Praclifestés

Vajon ki lesz festékesebb?

Az osztálybulis kincskeresés fél órája szinte csak egy szempillantásnyinak tűnt a bogárkák szemében. Az idő lejárta után mindannyian a fűben, a nagy fa árnyékában ücsörögtek, és a talált apróságokat nézegették, próbálgatták, nagy boldogan.

– Keressétek ki a kosaratokból a festékes tégelyeket! – indította az újabb játékot Ibi, egy kis pihenő után.

– Az enyémben nincsen tétel! – kotorászott a kincsei között értetlenül Bobo. – Van itt ceruza, radír, füzetke, egy kis doboz, meg egy… b–o–l–h–a cs–o–k–i – betűzgette végig a hosszú nevet türelmesen. – Micsodaaaa??? Tényleg létezik ilyen finomság nekünk, vérszívóknak is??? – Köszönöm!!! – ugrott oda azonnal Ibihez, és egy jó nagy, cuppanós puszit nyomott az arcára. – Otthon a nagytesóim susogtak róla egymás között – magyarázta –, de azt hittem, csak engem akarnak átverni… ezzel is… De akkor valóban befalták mindig mindet nélkülem… – motyogta maga elé egy pillanatra elkedvetlenedve. – De tanulni való tétel nincs nálam, higgyétek el, pedig mind a tíz kékséget sikerült megtalálnom! – bizonygatta.

– Jó kis fiúpuszit kaptál, ugye?! – ugratta Csiporka a visszafojtott nevetéstől elpiruló Ibit.

– Meghiszem azt! Nem is mosom meg azt az arcfelemet egyhamar! Fogd Bobókám a kékfestékes tégelyedet, látod az a kis üvegcse az, nézd csak, épp ott van a markodban, és még véletlenül se jusson eszedbe semmiféle iskolai számonkérés! Épp most vagytok túl egy nehéz vizsgán!

– Ééén nem találtam meg a pirosat… – görbült le Pötyi szája.

– Semmi baj – fogta meg a kezét Bíborka –, majd ketten használjuk az én lilámat!

– De hol festünk egyáltalán??? – gondolkodott hangosan Csiporka.

– Irány a garázs! – indítványozta Ibi, és azonnal el is indult a kékvirágos kapu felé.

– De az foglalt! – tiltakozott Bíborka. – Benne áll az autó!

– Tévedsz! – ugrott át a feje fölött, vigyorogva Bobo. – Láttam, amikor jöttem hozzátok, hogy a kapu előtt parkol.

– Hogy vitted ki oda??? Csak nem ölbe vetted?! – döbbent meg a pillangó, hiszen ő pontosan tudta, hogy előző este, amikor a vizsga utáni bevásárlásból hazaértek, beállították a helyére az Opelt.

– Ha én olyan erős lennék, én lennék Magyarország súlyemelő bajnoka, nem gondolod? – kacagott Ibi a feltételezésen. – Hajnalban, amikor kiosontam mellőletek, hogy mindent előkészítsek a bulira, megkértem, hogy egészen halkan, dorombolva induljon be. És mivel apa igen jól megnevelt autójáról beszélünk, teljesítette is a kívánságomat!

Mire ezt végigmondta, mindnyájan odaértek a fém kapuhoz, és Ibi kitárta az ajtót.

– Aztaaa! – tátotta nagyra a száját Szunyi. – Nálatok szabad a falra festeni??? Anyukám kitérne a hitéből, ha megpróbálnám, az biztos!

– Azt nálunk sem szabad, de a falra ragasztott kartonra igen! – mosolygott Ibi.

– Éééés…, mit fessünk? – szólalt meg halkan Pötyi. – Semmi sem jut az eszembe…

– Fessünk fákat, virágokat, bokrokat, gombákat – javasolta Csiporka egy kicsit hazagondolva a régi életére.

– Jó, jó! De hogyan??? Sehol semmi festőeszköz! – közölte Szunyi.

– Praclifestééésss! – ordította hirtelen feltámadó lelkesedéssel Bobo, és azonnal bele is mártotta mindkét tenyerét a festékekbe, és elkezdte kialakítani az égbolt kékjét, a lap tetejéhez felpattogva.

A többiek sem vártak sokáig. Mindannyian a hatalmas lap elé sereglettek.

– Tegyük le középre a festékeinket, hogy mindenki használhassa bármelyiket! – javasolta Csiporka, aki azonnal ki is tette a kezéből a magáét, majd belemártakozott a zöldekbe, és nekikezdett a fa lombkoronájának megfestésébe.

– Akkor én meg virágokat fogok!  – mosolyodott el végre tiszta szívéből Pötyi, s belevetette magát a pacsmagolásba.

Ibi hátulról, csendben figyelte őket.

– De aranyosak! – gondolta. – Hogy megtanultak az iskolában együttműködni, tervezni, figyelni, a munkájukra és egymásra is! És milyen jól áll nekik a sok festékfolt! – kuncogott.

***

Írta, és az illusztrációt rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése