Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Gyalogküldöncz télben, nyárban, esőben, sárban
Lelki szemeimmel látom, ahogy a Szalavényt átszelő poros országúton egy félig vak, betűket sem ismerő bácsi, kopott ruhájában, nagy tarisznyájával az oldalán bandukol
1910 szeptember 1-től Vámosorosziban az egyértelműség kedvéért Vámosoroszi elnevezéssel megkezdte működését a posta. Levelet bárhova lehetett küldeni, még Lilliputba, vagy Eldorádóba, esetleg akár a Mennyországba is, de a pénz- és csomagküldemények, utalványok, postatakarékpénztári ügyleteknél 1000 korona volt a felső korlát. Ezt sem mindenhova, csupán belföldre (az akkori belföld háromszor akkora volt, mint a jelenlegi), továbbá Ausztriába, Németországba és Bosznia-Hercegovinába. A posta Vámosoroszira, továbbá csatolt részeire – Christoph tanya, Fábry tanya, Mándy tanya, Staudinger tanya – terjedt ki. „A postaügynökség leszámolás, ellenőrzés és felügyelet tekintetében a nagyszekeresi postahivatalhoz tartozik és összeköttetését a Vámosorosziról Nagyszekeresre és vissza naponkint egyszer közlekedő gyalogküldönczjárat utján a nagyszekeresi postahivatallal fogja kapni.”
A nagyváradi magyar királyi posta és távírda igazgatóság által megjelentetett hírt sokan olvashatták, de még többen nem. Orosziban ugyanis sokan kétségbe vonták Bosznia-Hercegovina létezését. Kukutyint, vagy akár Eldorádót is hamarabb elfogadták volna létező államnak, mint a huncut hangzású Bosznia-Hercegovinát. Dédnagyapám ott szolgált hosszú éveken át, de amikor a vásott kölyköknek mesélt katonaéveiről és felhozta ezt a nevet, akkor bizony többször kikacagták, hogy ezt mán azér’ mi se hisszük. Bosznia-Hercegovina a mesék világával volt egyenlő, a tüzet okádó sárkányokkal, meg az óriások országával. A veterán látva-hallva a hitetlenkedést indulatosan próbálta győzködni a hallgatóságot az általa elmondottak igazságáról, de hamar be kellett látnia, hogy parttalan a vita, el is ment a kedve ilyenkor a derékig érő hómezőn való átvergődésükről, a hegyek között élő vademberekről, a muzulmánok hangos imádkozásáról, a mecsetekről. Pedig ha elolvasták volna azt az 1910-ből való rövid kis hírt, akkor könnyen meggyőződhettek volna arról, hogy ki a hülye.
A híradásban említett „gyalogküldöncz” pedig egy látásában erősen korlátozott írástudatlan ember volt, aki naponta oda-vissza megtette ezt az utat gyalogszerrel. Télben, nyárban, esőben, sárban. Sorba szedték neki a küldeményeket, ő pedig emlékezetből, meg a levél tapintásából kézbesítette azt. Arról nem szól a fáma, hogy mekkora volt a hibaszázalék, de feltételezem, hogy nem volt pontatlanabb, mint manapság. Mindenesetre derekasan ellátta feladatát, emléke a „Jó Emlékezet” postafiókjában van elhelyezve. A postamester az idősebb Inczédy Márton tiszteletes úr felesége volt, a postahivatal pedig nagyon sokáig a parókián működött. Aztán Dióverőék lettek a postások, átkerült a hivatal a portájukra, majd átköltözött a kultúrházba a közelmúltban. Később átvándorolt az egykori „nagyiskolába”, majd szép lassan bezárt, élt vagy 100 évet. Ma mozgóposta járja a környék falvait, mert nagyon sok régi falusi posta zárta be kapuit. Elmúlt ez is, mint példának okáért a Christoph tanya, Fábry tanya, Mándy tanya, Staudinger tanya az oroszi határban. Nem divat ma már hagyományos módon levelezni, névnapra, születésnapra, Húsvétra, Karácsonyra képeslapot küldeni. A telefon, később az internet kiszorította ezeket a hagyományos kapcsolattartási formákat, ahogy a nyomtatott sajtó is visszaszorult a digitalizált világban. De nem akarok én szociológiai értekezést írni erről, meg megint oda kilyukadni, hogy milyen jó volt régen, most meg mennyivel rosszabb.
Azért lelki szemeimmel látom, ahogy a Szalavényt átszelő poros országúton egy félig vak, betűket sem ismerő bácsi, kopott ruhájában, nagy tarisznyájával az oldalán bandukol. A nagyszekeresi vasútállomás felé tart, hogy átvegye a talán Bosznia-Hercegovinából (is) érkező küldeményeket, amelyeket aztán gondosan sorba rendezve elégedetten kézbesítsen a boldog címzetteknek, akik hírt kaptak valahonnan a messzi távolból. Olykor-olykor fuvarosa is akad, hébe-hóba felveszi egy éppen arra járó fogatos, hogy aztán hazáig elbeszélgessenek a világ nagy dolgairól.
Az út meg csak fogyott. Ha látta volna a “gyalogküldöncz”, vissza is integethetett volna szeretett faluja templomtornyának, amely nap, mint nap barátságos harangszóval köszöntötte Oroszi lakóit, vagy éppen útba igazította az eltévedt vándorokat. Ezek jutottak eszembe az 1910-es híradást olvasva.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése