Meglepetés vizsga

A Bogársulisok első megmérettetése

– Végre mind itt vagytok! – örvendezett Stefi néni, végignézve a hét Bogársulison.

– Hiányoztunk??? – döbbent meg őszintén Szunyi. – Hát nem volt jó otthon lenni?

– Csak ti töltöttétek otthon a napot! Mi a fiúkkal egész nap tanultunk – somolygott Balambér bácsi.

– Nekik nem lett izomlázuk??? – lepődött meg Gyike.

– Nekünk? Még jó, hogy nem!!! – vigyorgott Hangyi kissé nagyképűen.

– Egész nap ugrálok, mióta csak élek! Csak nem kottyan meg egy kis úszkálás! – húzta ki magát Bobo.

– Akkor csak mi voltunk olyan puhák… – szontyolodott el Bíborka.

– Én nem vagyok puha! Honnan tudhattam volna, hogy nem vagyok halálos beteg?! Még sosem volt olyan bajom, hogy mozdulni sem tudtam! – nézett barátnőjére méltatlankodva Csiporka. – Sőt! Eddig semmilyen bajom sem volt…!

– Hála Istennek! – zárta le a vitát Stefi néni mosolyogva. – A lányok érzékeny, finom lények. Mindig és mindenre másképp reagálnak, mint a férfiak. De nem gyengeségből, hanem különlegességből!

– És persze a fiúk is mind különlegesek, csak másképp, mint a lányok! – egészítette ki a tanító néni szavait Balambér bácsi, és összepacsizott a két fiúval egy sokatmondó kacsintás kíséretében.

– Ha mindenki megnyugodott, fogjunk munkához! – javasolta Stefi néni. – Ma egész nap felmérések lesznek!

– Miért kell mindig a súlyommal foglalkozni?! – horkant fel hirtelen támadt bosszúsággal Csiporka. – Már egy kicsit tudok repülni is, mégis majdnem ugyanolyan kerek a hasam, mint volt…!

– Na, ez lesz szinte az egyetlen, amit ma biztosan nem fogunk vizsgálgatni! – nevetett fel jóízűen Stefi néni. – Arra vagyunk kíváncsiak, ki mennyire tanult, meg írni, olvasni, számolni, gondolkodni, problémát megoldani.

– Hú…, akkor jó! – könnyebbült meg azonnal Csiporka. – Máris kezdhetjük! – és azonnal el is indult az iskolatáskájához, hogy elővegye az írószereit.

– Mint látjátok, széthúztuk egymás mellől a padokat! Foglaljatok helyet tolltartóstól! Először az írásbeli feladatokat kapjátok meg, és csak ebéd után kezdjük a szóbeliket, ha már levegőztetek, és pihentetek is – jelentette be Balambér bácsi, s amikor látta, hogy mindenki munkára kész, kiosztotta a reggel kikészített feladatlapokat.

– És a szóbelin is mindannyian bent leszünk? – érdeklődött Szunyi.

– Nem, nem! Mindig csak egy tanuló lesz bent a tanteremben – válaszolt készségesen Stefi néni.

– És addig a többiek mit csinálnak? – kérdezte meg Bíborka.

– És hol leszünk? – suttogta Pötyi.

– Aki épp nem felel, az az udvaron lesz, levegőzik, sétál, játszik, beszélget, pihen, olvas, rajzol a napsütésben – mosolygott Stefi néni.

– Így már értem! – bólintott Gyike.

– De jó, hogy elhoztuk magunkkal a könyvtári könyveket! – sóhajtott Csiporka elégedetten –, pedig nem is tudtuk, hogy az órák helyett is olvashatunk!

***

Szerző: 2019. 11. 05.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló