Bogár-kincskereső

Ki győz, aki talál, vagy aki segít?

– Mindannyian jól laktatok? – kérdezte a bogár-gyermeksereget Ibi, amikor az osztálybuli uzsonnájának vége felé mindannyian elégedetten szürcsölgették a bogárszörp-koktél maradékát a poharukból, és időnként, titokban, apró cseppeket fújdostak egymásra a szívószálukat kiemelgetve, nagy kacagások közepette.

– Igeeeen! – szólaltak meg szinte egyszerre mindannyian.

– Egészen elpilledtem… – dőlt hátra Csiporka, egészen elálmosodva.

– Akkor itt az ideje, hogy kincset keresni induljatok az udvarra! – jelentette ki Ibi, mosolyogva.

– Nálatok kincsek vannak??? Ti is királyok vagytok??? – lepődött meg Bobo.

– Még csak az kéne! Dehogy vagyunk! – szabadkozott Bíborka.

– Kincse nemcsak a királyoknak lehet! ! – kacagott Ibi. – Bármilyen apróság, aminek örülni tudtok, kinccsé válhat a szemetekben! – Pattanjatok csak fel, mielőtt elaludnátok! Itt van mindőtöknek egy-egy kincsgyűjtő kosárka. Aki a leghamarabb kiér vele az udvarra, annak lesz a legtöbb ideje arra, hogy megtalálja az összes rejtekhelyet! Csak arra az egyre figyeljetek – intette a hirtelen felpattanó bogárkákat –, hogy csakis a széketek színének megfelelő meglepiket szedegessétek össze! A többit hagyjátok a helyén, hogy a saját gazdája rálelhessen! Egy fél órátok van! – kiáltotta.

– Induláááás! – rikkantotta Bobo, és a kosarát megragadva egy hatalmas ugrással átlendült a nyitott ablakon. – Itt egy kék cerkaaaa! – hallották a meglepetéstől még mindig odabent ácsorgók szinte csak egy szempillantás múlva. – Itt meg egy türkizes csodagééép!

– Induljunk mi is! – ragadta meg Csiporka izgatottan Pötyi kezét, miután Szunyi és Bíborka egy pillanattal korábban szintén szárnyra kapott, és a bolhafihoz hasonlóan, a legrövidebb úton távozott, karján a kosárkával.

– Én úgysem találok meg semmit… – motyogta a kis katica, még mindig egy helyben állva.

Csiporka tétován tett néhány lépést az ajtó felé, mert nagyon szerette volna belevetni magát a keresgélősdibe, hiszen odakintről már három barátjának boldog örömkiáltásait hallotta, majd mégis visszafordult.

– Mennyi kékes vaaan??? – pottyant le Bobo Ibi orra elé olyan váratlanul, hogy a lány ijedtében felsikoltott.

– Tíz van mindenkinek!  – hebegte egy nagy nyelés után. – Jól rám ijesztettél, te ugrócsoda! – kiáltott utána, de addigra Bobót már elnyelte egy kerti bokor alja.

– Akkor még hármat kell megtalálnooom! – rikkantott a bolhagyerek az aljnövényzetből ismét kipattanva. – Légi megfigyelééés! – ordította egy újabb hatalmas ívű ugrásánál, ahogy a televíziós krimiben hallotta, amikor titokban a nagytestvérei esti szórakozásába lesett be a kulcslyukon.

– Gyere! Menjünk együtt! – biztatta Csiporka újra az ácsorgó Pötyit. – Ígérem, nem hagylak egyedül!

– Menjünk! – ragyogott fel végre egy halvány mosoly a kis fekete gombszempárban, és a piros-pöttyös test végre engedelmesen megindult Csiporka húzó noszogatására a bejárati ajtó felé.

– Ott egy piros valami! – súgta Csiporka Pötyinek néhány perc múlva, amikor felkapaszkodtak a rózsa kelyhébe. – Menj! Gyűjtsd be a kosaradba!

A katica minden tétovázás nélkül felröppent a levegőbe, és megragadta a kis piros üvegcsét, majd azonnal átlibbent a sárga szegélyű bokorra egy újabb pirosságért.

– Várjalak meg? – szólt utána Csiporka.

– Már egyedül sem félek! – mosolyodott el Pötyi. – Menj csak, és te is gyűjtsd össze a narancssárgákat! Ha mindig engem őrzöl, semmit nem találsz meg közülük… Mindenről lemaradsz a kedvemért… Köszönöööömmm! – búgta felrepültében, s mielőtt eltűnt volna a fa lombjában, még szeretettel hátra mosolygott Csiporkára.

– Ó, az nem olyan fontos! – szabadkozott Csiporka. – Sokkal jobban örülök annak, hogy végre kezded jól érezni magad minálunk! – súgta vissza, majd sarkon fordult, és ő is belevetette magát a játékba.

***

Szerző: 2020. 01. 14.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló