Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Te Józsi, menten megszülök!
Ezt már a férfiember sem vehette félvállról, kötél ide, aratás oda, az asszony mégse a mezőn szüljön meg, ha már egyszer úgyis itt a lovas fogat
Kilencven évvel ezelőtt történt, akkor is péntekre esett július 26-a. Annyira hajnal volt még, hogy az iromba kokas a másik oldalára fordulva, békésen hortyogott. Körülötte tyúkjai is csendesen pihentek. Még javában ragyogtak a csillagok, amikor a Kossuth utca egyik házának gazdája felült. Kidörzsölte az álmot szeméből és halk, de határozott hangon szólt kedves feleségének:
– Erzsi kőjjél!
Erzsi kőtt is, bár kicsit furán érezte magát. Szíve alatt hordta első kis magzatát, bizony akkor már igen-igen előrehaladott állapotban volt. Ultrahang nem erősítette meg persze a tényt, mert akkor még nemigen találták fel. Külön-külön volt már ultra is, meg hang is, de arra senki sem gondolt abban az időben, hogy a két szóból egy szóösszetétellel valami újat alkothatnának. Hiába, elmaradt világ volt az nagyon!
Később, ahogy visszaemlékezett arra a reggelre, elmondta, hogy amikor vetette az ágyat, csipkedte le a lepedőt, akkor már fájója volt. Mondta is az urának, de Józsi csak annyit mondott erre, hogy gyorsan learatják azt a kis tavaszbúzát, oszt mán jöhetnek is hazafele.
Az ember be is fogott a lúfogatba, takaroson felültek és megindultak a hajnali félhomályban, ki a földúton a búzaföldre. Csendesen lépkedtek a csipásan hunyorgó lovak, nekik is korán volt még, ahogy közeledtek a Braun-taghoz.
Kötélvetéssel kezdték, harminc-negyven kévére számítottak. Ahogy elkészültek a kötélvetéssel, úgy gondolták, hogy sütnek egy kis szalonnát, mert még nem szállt fel a harmat. Úgy is tettek, takarosan csepegtették a zsírt a finom kenyérre, ínycsiklandozó illatok keveredtek a mező virágillatával. Ez az illatharmónia azóta is ott lebeg valahol az éterben, mert a Teremtő érezte, hogy ez jó, ennek nem szabad eltűnnie. Aztán ahogy jóízűen „früstökölnek”, Erzsibe egyszer csak belehasított a fájdalom.
– Te Józsi, menten megszülök!
Ezt már a férfiember sem vehette félvállról, kötél ide, aratás oda, az asszony mégse a mezőn szüljön meg, ha már egyszer úgyis itt a lovas fogat.
Visszafelé a faluba kicsit oda is suhintott, a lovak szaporán szedték a lábukat. Vitte egyenesen a Pinczés faluvégre, ahol Erzsi is született azelőtt huszonhárom évvel. Rábízta anyósára, Amálira, meg szóltak a bábának is, hogy jöjjön, mert aki „ott telelt, nem nyaral ott”. Persze a bába néni egyből tudta, hogy miről van szó. Volt ugyanis egy találós kérdés, ami az akkori bábaasszonyok ars poeticája is lehetett volna egyben, ez pedig így hangzott: „Ha ott nyaral nem telel ott, ha ott telel, nem nyaral ott.” A megfejtés pedig ugyi a magzat. A bábaasszonyért szalajtottak, özvegy Kiss Ferencné jött is nyomban.
Józsi meg, mint aki jól végezte dolgát, visszament és learatott. Takaroson megrakták a kereszteket, a munka el lett végezve.
Erzsi eközben vajúdott, nehezen akart világra jönni az első pulya. Közben olyan vihar támadt hirtelen, hogy a dörgéstől, csattogástól csak a cikázó villámok voltak félelmetesebbek. Persze Erzsi ebből semmit sem hallott, ezt csak a húgai – Gizella és Juliska – elmondásából tudta, akik másnap kimentek a Braun-tagba visszapakolni a vihar által megtépázott kévéket. Juliska még az arany gyűrűjét is elhagyta a nagy sietségben, de minek ment a mezőre kiékszerelve?! Ugyi?
Aztán nagy nehezen délután kettőkor világra jött a kis csemete, aki olyan kicsi volt, hogy nagyon.
– Mint egy csekei csűmálé! Phűphűphű!
– Olyan ez, mint egy zsika tojás! Phűphűphű!
A köpködés nem maradhatott el, mert senki sem akarta, hogy ne nőjön meg a kis Endre. Mikor szóltak az apjának, hogy megszületett, jöjjön, nézze meg, az csak annyit szólt:
– Befejezem a dógom, utána megyek. Megvár az éngem!
Következő héten vasárnap már meg is keresztelték. Endre Gyula lett. Amilyen kicsi volt csecsemőnek, úgy „megindult” és pár hónap múlva már az „urak” is kézről-kézre adták. Szép pulya volt. Ő eközben lehet, hogy néha puszta tréfából leböffentette őket, vagy egyéb huncutságot eszelt ki. Mert Endre már kisgyerek korában sem ment a szomszédba egy kis tréfáért. Lehet, hogy huncutkodott, lehet, hogy nem, mindenesetre épp ma kilencven éve megszületett az Ecceri fiú.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése