Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Elletés “stoknyis” csukában
Van kapcsolat a foci és az állattenyésztés között a zöld füvön kívül is
Egyre hamarabb sötétedik. A természet szín orgiával próbálja kárpótolni a sötétség korát, meg terméssel. A dió, alma, szőlő betakarítása javában tart, lassan be is fejeződik. A kökény már mosolyt csal az arcra, nem húzza össze a kóstoló orcáját. Idén nincs kökény. Tavaly feketéllett a határ, óriási kökénytermés volt, most meg csak a sárga levelek zizegnek szomorúan.
Én nem rajongok az őszért. Magázó viszonyban vagyok vele, mert itten már kifelé megyünk valamiből. Elmúlik az év. Egy strigula, eggyel közelebb az elmúláshoz. Az elmúlás is elmúlik.
Pedig számtalan szép őszi emlékem van, ami nem indokolná ezt az őszi ellenszenvet.
Gyermekkoromban az őszről az almaszedések ugranak be, na meg a vámosoroszi focipálya esti világítása. A pályán egy lámpa égett, az világította be a pálya kb. egynegyednyi területét. Amikor lementünk edzésre (kedd, péntek), akkor volt úgy, hogy összejött húsz ember is. Persze nem mindenki volt igazolt focista, de aki lejött, az focizott. Azért jött le. Sokszor azzal szórakoztunk, hogy kivittük a labdát keresztbe, a homályba, aztán lopva hirtelen próbáltunk a sötétségből a fénybe érve kapura törni. Azoknak az „edzéseknek” a hangulata örökre beleégett az emlékezetembe. A pálya illata, a ködös őszi esték varázslatos hangulata, a vaskos tréfák, beszólások, amelyek ma említésre méltók sem lennének. Aztán vagy átöltöztünk az öltözőben, vagy nem, mert víz nem volt. A pálya előtti „nyomós kútnál” mosakodtunk meg, meg ittunk. Ásványvíz sem volt akkoriban, de még energiaital sem.
Itt megállnék egy szóra. Nem azért példálózok, hogy bezzeg a mi időnkben, bezzeg meg mi van most ti kis ilyenek, olyanok. Arról, hogy jelenleg milyen a közeg a fiatal és oly sokszor megszólt, bírált mai focisták körül, arról nem ők tehetnek elsősorban. Szerintem nekünk könnyebb dolgunk volt, könnyebb volt szeretni ezt a játékot. Aki ma űzi, azt már teljesen más környezet veszi körül, másak a szokások, lehetőségek. A nyolcvanas években, vagy a kilencvenes években teljesen más világ volt. Ebbe sem mennék bele, mert már nagyon sokan elmondták, leírták.
Én csak annyit szerettem volna elmondani, hogy az milyen jó volt akkor. Amikor egy-egy idegenbeli meccsen leszálltunk a buszról és besétáltunk az ellenfél „sportkomplexumára”, vagy Kóródon a „tadionba”, büszkék voltunk. Büszkék voltunk arra, hogy tagjai vagyunk egy csapatnak, arra is, ha esetleg „idegenben” is sokan üdvözöltek. Akkoriban még egy falu ifije, nagycsapata a helybeliekből állt össze többnyire. Voltak persze „légiósok”, de csak elvétve. Hihetetlen, de így volt.
Egyik alkalommal, egy ilyen október közepi meccsen az Ecceri fiú két fia is pályára lépett a vasárnap délutáni rangadón. Az Ecceri fiú egyik tehene „mindenperces” volt, bármikor beindulhatott az ellés. A két fiú lejátszotta az első félidőt, de félidőben berontott az öltözőbe egy hatéves kisfiú, aki közli, hogy az ellés beindult. Mindkét nagyapja ott volt a meccsen, most már mindkettő ott van a „tehen szülőszobáján” és mivel mindketten állattenyésztők, egymást próbálják háttérbe szorítani az ellésnél. No meg persze nem volt szomjas már egyik sem. Ja és egyikük sem szomjas már. Hosszú fehér ingüket feltűrve könyékig vannak a tehenben, mondogatva, hogy bika ez, bika.
Vége a meccsnek, ülünk az öltözőben, erre berongyol a kisfiú, hogy az ellés beindult, de a két nagyapja segítséget kér. Én azonmód fociszerelésben felbicikliztem az elléshez. „Kötel” a tehenből kilógó bornyú lábára, majd amikor „kéri az erőt”, akkor húzás. Sikerült is, kijött az ifjú bikabornyú, én a Vámosoroszi fotballcsapat mezében és „stoknyis” csukában működtem közre az ellésnél. A kisfiú, akit nevezzünk Dávidnak, felemelte az újszülött hátsó lábát, majd ráköpött . Bika ez, tényleg bika! Utána persze meg kellett várni, amíg elveti a poklát a tehen, na meg kezdődtek az áldomások. Ebben meglesz a pénzed, mondogatták az elégedett elletők. Egészségedre. Ha már az elletésnél tartunk, eszembe jutott egy másik történet. Beiskolázták a helyi termelőszövetkezet dolgozóit, hogy papírjuk is legyen arról, amit amúgy születésüktől halálukig űztek. Mezőgazdasági ismeretek. Az egyik bácsi ül a vizsgabizottság előtt, kihúzza a tételét, persze azt sem tudja, mi a kérdés. Kétségbeesetten szólal meg:
– Kérem szépen tisztelettel, én vagyok a főellető!
– Rendben van, de most már térjen rá a tételére!
– Kérem szépen tisztelettel, én vagyok a főellető!
A vizsgabizottság belátta, hogy ebből nem lesz disszertáció, azonban azt is tudták, hogy aki előttük riadtan ismételgeti a titulusát, az a gyakorlat professzora. Így hát görbült a jegy, helyreállt a világ rendje.
Mi a konklúzió? Van kapcsolat a foci és az állattenyésztés között a zöld füvön kívül is.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése