Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Tört a tojás, folyt a leve a tolvaj fején
A Bótkert sikátor, mint Vámosoroszi történelmének főútvonala
A Bótkert. Orosziban ezt így mondja mindenki, hivatalos neve nincs is. Nem boltkert, hiszen itt bót volt és van. Ez a szűk sikátor köti össze a falu főutcáját (Petőfi utca) a Balaton utcával (Kisvéggel). Egy járda, két oldalán kerítéssel, két ember csak úgy fér el egymás mellett, ha az egyik félreáll. Két bakkecske biztos, hogy torlódást okozna, mert azok annyira büszkék, hogy egyik sem állna félre. Az már más lapra tartozik, hogy a sikátor egyik végpontja sem bót, hanem korcsma. Vót. Mert jelenleg nem üzemel az oroszi korcsma a Bótkert elején, vagy végén, ahogy nézzük ugye.
Régebbi időkben rangja is volt ennek az italmérésnek. Köszönhető ez az itt mért sörnek, mert a korcsma alatti ősrégi pince kellemesen hűvösen tartotta a hordók tartalmát. Ha friss sör érkezett, bizony átjöttek a környékbeliek is, mert a szomszédos hat-hét falu három-négy kilométeres hatótávolságú köpésekkel megközelíthető.
A forgalom mégsem a környékbeliekre alapozódott, a turista forgalom akkor sem volt jelentős. Na de a helyiek! Hány, de hány alkalommal tolták fel a biciklit a tejcsarnokból hazafele menet a Bótkerten, „lopiba” az atyafiak, mert az asszony így hátha nem tudta meg (nem a brantot), hogy az „ember” útja nem egyből hazafelé vezetett, hanem tett egy kis kitérőt. A kitérőt követő betérésre azért volt égető szükség, hogy megolajozza testének lámpását egy féldeci valamivel, meg még valamivel. Esetleg még valamivel. De az asszonyok hogy értesültek olyan gyorsan a mobiltelefonok előtti világban? Fene tudja.
Nem tudom, hogy meddig tart még ez a dicstelen állapot, ami a korcsma nemlétezését illeti, de azt már most leszögezem, hogy ez méltatlan mindenkihez. Méltatlan a régi korcsmárosokhoz, akik közül egyik-másik már legendává lényegült. Méltatlan a régi alkalmi és törzsvendégekhez, akiknek java része már az örök álmát alussza.
Méltatlan hozzánk, kései utódokhoz, akik még tudtuk, mi az, hogy „felmenni”. Nagyon is jó volt időnként leereszteni a fáradt gőzt. Na meg mást is, mert a korcsma mögött, a bótkert elején volt a nyilvános WC (véce), amit olykor jobb volt elkerülni közegészségügyi okokból kifolyólag. Így hát nem mindig a vécébe folyt a fáradt gőz folyékony halmazállapotú megtestesülése, hanem végig az enyhén lejtő Bótkerten, csak arra lefele.
A bótkerthez visszatérve soha nem volt sem szélesebb, se öregebb, mint most. A járda kicsit megkopott már, de azért végigmenve rajta előtör sok-sok emlék. Például amikor lementünk az ebédért mamámékhoz, de a hógolyózás nem használt a leveses edénynek. A leves egy része a táskából kikanalazható lett volna, persze megértettük apám bosszús tekintetét, amikor szembesült a táska tartalmával. Éhkoppon maradt. Megérdemeltük volna, hogy elporoljon bennünket, de akkor sem tette, amikor még rosszabb fát tettünk a tűzre, hát akkor ezen a kicsiny balesetért mér büntessen?
Az is eszembe jutott, amit még nagyapámék meséltek. Az egyik falubeli – ahogy ők fogalmaztak – idétlen suhanc rendszeresen lopkodta a tojásokat a Kisvégen. Otthonról. A lopott tojásért aztán vett magának a bótban édességet. Volt úgy, hogy tett a zsebébe is, meg a lityakja alá is tett tojást, attól függött, hogy milyen kedve volt a tojóknak. Hamar kifigyelték ezt a faluban és egy szép napon az egyik beavatott meglett ember szembetalálta magát a Bótkerten a fiatal tojástolvajjal. Nagyon jól tudta, mit rejt a fejfedő, mi van a sipka alatt. A fiú tisztességesen előre köszönt:
– Adjon Isten, jó napot!
– Adjon Isten neked is! De sokat nőttél te fiú!
Aztán azzal a lendülettel rácsapott a meglepődött suttyó fejére. A tojás szép csendesen folyt ki a sapka alól, folyt végig a fiú arcán.
Persze híre ment a faluban, olyannyira, hogy több forrásból hallhattam én is. Arról nem szól a fáma, hogy ezt követően folytatódott-e még a tojás üzlet a Kisvégen, bizonyára nem. Vagy az is lehet, hogy igen, mert erre csak az tudna válaszolni, aki tudja, hogy a tyúk volt előbb, vagy a tojás. Erre csak a Bótkert tudná a választ, na de ki látott már beszélő sikátort?
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése