Avasújváros éneklő szőlőfürtjei

A cukorfok éteri magasságban, a darazsak önként jelentkeznek kamikaze pilótának

Amikor megállunk a Borzsa-hídon, tekintsünk délkeleti irányba. Lehet persze figyelni északra is, mert ott is feltűnnek a Kárpátok gerincei a Földön túli panorámán. Földöntúli panoráma. Lehet nyugat és kelet felé is nézni, arra sem csúnya a látvány, de hegyeket arra nem láthatunk. Tekintetem délkelet felé irányítom, arrafelé nézek, amerre egészen kisgyerek koromban ösztönösen valami mesebeli jót képzeltem el. Nem tudom, hogy konkrétan mi volt az, ami olyan jó érzéssel töltött el a nyárikonyhában, de az irány (a vektor, ha jól emlékszem) egyértelmű volt.

Most egy „szupertávcsővel” megpróbálom közelebb hozni a hegyeket, a völgyeket és mindazt, ami a hídról lelki szemekkel látható csupán.

Szatmár vármegye történelmi peremén járunk, de még javában Szatmárban. Az Avasság hegyvidéki részén a románok (ez így persze nem igaz, mert a románok oláhok voltak, de voltak itt osanok, akiket vasánynak mondanak, ruszinok, tótok, zsidók, meg még ki tudja, hogy milyen nációk, az is lehet, hogy magyarok is laktak itt, bár még a román tudósok nem erősítették meg…) éltek nagy számban, de volt egy magyar erősség, amelyet azóta sem sikerült elrománosítani: Avasújváros.

Avasújváros tartja magát, bár maroknyi szatmári porlik, mint a szikla. A Túr forrása nincs messze az avasújvárosi hegytől, ahol Bacchus egyik ük-ükunokája, Bakator okozza, s fokozza a jókedvet. A derű óráit nem csak ő számolja, hanem Hárslevelű, Muskotály, meg a többi leszármazott. Ők már nemesek, vagy nemesítettek. Velük szemben áll a szőlőtőkék Koppány vezére, a direkttermő Roska, vagy Noha, vagy nem is tudom, hogy milyen nevekkel illetik még ezt a szilaj, ellenálló fajtát. Roska tőkehadseregei még mindig jelentős erőt képviselnek az újvárosi lejtőkön, nekik a filoxéra sem jelentett apokalipszist, átvészelték. Ez a szőlőfajta valószínűleg alkut kötött az Ördöggel, mint Mephisto, ennek köszönheti túlélését. A másik oldalon sajnos túl sok az áldozat. A Roskából készült bor ugyanis hosszú távon öl, pusztít és előtte nyomorba dönt. Túl sok a tragédia, túl sok a családi tragédia. Roska ha nem is sorozatgyilkos, de legalább is felbujtó.

Elkanyarodtunk Szociológiába, de most visszaevezek az avasújvárosi szürethez a Túron, meg a Tálnán keresztül. A Tálnán nehéz jelenleg evezni, tekintettel a kiszáradt medrére. Persze így is ötször annyi víz van benne, mint a Tapolnokban. Itt jön be az a matematikai képlet, miszerint az ötször nulla az annyi, mint nulla.

A szüret lezajlott, idén a Teremtő nem a mennyiségre, hanem a minőségre összpontosított. De még hogy?! Szilveszter citerája nem győzte kiadni azt a sok-sok hangot, amelyet a szőlőfürtök el szerettek volna énekelni. Csak elénekelték. A cukorfok éteri magasságban, a darazsak önként jelentkeznek kamikaze pilótának. Belezúgni a „huszonkettes” szőlőlébe maga a megdicsőülés.

A szüret másnapján zarándoklat a Túr forrásvidékéhez, ami egészen közel van ide. Kristálytiszta kis patak csörgedezik előttünk. Egy birkanyáj, meg néhány kóbor kutya, valamint egy nagybajuszú kalapos, meg egy keszkenyős helybeli figyel fel ránk, mint tájidegen kíváncsiskodók. A bárányok hallgatnak, a kutyát sem érdekli igazán, hogy kik vagyunk. Beérjük mi is azzal, hogy ott voltunk.

Szerző: 2019. 10. 18.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló