Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Holt medrekben, száraz árkokban
A határ, ahol összekacsint Vámosoroszi, Fülesd, Kölcse, Sonkád és Csaholc
Az a tanya sokat jelent nekem. Sokszor futottam el odáig, olyan is volt, hogy onnan futottam. Futottam, pedig nem kergettek, sőt, nem is kurgattak. Jártam arra biciklivel, szólóban, párosban, lányommal is, akinek itt mindig zsibbadt a keze. Földúton mindig zsibbadt, mert rázós volt a szatmári száraz agyag.
A tanya Csaholc határában mindig felcsigázta a fantáziámat. Milyen lehetett fénykorában, amikor még nem a marhatrágya tárolása volt a fő profilja. Amikor nem a szarszag lengte át az étert itt, hanem példának okáért a mezei virágok illata. A Túr felé haladva mindenképp elhaladok mellette. Régen álltam már meg ott, talán kicsit neheztel is rám emiatt. A szúnyogok mindenesetre ezt zümmögték fülembe, szemembe, karomba, nyakamba, mindenembe, hitvány áruló! Mikor álltál meg itt legutóbb!? Kényes vagy a szag miatt!? Nesze neked!
A tanya mellett békésen legelészett egy őz. Egy valamikori épület romján, vagy dombján egy fácánkakas pózolt. A madarak bábeli csicsergése, a tücskök romantikus, vagy klasszicista ciripelése adta a lemenő nap kis esti zenéjét. Nyulat is láttam, sőt, macskát is. Szürke cirmos, akár vadmacska is lehetett volna, de akkor valószínűleg nem látom.
A tanya épülete csendesen figyel. Fotózok, hátha az Ecceri fiú felesége majd elmondja a tanya történetét. Csalódnom kellett, mert nem ismerte. A csaholci tanyáról kezdett el beszélni, ami nekem szintén nagyon fontos. A hatvanas években saját iskolája volt. Makay Béla bátyánk több éven keresztül tanított ott és élete egyik legszebb időszakának nevezte az ott eltöltött éveket. Megértem, mert tudom, hogy az Ecceri fiú is ki akart oda költözni.
Béla bátyám meg az Ecceri fiú bizonyára egymásra találtak volna, ha az a volna nem volna. Így a fantáziára bízom. Az én fantáziám elég gyakran jár azon a vidéken, nem csak az aszfalt utakon, hanem a földutakon, meg az úttalan utakon is. Nem csak a patakok mentén járok, hanem a holt medrekben, száraz árkokban is. Valamikor ezek is éltek és életet adtak.
A közeli földutakon járva mindig arra várok, hogy mikor jön velem szembe egy „tudományos” kocsis (például Köcsön Péter, aki egyesek szerint Vámosorosziban született, bár én nem láttam nyomát az anyakönyvben) a halott lovaival, vagy csak szimplán egy garabonciás, vagy teknyőkaparó. Nem találkoztam még efféle viharlovagokkal, csak képzeletem bugyraiban, esetleg olvasmányélményeimben.
A csaholci tanya azért megelevenítette az Ecceri fiú oldalbordáját egy kis megemlékezésre. Történt valamikor a hatvanas, vagy hetvenes években…
Megvótál?
Akkor a hetvenes években.
Málét szedtünk a csaholci határban. Az Ecceri fiú elintézte, hogy a gazdaság menzáján ebédeljünk. Birkapörkölt volt. Nagyapád kicsénylette az adagot. Kérdezte is fennhangon, hogy ez a perkelt a tegnapi betegen is körbeugráló birkából van-e. A kergéből. Össze volt beszélve a konyhással. A málészedők többsége inkább éhen maradt, kockázatot nem vállalt. Nem merték…
A határ, ahol összekacsint Vámosoroszi, Fülesd, Kölcse, Sonkád és Csaholc, tele van történetekkel, legendákkal. A történetek és legendák sokáig életben tartják a vidéket.
Én szívesen emlékezem.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése