Csodabogárkák

Csiporka és Bíborka a vizsgáról hazafelé

– Csakugyan bulit rendezünk? – kérdezte Bíborka lelkesen, a vizsga után a parkoló felé igyekezve.

– Azt bizony! Igazán megérdemlitek mindannyian! – ragyogott fel ismét Ibi büszke mosolya.

– Bárcsak mindenkit elengednének hozzánk! – sóhajtott Csiporka egy szívből jövőt.

– Most bevásárolunk, és ha hazaértünk, minden családot felhívok telefonon is, hogy ne csak a gyerekeken keresztül üzengetve értesüljenek a szülők a meghívásunkról. Akkor talán nem lesz akadálya, hogy a holnap délutánt mind együtt tölthessétek! – ígérte Ibi. – Segítenétek nekem?

– Persze! De miben? – kérdezte Csiporka.

– Fogalmam sincs, melyik osztálytársatoknak mi a kedvenc csemegéje…

– Vegyünk gyümölcslét, puha gyümölcsöket, nekünk meg nektárt, meg ropogószöldet – sorolta Bíborka.

– Na, pont eddig tudtam én is… De vajon mit eszik Szunyi, meg Bobo? Nekik valót nem soroltál, kispillém!

– Szerintem kérdezd meg a mamájukat, mert nekünk nincs otthon feltölthető vértartály- babánk, mint a suliban, az biztos! Azt meg nagyon nem szeretném, ha belőled eszegetnének! – csóválta a fejét Csiporka.

A tervezgetés közben szinte egy szempillantás alatt az üzletközponthoz értek.

– Bejöttök velem, vagy a kocsiban maradtok? – kérdezte a bogárkákat Ibi.

– Maradjunk! – javasolta Csiporka, akin már kezdtek mutatkozni a vizsga utóhatásai, és akkorát ásított, majd lenyelte a saját fejét.

– Pihenjetek csak! – simította meg a buksijukat Ibi. – Az árnyékban állok meg, de az ablakot résnyire nyitva hagyom rátok, hogy bőven kapjatok friss levegőt, de senki ne tudjon benyúlni az autóba – mondta, és beszaladt kedvenc szatyrát lobogtatva az áruházba.

Csiporka és Bíborka a csomagtartó csapódására ébredt. Elképedten nézték a dugig töltött szatyrokat.

– Ennyi étel az egész állatkertnek elég lenne, nemhogy hetünknek! – bizonygatta tágra nyitott, de még jócskán álmos szemekkel Bíborka.

– Milyen buli az, ahol csak enni, meg inni lehet?! – mosolygott Ibi sokat sejtetően.

– Miért? Mi mást vettél még? – kíváncsiskodott Bíborka.

– Meglepetééés! – kacagott Ibi.

– De hát mi leszünk a házigazdák! Mindenről tudnunk kell! – közölte Csiporka.

– Az lehet, de úgy gondolom, nektek is jár, a szorgalmas munkátokért,  a meglepi. Segíthettek a terítésben, a kerti kipakolásban, de ennyi. A többi nektek is titok holnap délutánig!

– Jóóóó, de akkor majd mi is kitalálunk neked valamit, mert mi vagyunk miattad a világ legszerencsésebb bogárkái – ragyogott rá Ibire Csiporka mosolya.

– Én már megkaptam a lehető legnagyobb ajándékomat, még ősszel!

– Ősszel? Megmutatod? – kérdezte kíváncsian Bíborka.

– Már mutatom is! – tárta ölelésre mindkét kezét Ibi. – Ti vagytok a világ legjobb meglepetései! Életemben nem voltam még ilyen jókedvű, boldog és büszke! Ti csodabogárkák!  Aztán induljunk haza! Igazán ránk fér egy kis pihenés!

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes
Written by
Szerző: 2019. 11. 26.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése