Lépcsőszaladó lobonctáltos

Csiporkáék estéje az osztálybuli előtt

– Mi ez a nagy csend? – fülelt Ibi.

Miután a vizsga után bevásároltak, majd megvacsoráztak, s a bogárkák felvonultak az emeletre, ő elkezdte felhívni az osztálytársak szüleit, hogy személyes beszélgetésben is meghívhasson mindenkit a másnapi osztálybulira, magukhoz.

– Szunyi rendben, és hál’ Istennek ennivalót is hoz magának, meg Bobónak. Az egy – sóhajtotta megkönnyebbülten. – Gyikéék már elutaztak, Stefi nénivel együtt. Bobo jön, de megígértette vele az anyukája, hogy semennyit sem falogat a többiek étkeiből, csakis Szunyiéból, mert az óvodában mindig jó erős gyomorrontással végződtek a zsúrjai. Vagyis, ez már kettő. Szegény Hangyi! Úgy könyörgött… – gondolt vissza Ibi sajnálkozva, de a hangyakirálynő gyermeke sajnos nem mindig teheti, amit szeretne… Az udvari etikett szerint az éppen Afrikából érkező küldöttség fogadásán lesz a helye, az édesanyja oldalán. És passz… Nincs apelláta… Szegényke! Hogy szeret játszani, nevetni, viccelni! És az iskolán kívül szinte soha nem teheti… – csóválta a fejét Ibi. – De jó, hogy egyszerű lánynak születtem!!! – sóhajtott. – Valakit kihagytam! Jaaa, Pötyit! – folytatta a jegyzetelést. – Jaj, ő meg jönne is, nem is! Valami nincs rendben azzal a bogárkával! Olyan visszahúzódónak és kedvetlennek tűnt! Pedig Gyike nem lesz itt, akitől a medencébe lökés óta, titokban, még mindig nagyon fél… – De vajon miért nem mondott akkor biztos igent?! Most vajon készítsem az ő részét is, vagy ne??? – töprengett félhangosan.

– Mert minden új elrémíti még mindig! Még egy buli is! De szerintem jön!– súgta neki az asztal lábán éppen felfelé mászó Csiporka.

– Te meg hogy kerülsz ide? Észre sem vettem, hogy közeledsz! Azt hittem, odabent tévéztek, vagy olvasgattok! – simogatta meg Ibi, majd ráemelte a bulis jegyzettömbje tetejére.

– Úgy is volt – suttogott továbbra is Csiporka –, de aztán Bíborka egy szempillantás alatt elaludt. Jól kiizgulta magát! Nem mutatta, de nagyon megrémült, hogy nélkülem kellett bemennie vizsgázni, és ráadásul legelsőként! Amúgy én a virágos könyvemet lapozgattam, ő meg valami újságot, amit az asztalodon talált. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy sosem lapoz! – vigyorgott Csiporka.

– Szerintem ne keltsük fel, csak takarjuk be, meg ne fázzon! – javasolta Ibi.

– Egyetértek!  De mielőtt felmennénk, elmondod, mit sikerült intézned a szülőkkel?

– Hát persze! Gyikéék elutaztak, Hangyi, szegény, a királyfii feladataival lesz elfoglalva… A többiek itt lesznek!

– Akkor csak öten leszünk… – biggyedt le Csiporka szája egy pillanatra. – De akkor is szuper ötlet volt tőled ez a buli!! – ragyogott fel újra a mosolya.

– Hát, még, ha tudnád, milyen játékokat eszeltem ki! – kacagott fel Ibi, aki már alig bírta magában tartani a terveit. – Na, induljunk felfelé! – állt fel hirtelen, s azon lendületből nekiiramodott a lépcsőnek, a vállán Csiporkával.

– Ne olyan heveseeen! Mindjárt lezuhanoook! – sikoltotta minden másról megfeledkezve Csiporka, s mindkét kezével Ibi lobogó, vörösesbarna hajtincsei után kapkodott.

– Hol vagyok? Mi történt?? – visított fel a hálószobában a zajoktól felriadva Bíborka.

– Ne fééélj!!! – kiáltott neki azonnal Csiporka. – Nincs baj, csak Ibi azt hitte, ő a lépcsőszaladó lobonctáltos! – toppantak be a pilléhez, kipirulva, zihálva.

Bíborka korábbi ijedelme egy pillanat alatt megállíthatatlan kacagásba csapott át, a kettejük látványától.

– Na, most aztán oda az alvás! Jól kivertük az álmot a szemedből! – kért burkoltan elnézést Ibi a hirtelen zajözönért.

– Az aztán egy kicsit sem baj! – mosolyodott el Bíborka. – Éppen egy csodaszép türkizvizet nézegettem ebben a lapban, és úgy elálmodoztam arról, hogy bárcsak a mi udvarunkban is lenne ilyen, hogy még biztos, hogy horkoltam is!

– Türkiz víz?  Az milyen? Hát nem minden víz kék? – kérdezte Csiporka, s beledugta a fejét a pille újságjába, hogy ő is láthassa a képet.

– Ezek szerint nem. Tudjátok, a nagy víztömegek színe a rájuk eső napfény törésétől függ, de többet nem tudok róla. Fizikából nem vagyok valami híres… – mondta Ibi, s közben betömködte az újságot a párnája alá, hogy később jól áttanulmányozhassa a képpel együtt a hozzá tartozó hirdetést. – De most aztán fekvés! Késő van! Holnap kipihent segítőkre lesz szükségem!

***

Írta, és az illusztrációt rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése