Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Avasújváros éneklő szőlőfürtjei
A cukorfok éteri magasságban, a darazsak önként jelentkeznek kamikaze pilótának
Amikor megállunk a Borzsa-hídon, tekintsünk délkeleti irányba. Lehet persze figyelni északra is, mert ott is feltűnnek a Kárpátok gerincei a Földön túli panorámán. Földöntúli panoráma. Lehet nyugat és kelet felé is nézni, arra sem csúnya a látvány, de hegyeket arra nem láthatunk. Tekintetem délkelet felé irányítom, arrafelé nézek, amerre egészen kisgyerek koromban ösztönösen valami mesebeli jót képzeltem el. Nem tudom, hogy konkrétan mi volt az, ami olyan jó érzéssel töltött el a nyárikonyhában, de az irány (a vektor, ha jól emlékszem) egyértelmű volt.
Most egy „szupertávcsővel” megpróbálom közelebb hozni a hegyeket, a völgyeket és mindazt, ami a hídról lelki szemekkel látható csupán.
Szatmár vármegye történelmi peremén járunk, de még javában Szatmárban. Az Avasság hegyvidéki részén a románok (ez így persze nem igaz, mert a románok oláhok voltak, de voltak itt osanok, akiket vasánynak mondanak, ruszinok, tótok, zsidók, meg még ki tudja, hogy milyen nációk, az is lehet, hogy magyarok is laktak itt, bár még a román tudósok nem erősítették meg…) éltek nagy számban, de volt egy magyar erősség, amelyet azóta sem sikerült elrománosítani: Avasújváros.
Avasújváros tartja magát, bár maroknyi szatmári porlik, mint a szikla. A Túr forrása nincs messze az avasújvárosi hegytől, ahol Bacchus egyik ük-ükunokája, Bakator okozza, s fokozza a jókedvet. A derű óráit nem csak ő számolja, hanem Hárslevelű, Muskotály, meg a többi leszármazott. Ők már nemesek, vagy nemesítettek. Velük szemben áll a szőlőtőkék Koppány vezére, a direkttermő Roska, vagy Noha, vagy nem is tudom, hogy milyen nevekkel illetik még ezt a szilaj, ellenálló fajtát. Roska tőkehadseregei még mindig jelentős erőt képviselnek az újvárosi lejtőkön, nekik a filoxéra sem jelentett apokalipszist, átvészelték. Ez a szőlőfajta valószínűleg alkut kötött az Ördöggel, mint Mephisto, ennek köszönheti túlélését. A másik oldalon sajnos túl sok az áldozat. A Roskából készült bor ugyanis hosszú távon öl, pusztít és előtte nyomorba dönt. Túl sok a tragédia, túl sok a családi tragédia. Roska ha nem is sorozatgyilkos, de legalább is felbujtó.
Elkanyarodtunk Szociológiába, de most visszaevezek az avasújvárosi szürethez a Túron, meg a Tálnán keresztül. A Tálnán nehéz jelenleg evezni, tekintettel a kiszáradt medrére. Persze így is ötször annyi víz van benne, mint a Tapolnokban. Itt jön be az a matematikai képlet, miszerint az ötször nulla az annyi, mint nulla.
A szüret lezajlott, idén a Teremtő nem a mennyiségre, hanem a minőségre összpontosított. De még hogy?! Szilveszter citerája nem győzte kiadni azt a sok-sok hangot, amelyet a szőlőfürtök el szerettek volna énekelni. Csak elénekelték. A cukorfok éteri magasságban, a darazsak önként jelentkeznek kamikaze pilótának. Belezúgni a „huszonkettes” szőlőlébe maga a megdicsőülés.
A szüret másnapján zarándoklat a Túr forrásvidékéhez, ami egészen közel van ide. Kristálytiszta kis patak csörgedezik előttünk. Egy birkanyáj, meg néhány kóbor kutya, valamint egy nagybajuszú kalapos, meg egy keszkenyős helybeli figyel fel ránk, mint tájidegen kíváncsiskodók. A bárányok hallgatnak, a kutyát sem érdekli igazán, hogy kik vagyunk. Beérjük mi is azzal, hogy ott voltunk.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése