A hajnali kiruccanó

A Csiporka-csapat kora reggele

– Csiporkaaaa! Reggel vaaaan! Ébreeedj! – rázogatta barátnőjét Bíborka.

– Hagyj aludni! Alig világosodik még! – dugta ki a fejét a bogárka egy pillanatra a takarója alól, morgolódva.

– Nem hagylak! – húzta fel az orrát a pille. – Nem emlékszel? Ma lesz a bulink! Segítséget ígértünk Ibinek!

– Ott alszik az ágyában! Nem látooood?! Na, ne kiabálj már! Még végül őt is felébreszted! Pedig jó sokat dolgozik minden nap a virágboltban értük! Feküdj vissza, és aludj, vagy, ha nem tudsz, olvass, csak fordítsd el a lámpát, hogy ne vakítson a szemembe!

– Jól van, na…! Visszafekszem… – közölte lelombozódva a pillangó, és tüntetőleg a fejére húzta kis paplanját.

– Hű, de jó, hogy magam alakúra állítottam be az ágyneműmet! – suttogta odalenn maga elé Ibi, hallva párbeszédüket. – Úgy látom, még Bíborka sem vette észre, hogy nem fekszem a helyemen! – mosolyodott el Ibi, és az ablak alatti bokrok, fák, virágok apró réseibe dugdosta a délutáni keresgélős versenyhez a nyeremény–tárgyakat. – Azt akarom, hogy ez nekik is meglepetés legyen, ne csak a vendégeknek! Utána még be kell gépelnem a tájékozódási verseny utasításait, kinyomtatom, a többit már láthatják… Jaj, nem! A mancsfestmény-készítésről majdnem megfeledkeztem! Ki kell hoznom a garázsból a kocsit, mert a lakást mégsem kellene összefestenünk! Nincs az a takaró fólia, ami alá nem jut be a festék, az biztos! – motyogta maga elé.

Aztán megfogta a kocsikulcsot, és beszállt az Opelbe.

– Halkan indulj, kérleeek! – súgta az édesapjától örökölt, hűséges, öreg jószágnak. – Engedd, hogy meglepetést szerezhessek az én két kicsimnek is! – simogatta meg a műszerfalat.

Az autó szót fogadott, s alig hallható duruzsolással kelt életre. Még a kerti slagon is csak egy aprót döccent, ahol máskor mindig puffant, zöttyent, nyekkent, a benne ülők lelkét is kirázva.

– Szuper voltál! – simogatta meg ismét öreg autó-barátját Ibi. – Apa büszke lenne rád!

Aztán kiszállt, felpattintotta a csomagtartót, és kiszedte belőle a gyártója által Pracli névre keresztelt, bőrbarát festőkészletet. Leszedegette a polcról a gyermekkori kis kerti asztalait, székeit, és rájuk pakolta a festőeszközöket, üvegcséket, meg a hatalmas vásznat.

– Jobb lenne, ha összetolnám őket, hogy mindenki mindenhez hozzáférjen! – mozdult, s mindent egy szempillantás alatt átrendezett.

– Akkor már csak a vásznat kell felfüggesztenem! – irányította magát. – Óóóó! Hát ezen nincsen semmiféle akasztó! Na, sebaj! Megteszi egy kétoldalú ragasztó is! Persze, ha leszedjük, lehet, hogy lejön a vakolat, de most nincs más ötletem… – nyúlt a szerszámos asztal kis fiókja felé, amiben a ragasztót és az ollót tartotta. – És kéééész! –örvendezett. – Most már csak észrevétlenül vissza kellene jutnom az ágyamba! – suttogta. – De jó, hogy ebben a gumitalpú cipőben jöttem le! Ez nem zajos!

Belépett a házba, kezet mosott odalenn a konyhában, majd nekiindult a lépcsőnek. Semerre sem nézett, csak arra koncentrált, hogy egy nyikordulás se hallatszódjon. Amikor a feljáró tetejére ért, egy jó nagyot sóhajtott a megkönnyebbüléstől, hogy észrevétlenül teljesítette a meglepetés akciót. Már nyúlt a kilincs felé, hogy beosonjon a hálószobába, amikor megbotlott a szőnyegben, s majdnem hátra esett, a lépcső mélye felé… Azt hitte, itt a vég, amikor hirtelen apró kezek fonódtak rá, s nem hagyták, hogy lezuhanjon.

– Segítsééég! – sikkantott fel Ibi.

– Éppen azon vagyunk! – húzott rajta még egyet Csiporka, hogy visszabillentse álló helyzetébe.

– Hát, te meg merre jártál??? – szegezte neki a kérdést Bíborka, de közben puha szárnyaival megkönnyebbülten simogatta a hajnali kiruccanót.

***

Írta, és az illusztrációt rajzolta:
Molnár Ágnes
Written by
Szerző: 2019. 12. 10.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése