Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése
Tanárnő kérem, van magának férje?
Na, ha ennek a bokornak a terméséből főz egy teját, és megitatja az urával, akkor reggelig…
Ez a szeszélyes nyár az elmúlt években megszokott szárazságot megtörte, Medárd nem viccelt. A sok csapadék egyrészt áldás, másrészt átok, ki honnan nézi. Kritikával illetni az időjárást nem illendő dolog, nem is tenném, mert az időjárás a magasabb fórum asztala, ott fent teszik olyanná, amilyenné. Amilyet érdemlünk, gondolom. Az lenne a derék, ha erről is megszavaztatnák a népet, ki milyet szeretne. A szivárvány bizonyára folyamatosan biztosítva lenne, mert egyszerre esne az eső és sütne a nap, egyszerre lenne például Szabóéknál állandó nyár, Kovácsék állandó tavaszt szeretnének, a jegesmedvék a télre szavaznak, Dionüszosz brigádja meg folyamatosan csak szüretelne. Érdekes és izgalmas lenne így a világ, na de akkor eltűnne a rend, a káosz meg rossz tanácsadó. Jól van az úgy, ahogy van, ha nincs is jól.
A fű meg csak nő, az erdőben olyan aljnövényzet burjánzik, mint a trópusi esőerdőkben monszun idején, bár ott és akkor még nem jártam, csak hallottam, tévében láttam, meg mesélik. Az erdők, mezők, rétek, legelők idehaza most vidáman mosolyognak. Máskor ilyenkor már sárgul az, ami most méregzöld. Nem mérgében zöld, hanem éppen ellenkezőleg: jókedvűek a mezei növények.
A vadvirágok csodálatosan színezik a zöld hátteret, színpalettájukkal a legprofibb festékboltok sem versenyezhetnek. Némelyiküket irigylem. Sőt tulajdonképpen minden mezei virág irigylésre méltó életet él. Szépen kisarjad, kihajt, bimbóba borul, majd kinyílik. Aztán ott pompázik és gyönyörködhet a hajnali harmatcseppekben, ezekben viszontlátja önmaga tükörképét.
Hajnalban ébred, harapni lehet a levegőt, a madarak csicsergő kórusa köszönti. Szellők fésülik kis szirmait, harmatban mosakszik, a felkelő Nap melegíti fel és látja el éltető energiával. Napközben gyönyörködik az eléje táruló táj látványában. Rámosolyog a szomszéd szamárkóróra, a csalánoknak előre köszön. Reggelente elsusogja imáját, amelybe belefoglalta, hogy „a növényevő állatoktól ments meg Uram minket”. Aztán végignézi, ahogy a Nap a horizonton bejárja útját és a végén átadja a stafétát az ezüstös Holdnak. Tücsökzene és a békák kuruttyolása altatja. Olykor belevijjog a leszálló sötétség békéjébe egy-egy bagoly, esetleg elsurran a homályban egy denevér. A szúnyogok zümmögését valahogy a vadvirág sem szereti, de őt nem bántják, na meg ők is Isten teremtményei. Bezzeg a méhek, azok mennyivel jobbak! Imádja, amikor a kis méhecskék szorgoskodnak körülötte, vagy éppen rajta. Mindig megkínálja őket egy kis nektárral. Ők persze nagyon udvariasak és mindig elfogadják.
Az a kis vadvirág mesélte ezt, amellyel szóba elegyedtem. Elmesélte, hogy mennyire szereti az életet, milyen szerencsésnek érzi magát, amiért az lett, ami. Nem foglakozik sem betegséggel, sem más bajokkal, örül neki, ha felkel a Nap és ő megmutathatja, hogy mennyire egyszerű szépnek lenni. Szépnek és hasznosnak. Hasznos azért lehet, mert Makay Béla óta tudjuk (a vadvirágok persze ezt mindig is tudták, Makay Bélát is ők avatták be), hogy minden növény jó valamire. Fekélyre, folyásra, fingásra, fájásra. Aztán, ha mégsem hat, arról csakis az ember tehet, mert nem hitt eléggé a növény gyógyító erejében. Hitetlenül meg amúgy nincs is értelme semminek, főleg nem a gyógyításnak. Gyógyulás sem lehetséges hit nélkül.
A kis virág elmesélte, hogy ő nem látta, csak hallotta, amikor Makay Béla bátyánk a túristvándi négyszögletű kerek erdőjében – ahol mindenfajta állat élt – „gyógyfű túrára” vitt egy városi gyerekekből álló turistacsoportot. Ment elől, kitépett egy marék gazt az ösvény mellől, majd magyarázni kezdett:
– Na puja! Ez szigorúan védett, ennek eszmei értéke 5000 forint, ennek 10000 forint, ez gyomorfájásra jó, ez fejfájásra, ez fülre, stb.
Aztán lazán félredobta, majd mentek tovább. Újra tépett, újra védett gyógyfüvek voltak a markában, eszmei érték, gyógyhatás magyarázata, majd a szemléltető eszközöktől való hanyag megszabadulás.
Fiatal tanárnő kísérte a csoportot. Béla bátyánk megállt egy bokor előtt.
– Na most a puja fogja be a fülét!
Persze minden gyerek fülelt, hogy mi lesz ebből.
– Tanárnő kérem van magának férje?
– Igen, nemrég házasodtunk össze.
A tanárnő lányos zavarában fülig pirult, mert érezte, hogy mi következik.
– Na, ha ennek a bokornak a terméséből főz egy teját és megitatja az urával, akkor reggelig…
A kis virág idáig mesélte, aztán ő maga is elpirult, mint annak idején a fiatal tanárnéni Béla bátyánk jóindulatú tanácsa után. Jó érzés tudni, hogy nem csak mi emberek, hanem a kis mezei virágok is emlékeznek rá.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Valahol a Hargitán

Az a lapály valamikor igen nagy lábon élt

A Patakhát (vagy Patak-hát) az Ecceri fiú falujának egyik jelentős területe A szekeresi útról le kell térni és az onnan kiinduló földút elvisz akár Kisnaményba, akár Darnóra. Attól függ, hogy... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése
Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése