Praclifestés

Vajon ki lesz festékesebb?

Az osztálybulis kincskeresés fél órája szinte csak egy szempillantásnyinak tűnt a bogárkák szemében. Az idő lejárta után mindannyian a fűben, a nagy fa árnyékában ücsörögtek, és a talált apróságokat nézegették, próbálgatták, nagy boldogan.

– Keressétek ki a kosaratokból a festékes tégelyeket! – indította az újabb játékot Ibi, egy kis pihenő után.

– Az enyémben nincsen tétel! – kotorászott a kincsei között értetlenül Bobo. – Van itt ceruza, radír, füzetke, egy kis doboz, meg egy… b–o–l–h–a cs–o–k–i – betűzgette végig a hosszú nevet türelmesen. – Micsodaaaa??? Tényleg létezik ilyen finomság nekünk, vérszívóknak is??? – Köszönöm!!! – ugrott oda azonnal Ibihez, és egy jó nagy, cuppanós puszit nyomott az arcára. – Otthon a nagytesóim susogtak róla egymás között – magyarázta –, de azt hittem, csak engem akarnak átverni… ezzel is… De akkor valóban befalták mindig mindet nélkülem… – motyogta maga elé egy pillanatra elkedvetlenedve. – De tanulni való tétel nincs nálam, higgyétek el, pedig mind a tíz kékséget sikerült megtalálnom! – bizonygatta.

– Jó kis fiúpuszit kaptál, ugye?! – ugratta Csiporka a visszafojtott nevetéstől elpiruló Ibit.

– Meghiszem azt! Nem is mosom meg azt az arcfelemet egyhamar! Fogd Bobókám a kékfestékes tégelyedet, látod az a kis üvegcse az, nézd csak, épp ott van a markodban, és még véletlenül se jusson eszedbe semmiféle iskolai számonkérés! Épp most vagytok túl egy nehéz vizsgán!

– Ééén nem találtam meg a pirosat… – görbült le Pötyi szája.

– Semmi baj – fogta meg a kezét Bíborka –, majd ketten használjuk az én lilámat!

– De hol festünk egyáltalán??? – gondolkodott hangosan Csiporka.

– Irány a garázs! – indítványozta Ibi, és azonnal el is indult a kékvirágos kapu felé.

– De az foglalt! – tiltakozott Bíborka. – Benne áll az autó!

– Tévedsz! – ugrott át a feje fölött, vigyorogva Bobo. – Láttam, amikor jöttem hozzátok, hogy a kapu előtt parkol.

– Hogy vitted ki oda??? Csak nem ölbe vetted?! – döbbent meg a pillangó, hiszen ő pontosan tudta, hogy előző este, amikor a vizsga utáni bevásárlásból hazaértek, beállították a helyére az Opelt.

– Ha én olyan erős lennék, én lennék Magyarország súlyemelő bajnoka, nem gondolod? – kacagott Ibi a feltételezésen. – Hajnalban, amikor kiosontam mellőletek, hogy mindent előkészítsek a bulira, megkértem, hogy egészen halkan, dorombolva induljon be. És mivel apa igen jól megnevelt autójáról beszélünk, teljesítette is a kívánságomat!

Mire ezt végigmondta, mindnyájan odaértek a fém kapuhoz, és Ibi kitárta az ajtót.

– Aztaaa! – tátotta nagyra a száját Szunyi. – Nálatok szabad a falra festeni??? Anyukám kitérne a hitéből, ha megpróbálnám, az biztos!

– Azt nálunk sem szabad, de a falra ragasztott kartonra igen! – mosolygott Ibi.

– Éééés…, mit fessünk? – szólalt meg halkan Pötyi. – Semmi sem jut az eszembe…

– Fessünk fákat, virágokat, bokrokat, gombákat – javasolta Csiporka egy kicsit hazagondolva a régi életére.

– Jó, jó! De hogyan??? Sehol semmi festőeszköz! – közölte Szunyi.

– Praclifestééésss! – ordította hirtelen feltámadó lelkesedéssel Bobo, és azonnal bele is mártotta mindkét tenyerét a festékekbe, és elkezdte kialakítani az égbolt kékjét, a lap tetejéhez felpattogva.

A többiek sem vártak sokáig. Mindannyian a hatalmas lap elé sereglettek.

– Tegyük le középre a festékeinket, hogy mindenki használhassa bármelyiket! – javasolta Csiporka, aki azonnal ki is tette a kezéből a magáét, majd belemártakozott a zöldekbe, és nekikezdett a fa lombkoronájának megfestésébe.

– Akkor én meg virágokat fogok!  – mosolyodott el végre tiszta szívéből Pötyi, s belevetette magát a pacsmagolásba.

Ibi hátulról, csendben figyelte őket.

– De aranyosak! – gondolta. – Hogy megtanultak az iskolában együttműködni, tervezni, figyelni, a munkájukra és egymásra is! És milyen jól áll nekik a sok festékfolt! – kuncogott.

***

Írta, és az illusztrációt rajzolta:
Molnár Ágnes
Written by
Szerző: 2020. 01. 21.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése