A hajnali kiruccanó

A Csiporka-csapat kora reggele

– Csiporkaaaa! Reggel vaaaan! Ébreeedj! – rázogatta barátnőjét Bíborka.

– Hagyj aludni! Alig világosodik még! – dugta ki a fejét a bogárka egy pillanatra a takarója alól, morgolódva.

– Nem hagylak! – húzta fel az orrát a pille. – Nem emlékszel? Ma lesz a bulink! Segítséget ígértünk Ibinek!

– Ott alszik az ágyában! Nem látooood?! Na, ne kiabálj már! Még végül őt is felébreszted! Pedig jó sokat dolgozik minden nap a virágboltban értük! Feküdj vissza, és aludj, vagy, ha nem tudsz, olvass, csak fordítsd el a lámpát, hogy ne vakítson a szemembe!

– Jól van, na…! Visszafekszem… – közölte lelombozódva a pillangó, és tüntetőleg a fejére húzta kis paplanját.

– Hű, de jó, hogy magam alakúra állítottam be az ágyneműmet! – suttogta odalenn maga elé Ibi, hallva párbeszédüket. – Úgy látom, még Bíborka sem vette észre, hogy nem fekszem a helyemen! – mosolyodott el Ibi, és az ablak alatti bokrok, fák, virágok apró réseibe dugdosta a délutáni keresgélős versenyhez a nyeremény–tárgyakat. – Azt akarom, hogy ez nekik is meglepetés legyen, ne csak a vendégeknek! Utána még be kell gépelnem a tájékozódási verseny utasításait, kinyomtatom, a többit már láthatják… Jaj, nem! A mancsfestmény-készítésről majdnem megfeledkeztem! Ki kell hoznom a garázsból a kocsit, mert a lakást mégsem kellene összefestenünk! Nincs az a takaró fólia, ami alá nem jut be a festék, az biztos! – motyogta maga elé.

Aztán megfogta a kocsikulcsot, és beszállt az Opelbe.

– Halkan indulj, kérleeek! – súgta az édesapjától örökölt, hűséges, öreg jószágnak. – Engedd, hogy meglepetést szerezhessek az én két kicsimnek is! – simogatta meg a műszerfalat.

Az autó szót fogadott, s alig hallható duruzsolással kelt életre. Még a kerti slagon is csak egy aprót döccent, ahol máskor mindig puffant, zöttyent, nyekkent, a benne ülők lelkét is kirázva.

– Szuper voltál! – simogatta meg ismét öreg autó-barátját Ibi. – Apa büszke lenne rád!

Aztán kiszállt, felpattintotta a csomagtartót, és kiszedte belőle a gyártója által Pracli névre keresztelt, bőrbarát festőkészletet. Leszedegette a polcról a gyermekkori kis kerti asztalait, székeit, és rájuk pakolta a festőeszközöket, üvegcséket, meg a hatalmas vásznat.

– Jobb lenne, ha összetolnám őket, hogy mindenki mindenhez hozzáférjen! – mozdult, s mindent egy szempillantás alatt átrendezett.

– Akkor már csak a vásznat kell felfüggesztenem! – irányította magát. – Óóóó! Hát ezen nincsen semmiféle akasztó! Na, sebaj! Megteszi egy kétoldalú ragasztó is! Persze, ha leszedjük, lehet, hogy lejön a vakolat, de most nincs más ötletem… – nyúlt a szerszámos asztal kis fiókja felé, amiben a ragasztót és az ollót tartotta. – És kéééész! –örvendezett. – Most már csak észrevétlenül vissza kellene jutnom az ágyamba! – suttogta. – De jó, hogy ebben a gumitalpú cipőben jöttem le! Ez nem zajos!

Belépett a házba, kezet mosott odalenn a konyhában, majd nekiindult a lépcsőnek. Semerre sem nézett, csak arra koncentrált, hogy egy nyikordulás se hallatszódjon. Amikor a feljáró tetejére ért, egy jó nagyot sóhajtott a megkönnyebbüléstől, hogy észrevétlenül teljesítette a meglepetés akciót. Már nyúlt a kilincs felé, hogy beosonjon a hálószobába, amikor megbotlott a szőnyegben, s majdnem hátra esett, a lépcső mélye felé… Azt hitte, itt a vég, amikor hirtelen apró kezek fonódtak rá, s nem hagyták, hogy lezuhanjon.

– Segítsééég! – sikkantott fel Ibi.

– Éppen azon vagyunk! – húzott rajta még egyet Csiporka, hogy visszabillentse álló helyzetébe.

– Hát, te meg merre jártál??? – szegezte neki a kérdést Bíborka, de közben puha szárnyaival megkönnyebbülten simogatta a hajnali kiruccanót.

***

Írta, és az illusztrációt rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése