Csodabogárkák

Csiporka és Bíborka a vizsgáról hazafelé

– Csakugyan bulit rendezünk? – kérdezte Bíborka lelkesen, a vizsga után a parkoló felé igyekezve.

– Azt bizony! Igazán megérdemlitek mindannyian! – ragyogott fel ismét Ibi büszke mosolya.

– Bárcsak mindenkit elengednének hozzánk! – sóhajtott Csiporka egy szívből jövőt.

– Most bevásárolunk, és ha hazaértünk, minden családot felhívok telefonon is, hogy ne csak a gyerekeken keresztül üzengetve értesüljenek a szülők a meghívásunkról. Akkor talán nem lesz akadálya, hogy a holnap délutánt mind együtt tölthessétek! – ígérte Ibi. – Segítenétek nekem?

– Persze! De miben? – kérdezte Csiporka.

– Fogalmam sincs, melyik osztálytársatoknak mi a kedvenc csemegéje…

– Vegyünk gyümölcslét, puha gyümölcsöket, nekünk meg nektárt, meg ropogószöldet – sorolta Bíborka.

– Na, pont eddig tudtam én is… De vajon mit eszik Szunyi, meg Bobo? Nekik valót nem soroltál, kispillém!

– Szerintem kérdezd meg a mamájukat, mert nekünk nincs otthon feltölthető vértartály- babánk, mint a suliban, az biztos! Azt meg nagyon nem szeretném, ha belőled eszegetnének! – csóválta a fejét Csiporka.

A tervezgetés közben szinte egy szempillantás alatt az üzletközponthoz értek.

– Bejöttök velem, vagy a kocsiban maradtok? – kérdezte a bogárkákat Ibi.

– Maradjunk! – javasolta Csiporka, akin már kezdtek mutatkozni a vizsga utóhatásai, és akkorát ásított, majd lenyelte a saját fejét.

– Pihenjetek csak! – simította meg a buksijukat Ibi. – Az árnyékban állok meg, de az ablakot résnyire nyitva hagyom rátok, hogy bőven kapjatok friss levegőt, de senki ne tudjon benyúlni az autóba – mondta, és beszaladt kedvenc szatyrát lobogtatva az áruházba.

Csiporka és Bíborka a csomagtartó csapódására ébredt. Elképedten nézték a dugig töltött szatyrokat.

– Ennyi étel az egész állatkertnek elég lenne, nemhogy hetünknek! – bizonygatta tágra nyitott, de még jócskán álmos szemekkel Bíborka.

– Milyen buli az, ahol csak enni, meg inni lehet?! – mosolygott Ibi sokat sejtetően.

– Miért? Mi mást vettél még? – kíváncsiskodott Bíborka.

– Meglepetééés! – kacagott Ibi.

– De hát mi leszünk a házigazdák! Mindenről tudnunk kell! – közölte Csiporka.

– Az lehet, de úgy gondolom, nektek is jár, a szorgalmas munkátokért,  a meglepi. Segíthettek a terítésben, a kerti kipakolásban, de ennyi. A többi nektek is titok holnap délutánig!

– Jóóóó, de akkor majd mi is kitalálunk neked valamit, mert mi vagyunk miattad a világ legszerencsésebb bogárkái – ragyogott rá Ibire Csiporka mosolya.

– Én már megkaptam a lehető legnagyobb ajándékomat, még ősszel!

– Ősszel? Megmutatod? – kérdezte kíváncsian Bíborka.

– Már mutatom is! – tárta ölelésre mindkét kezét Ibi. – Ti vagytok a világ legjobb meglepetései! Életemben nem voltam még ilyen jókedvű, boldog és büszke! Ti csodabogárkák!  Aztán induljunk haza! Igazán ránk fér egy kis pihenés!

***

Szerző: 2019. 11. 26.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló