Bogár-kincskereső

Ki győz, aki talál, vagy aki segít?

– Mindannyian jól laktatok? – kérdezte a bogár-gyermeksereget Ibi, amikor az osztálybuli uzsonnájának vége felé mindannyian elégedetten szürcsölgették a bogárszörp-koktél maradékát a poharukból, és időnként, titokban, apró cseppeket fújdostak egymásra a szívószálukat kiemelgetve, nagy kacagások közepette.

– Igeeeen! – szólaltak meg szinte egyszerre mindannyian.

– Egészen elpilledtem… – dőlt hátra Csiporka, egészen elálmosodva.

– Akkor itt az ideje, hogy kincset keresni induljatok az udvarra! – jelentette ki Ibi, mosolyogva.

– Nálatok kincsek vannak??? Ti is királyok vagytok??? – lepődött meg Bobo.

– Még csak az kéne! Dehogy vagyunk! – szabadkozott Bíborka.

– Kincse nemcsak a királyoknak lehet! ! – kacagott Ibi. – Bármilyen apróság, aminek örülni tudtok, kinccsé válhat a szemetekben! – Pattanjatok csak fel, mielőtt elaludnátok! Itt van mindőtöknek egy-egy kincsgyűjtő kosárka. Aki a leghamarabb kiér vele az udvarra, annak lesz a legtöbb ideje arra, hogy megtalálja az összes rejtekhelyet! Csak arra az egyre figyeljetek – intette a hirtelen felpattanó bogárkákat –, hogy csakis a széketek színének megfelelő meglepiket szedegessétek össze! A többit hagyjátok a helyén, hogy a saját gazdája rálelhessen! Egy fél órátok van! – kiáltotta.

– Induláááás! – rikkantotta Bobo, és a kosarát megragadva egy hatalmas ugrással átlendült a nyitott ablakon. – Itt egy kék cerkaaaa! – hallották a meglepetéstől még mindig odabent ácsorgók szinte csak egy szempillantás múlva. – Itt meg egy türkizes csodagééép!

– Induljunk mi is! – ragadta meg Csiporka izgatottan Pötyi kezét, miután Szunyi és Bíborka egy pillanattal korábban szintén szárnyra kapott, és a bolhafihoz hasonlóan, a legrövidebb úton távozott, karján a kosárkával.

– Én úgysem találok meg semmit… – motyogta a kis katica, még mindig egy helyben állva.

Csiporka tétován tett néhány lépést az ajtó felé, mert nagyon szerette volna belevetni magát a keresgélősdibe, hiszen odakintről már három barátjának boldog örömkiáltásait hallotta, majd mégis visszafordult.

– Mennyi kékes vaaan??? – pottyant le Bobo Ibi orra elé olyan váratlanul, hogy a lány ijedtében felsikoltott.

– Tíz van mindenkinek!  – hebegte egy nagy nyelés után. – Jól rám ijesztettél, te ugrócsoda! – kiáltott utána, de addigra Bobót már elnyelte egy kerti bokor alja.

– Akkor még hármat kell megtalálnooom! – rikkantott a bolhagyerek az aljnövényzetből ismét kipattanva. – Légi megfigyelééés! – ordította egy újabb hatalmas ívű ugrásánál, ahogy a televíziós krimiben hallotta, amikor titokban a nagytestvérei esti szórakozásába lesett be a kulcslyukon.

– Gyere! Menjünk együtt! – biztatta Csiporka újra az ácsorgó Pötyit. – Ígérem, nem hagylak egyedül!

– Menjünk! – ragyogott fel végre egy halvány mosoly a kis fekete gombszempárban, és a piros-pöttyös test végre engedelmesen megindult Csiporka húzó noszogatására a bejárati ajtó felé.

– Ott egy piros valami! – súgta Csiporka Pötyinek néhány perc múlva, amikor felkapaszkodtak a rózsa kelyhébe. – Menj! Gyűjtsd be a kosaradba!

A katica minden tétovázás nélkül felröppent a levegőbe, és megragadta a kis piros üvegcsét, majd azonnal átlibbent a sárga szegélyű bokorra egy újabb pirosságért.

– Várjalak meg? – szólt utána Csiporka.

– Már egyedül sem félek! – mosolyodott el Pötyi. – Menj csak, és te is gyűjtsd össze a narancssárgákat! Ha mindig engem őrzöl, semmit nem találsz meg közülük… Mindenről lemaradsz a kedvemért… Köszönöööömmm! – búgta felrepültében, s mielőtt eltűnt volna a fa lombjában, még szeretettel hátra mosolygott Csiporkára.

– Ó, az nem olyan fontos! – szabadkozott Csiporka. – Sokkal jobban örülök annak, hogy végre kezded jól érezni magad minálunk! – súgta vissza, majd sarkon fordult, és ő is belevetette magát a játékba.

***

Írta, és az illusztrációt rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése