Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
A láncfűrész Stradivarija
Szarufa barátunk neve egybeforrt a favágással, párja nem volt szerte az egész vidéken
Karácsony elmúlt, de még az óévben vagyunk. Szilveszter előttünk áll, Kulinária az egész Földet behálózta többszörösen. Szorít a nadrág, szuszogva kötjük be a cipőnket. Már a kutyák és macskák is karácsonyit ürítenek elől, s hátul vala. Közben meg jön és jöhet is a fennállásunk óta mantrázott szózat: Afrika és Ázsia nagy része éhezik, tik meg itten a húst is lusták vagytok megrágni. Ez így is van. Nem tudom, hogy ma a milyen betűjelzésű generációnál járunk. Tiszteljük persze a kivételeket, de már az én generációm is köpködést érdemel az előttünk járóktól. Az előttünk járókat is köpködik a még régebbi embörek, valószínűleg joggal.
A generációs szakadékok behálózzák személyes történelmünket. Olyan pókhálót fonnak, amelyet kibogozni lehetetlen. Mert javarészt íratlan maradt, vagy esetleg szóbeszéd tárgyát sem képezte. Meg lett örökítve főleg szájhagyomány által egy része, vagy esetleg megőrizte kicsit torz formában a kollektív emlékezet. Ha még van emlékezet. Valamikor úgy felpezsdült az élet Karácsonykor, hogy egymásnak adták a kilincset az emberek itt is, ott is. Jöttek a rokonok, a jó szomszédok, a cimborák, de még a kevésbé közeliek is. Megáldották az évet, kívánták, hogy legyen a következő még jobb, meg az erő és az egészség.
Ma már ennek csak nyomai maradtak. Végigautózva számos nevezetes községen semmit nem tudok felfedezni ebből a régi világból a karácsonyi nyüzsgést illetően. Szinte minden faluban van egy betlehemi életkép bamba figurákból. Nesze paraszt, legyen neked Karácsony! Ennyi. A templomok Szenteste még megtelnek, Karácsony első napján is többen vannak az átlagos évi létszámnál az Úrvacsora miatt, de Karácsony másnapjára helyrebillen a világ. Üres padok, láthatatlan emberek.
Várjuk az év végét, ki így, ki úgy. Hó nincs, de ezt már megszokhattuk. Korcsma sincs, nagyon sok helyen megette a „bót”, a kis féldekás gránátokkal, meg a három százalékos sörpótlóval. Ahol nincs korcsma, ott a mindennapi élet is csökkentett üzemmódban működik. Nincs korcsma, nincs Agóra, nincs közösségi tér. Nem pótolja semmi a megszűnt falusi korcsmákat. Valamikor nem is olyan régen, amikor én is városi migránssá váltam, a helyi korcsma volt az, ahol rendszeresen találkozhattam a régi barátokkal. Ma már szülőfalum is „jó útra tért”, azaz nincs korcsma. Nem is lehet már a többi elszármazottal találkozni, csak az interneten. Vagy temetéseken.
Azért ne bánkódjunk állandóan, mert az nem vezet sehova. Örüljünk a mának, mert megéltük, bizakodjunk a holnapban, hátha jobb lesz, emlékezzünk a múltra, arra persze, ami jó volt. Mert azért jóban bőségesen volt részünk, remélem, nem csak nekem.
Ma például tűzifát aprítottunk, az idő éppen olyan volt, amilyen ehhez a munkához kompatibilis. Hűvös, szeles, arcpirosító. A Kárpátok vonulatai szinte tapinthatóan látszanak, a szél, meg a harapnivaló friss levegő ilyenkor mindig közelebb hozza a bérceket. Az is lehet, hogy a hegyek kíváncsiskodnak, hogy nézzük már meg az alföldi szomszédokat. A fűrész ma reggeltől estig zúgott és zenélt. Persze ez a zene nem olyan volt, mint például 2009-ben. Vagy 1999-ben. Vagy még korábban. Valamikor nem is olyan nagyon régen egy legenda vágta nekünk a fát, amikor kellett. Láncfűrészének olyan mestere volt ő, sőt művésze, mint Stradivari a maga szerszámának. Szarufa barátunk neve egybeforrt a favágással, párja nem volt szerte az egész vidéken. Favágáskor azóta is mindig megemlékezünk róla, mióta lassan tíz éve elment. Az is gyakran eszembe jut, amikor arról értekezett, hogy neki „amerikai” keze van. Télen sose fázik, nyáron meg hűt. Akkoriban nem értettem. Most már tudom, hogy ez tényleg így volt. A vas kecskelábat bárki megkérdezheti.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése