Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Tört a tojás, folyt a leve a tolvaj fején
A Bótkert sikátor, mint Vámosoroszi történelmének főútvonala
A Bótkert. Orosziban ezt így mondja mindenki, hivatalos neve nincs is. Nem boltkert, hiszen itt bót volt és van. Ez a szűk sikátor köti össze a falu főutcáját (Petőfi utca) a Balaton utcával (Kisvéggel). Egy járda, két oldalán kerítéssel, két ember csak úgy fér el egymás mellett, ha az egyik félreáll. Két bakkecske biztos, hogy torlódást okozna, mert azok annyira büszkék, hogy egyik sem állna félre. Az már más lapra tartozik, hogy a sikátor egyik végpontja sem bót, hanem korcsma. Vót. Mert jelenleg nem üzemel az oroszi korcsma a Bótkert elején, vagy végén, ahogy nézzük ugye.
Régebbi időkben rangja is volt ennek az italmérésnek. Köszönhető ez az itt mért sörnek, mert a korcsma alatti ősrégi pince kellemesen hűvösen tartotta a hordók tartalmát. Ha friss sör érkezett, bizony átjöttek a környékbeliek is, mert a szomszédos hat-hét falu három-négy kilométeres hatótávolságú köpésekkel megközelíthető.
A forgalom mégsem a környékbeliekre alapozódott, a turista forgalom akkor sem volt jelentős. Na de a helyiek! Hány, de hány alkalommal tolták fel a biciklit a tejcsarnokból hazafele menet a Bótkerten, „lopiba” az atyafiak, mert az asszony így hátha nem tudta meg (nem a brantot), hogy az „ember” útja nem egyből hazafelé vezetett, hanem tett egy kis kitérőt. A kitérőt követő betérésre azért volt égető szükség, hogy megolajozza testének lámpását egy féldeci valamivel, meg még valamivel. Esetleg még valamivel. De az asszonyok hogy értesültek olyan gyorsan a mobiltelefonok előtti világban? Fene tudja.
Nem tudom, hogy meddig tart még ez a dicstelen állapot, ami a korcsma nemlétezését illeti, de azt már most leszögezem, hogy ez méltatlan mindenkihez. Méltatlan a régi korcsmárosokhoz, akik közül egyik-másik már legendává lényegült. Méltatlan a régi alkalmi és törzsvendégekhez, akiknek java része már az örök álmát alussza.
Méltatlan hozzánk, kései utódokhoz, akik még tudtuk, mi az, hogy „felmenni”. Nagyon is jó volt időnként leereszteni a fáradt gőzt. Na meg mást is, mert a korcsma mögött, a bótkert elején volt a nyilvános WC (véce), amit olykor jobb volt elkerülni közegészségügyi okokból kifolyólag. Így hát nem mindig a vécébe folyt a fáradt gőz folyékony halmazállapotú megtestesülése, hanem végig az enyhén lejtő Bótkerten, csak arra lefele.
A bótkerthez visszatérve soha nem volt sem szélesebb, se öregebb, mint most. A járda kicsit megkopott már, de azért végigmenve rajta előtör sok-sok emlék. Például amikor lementünk az ebédért mamámékhoz, de a hógolyózás nem használt a leveses edénynek. A leves egy része a táskából kikanalazható lett volna, persze megértettük apám bosszús tekintetét, amikor szembesült a táska tartalmával. Éhkoppon maradt. Megérdemeltük volna, hogy elporoljon bennünket, de akkor sem tette, amikor még rosszabb fát tettünk a tűzre, hát akkor ezen a kicsiny balesetért mér büntessen?
Az is eszembe jutott, amit még nagyapámék meséltek. Az egyik falubeli – ahogy ők fogalmaztak – idétlen suhanc rendszeresen lopkodta a tojásokat a Kisvégen. Otthonról. A lopott tojásért aztán vett magának a bótban édességet. Volt úgy, hogy tett a zsebébe is, meg a lityakja alá is tett tojást, attól függött, hogy milyen kedve volt a tojóknak. Hamar kifigyelték ezt a faluban és egy szép napon az egyik beavatott meglett ember szembetalálta magát a Bótkerten a fiatal tojástolvajjal. Nagyon jól tudta, mit rejt a fejfedő, mi van a sipka alatt. A fiú tisztességesen előre köszönt:
– Adjon Isten, jó napot!
– Adjon Isten neked is! De sokat nőttél te fiú!
Aztán azzal a lendülettel rácsapott a meglepődött suttyó fejére. A tojás szép csendesen folyt ki a sapka alól, folyt végig a fiú arcán.
Persze híre ment a faluban, olyannyira, hogy több forrásból hallhattam én is. Arról nem szól a fáma, hogy ezt követően folytatódott-e még a tojás üzlet a Kisvégen, bizonyára nem. Vagy az is lehet, hogy igen, mert erre csak az tudna válaszolni, aki tudja, hogy a tyúk volt előbb, vagy a tojás. Erre csak a Bótkert tudná a választ, na de ki látott már beszélő sikátort?
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése