyolása köszönt a hazaúton. Apu már alszik, anyu éberen vár, a vacsora nem maradhat el. Anyu ma is, túl a nyolcvanon, éberen vár. Apu meg az örökkévalóságban.
Az éjszaka is meghozza a maga illatait, a tücsökzene, na meg egy-két éjjeli madár hangja élettel tölti meg a földi étert. Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent. Nekem szülőhazám…
Ma már másképp látom, ha tehetném visszafordítanám az idő kerekét példának okáért 1992-re, de hála Istennek nem tehetem és nem is teszem.
A régi nyarak illatai itt vannak bennem. A többi évszak is itt van, de ma mégiscsak egy július végi nyári éjszaka elején járunk, örülünk annak, aminek lehet, meg annak is, amiről most még nem is feltételezzük, hogy egy valamikori öröm forrása.
Örüljünk hát mindennek, ami jó!
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése