Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése
Te Józsi, menten megszülök!
Ezt már a férfiember sem vehette félvállról, kötél ide, aratás oda, az asszony mégse a mezőn szüljön meg, ha már egyszer úgyis itt a lovas fogat
Kilencven évvel ezelőtt történt, akkor is péntekre esett július 26-a. Annyira hajnal volt még, hogy az iromba kokas a másik oldalára fordulva, békésen hortyogott. Körülötte tyúkjai is csendesen pihentek. Még javában ragyogtak a csillagok, amikor a Kossuth utca egyik házának gazdája felült. Kidörzsölte az álmot szeméből és halk, de határozott hangon szólt kedves feleségének:
– Erzsi kőjjél!
Erzsi kőtt is, bár kicsit furán érezte magát. Szíve alatt hordta első kis magzatát, bizony akkor már igen-igen előrehaladott állapotban volt. Ultrahang nem erősítette meg persze a tényt, mert akkor még nemigen találták fel. Külön-külön volt már ultra is, meg hang is, de arra senki sem gondolt abban az időben, hogy a két szóból egy szóösszetétellel valami újat alkothatnának. Hiába, elmaradt világ volt az nagyon!
Később, ahogy visszaemlékezett arra a reggelre, elmondta, hogy amikor vetette az ágyat, csipkedte le a lepedőt, akkor már fájója volt. Mondta is az urának, de Józsi csak annyit mondott erre, hogy gyorsan learatják azt a kis tavaszbúzát, oszt mán jöhetnek is hazafele.
Az ember be is fogott a lúfogatba, takaroson felültek és megindultak a hajnali félhomályban, ki a földúton a búzaföldre. Csendesen lépkedtek a csipásan hunyorgó lovak, nekik is korán volt még, ahogy közeledtek a Braun-taghoz.
Kötélvetéssel kezdték, harminc-negyven kévére számítottak. Ahogy elkészültek a kötélvetéssel, úgy gondolták, hogy sütnek egy kis szalonnát, mert még nem szállt fel a harmat. Úgy is tettek, takarosan csepegtették a zsírt a finom kenyérre, ínycsiklandozó illatok keveredtek a mező virágillatával. Ez az illatharmónia azóta is ott lebeg valahol az éterben, mert a Teremtő érezte, hogy ez jó, ennek nem szabad eltűnnie. Aztán ahogy jóízűen „früstökölnek”, Erzsibe egyszer csak belehasított a fájdalom.
– Te Józsi, menten megszülök!
Ezt már a férfiember sem vehette félvállról, kötél ide, aratás oda, az asszony mégse a mezőn szüljön meg, ha már egyszer úgyis itt a lovas fogat.
Visszafelé a faluba kicsit oda is suhintott, a lovak szaporán szedték a lábukat. Vitte egyenesen a Pinczés faluvégre, ahol Erzsi is született azelőtt huszonhárom évvel. Rábízta anyósára, Amálira, meg szóltak a bábának is, hogy jöjjön, mert aki „ott telelt, nem nyaral ott”. Persze a bába néni egyből tudta, hogy miről van szó. Volt ugyanis egy találós kérdés, ami az akkori bábaasszonyok ars poeticája is lehetett volna egyben, ez pedig így hangzott: „Ha ott nyaral nem telel ott, ha ott telel, nem nyaral ott.” A megfejtés pedig ugyi a magzat. A bábaasszonyért szalajtottak, özvegy Kiss Ferencné jött is nyomban.
Józsi meg, mint aki jól végezte dolgát, visszament és learatott. Takaroson megrakták a kereszteket, a munka el lett végezve.
Erzsi eközben vajúdott, nehezen akart világra jönni az első pulya. Közben olyan vihar támadt hirtelen, hogy a dörgéstől, csattogástól csak a cikázó villámok voltak félelmetesebbek. Persze Erzsi ebből semmit sem hallott, ezt csak a húgai – Gizella és Juliska – elmondásából tudta, akik másnap kimentek a Braun-tagba visszapakolni a vihar által megtépázott kévéket. Juliska még az arany gyűrűjét is elhagyta a nagy sietségben, de minek ment a mezőre kiékszerelve?! Ugyi?
Aztán nagy nehezen délután kettőkor világra jött a kis csemete, aki olyan kicsi volt, hogy nagyon.
– Mint egy csekei csűmálé! Phűphűphű!
– Olyan ez, mint egy zsika tojás! Phűphűphű!
A köpködés nem maradhatott el, mert senki sem akarta, hogy ne nőjön meg a kis Endre. Mikor szóltak az apjának, hogy megszületett, jöjjön, nézze meg, az csak annyit szólt:
– Befejezem a dógom, utána megyek. Megvár az éngem!
Következő héten vasárnap már meg is keresztelték. Endre Gyula lett. Amilyen kicsi volt csecsemőnek, úgy „megindult” és pár hónap múlva már az „urak” is kézről-kézre adták. Szép pulya volt. Ő eközben lehet, hogy néha puszta tréfából leböffentette őket, vagy egyéb huncutságot eszelt ki. Mert Endre már kisgyerek korában sem ment a szomszédba egy kis tréfáért. Lehet, hogy huncutkodott, lehet, hogy nem, mindenesetre épp ma kilencven éve megszületett az Ecceri fiú.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Égi áldás az özvegyasszony házasságára
Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren
Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése
Varázslat
Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta áll ez a nagyon régi épület, kicsit elvarázsolt szépségével kastély, kicsit bástya szerű repkénnyel befutott oldalával. Az idő ... Tartalom megtekintése
Az út
Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése