Elletés “stoknyis” csukában

Van kapcsolat a foci és az állattenyésztés között a zöld füvön kívül is

Egyre hamarabb sötétedik. A természet szín orgiával próbálja kárpótolni a sötétség korát, meg terméssel. A dió, alma, szőlő betakarítása javában tart, lassan be is fejeződik. A kökény már mosolyt csal az arcra, nem húzza össze a kóstoló orcáját. Idén nincs kökény. Tavaly feketéllett a határ, óriási kökénytermés volt, most meg csak a sárga levelek zizegnek szomorúan.

Én nem rajongok az őszért. Magázó viszonyban vagyok vele, mert itten már kifelé megyünk valamiből. Elmúlik az év. Egy strigula, eggyel közelebb az elmúláshoz. Az elmúlás is elmúlik.

Pedig számtalan szép őszi emlékem van, ami nem indokolná ezt az őszi ellenszenvet.

Gyermekkoromban az őszről az almaszedések ugranak be, na meg a vámosoroszi focipálya esti világítása. A pályán egy lámpa égett, az világította be a pálya kb. egynegyednyi területét. Amikor lementünk edzésre (kedd, péntek), akkor volt úgy, hogy összejött húsz ember is. Persze nem mindenki volt igazolt focista, de aki lejött, az focizott. Azért jött le. Sokszor azzal szórakoztunk, hogy kivittük a labdát keresztbe, a homályba, aztán lopva hirtelen próbáltunk a sötétségből a fénybe érve kapura törni. Azoknak az „edzéseknek” a hangulata örökre beleégett az emlékezetembe. A pálya illata, a ködös őszi esték varázslatos hangulata, a vaskos tréfák, beszólások, amelyek ma említésre méltók sem lennének. Aztán vagy átöltöztünk az öltözőben, vagy nem, mert víz nem volt. A pálya előtti „nyomós kútnál” mosakodtunk meg, meg ittunk. Ásványvíz sem volt akkoriban, de még energiaital sem.

Itt megállnék egy szóra. Nem azért példálózok, hogy bezzeg a mi időnkben, bezzeg meg mi van most ti kis ilyenek, olyanok. Arról, hogy jelenleg milyen a közeg a fiatal és oly sokszor megszólt, bírált mai focisták körül, arról nem ők tehetnek elsősorban. Szerintem nekünk könnyebb dolgunk volt, könnyebb volt szeretni ezt a játékot. Aki ma űzi, azt már teljesen más környezet veszi körül, másak a szokások, lehetőségek. A nyolcvanas években, vagy a kilencvenes években teljesen más világ volt. Ebbe sem mennék bele, mert már nagyon sokan elmondták, leírták.

Én csak annyit szerettem volna elmondani, hogy az milyen jó volt akkor. Amikor egy-egy idegenbeli meccsen leszálltunk a buszról és besétáltunk az ellenfél „sportkomplexumára”, vagy Kóródon a „tadionba”, büszkék voltunk. Büszkék voltunk arra, hogy tagjai vagyunk egy csapatnak, arra is, ha esetleg „idegenben” is sokan üdvözöltek. Akkoriban még egy falu ifije, nagycsapata a helybeliekből állt össze többnyire. Voltak persze „légiósok”, de csak elvétve. Hihetetlen, de így volt.

Egyik alkalommal, egy ilyen október közepi meccsen az Ecceri fiú két fia is pályára lépett a vasárnap délutáni rangadón. Az Ecceri fiú egyik tehene „mindenperces” volt, bármikor beindulhatott az ellés. A két fiú lejátszotta az első félidőt, de félidőben berontott az öltözőbe egy hatéves kisfiú, aki közli, hogy az ellés beindult. Mindkét nagyapja ott volt a meccsen, most már mindkettő ott van a „tehen szülőszobáján” és mivel mindketten állattenyésztők, egymást próbálják háttérbe szorítani az ellésnél. No meg persze nem volt szomjas már egyik sem. Ja és egyikük sem szomjas már. Hosszú fehér ingüket feltűrve könyékig vannak a tehenben, mondogatva, hogy bika ez, bika.

Vége a meccsnek, ülünk az öltözőben, erre berongyol a kisfiú, hogy az ellés beindult, de a két nagyapja segítséget kér. Én azonmód fociszerelésben felbicikliztem az elléshez. „Kötel” a tehenből kilógó bornyú lábára, majd amikor „kéri az erőt”, akkor húzás. Sikerült is, kijött az ifjú bikabornyú, én a Vámosoroszi fotballcsapat mezében és „stoknyis” csukában működtem közre az ellésnél. A kisfiú, akit nevezzünk Dávidnak, felemelte az újszülött hátsó lábát, majd ráköpött . Bika ez, tényleg bika! Utána persze meg kellett várni, amíg elveti a poklát a tehen, na meg kezdődtek az áldomások. Ebben meglesz a pénzed, mondogatták az elégedett elletők. Egészségedre. Ha már az elletésnél tartunk, eszembe jutott egy másik történet. Beiskolázták a helyi termelőszövetkezet dolgozóit, hogy papírjuk is legyen arról, amit amúgy születésüktől halálukig űztek. Mezőgazdasági ismeretek. Az egyik bácsi ül a vizsgabizottság előtt, kihúzza a tételét, persze azt sem tudja, mi a kérdés. Kétségbeesetten szólal meg:

– Kérem szépen tisztelettel, én vagyok a főellető!

– Rendben van, de most már térjen rá a tételére!

– Kérem szépen tisztelettel, én vagyok a főellető!

A vizsgabizottság belátta, hogy ebből nem lesz disszertáció, azonban azt is tudták, hogy aki előttük riadtan ismételgeti a titulusát, az a gyakorlat professzora. Így hát görbült a jegy, helyreállt a világ rendje.

Mi a konklúzió? Van kapcsolat a foci és az állattenyésztés között a zöld füvön kívül is.

Szerző: 2019. 10. 24.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló