Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Holt medrekben, száraz árkokban
A határ, ahol összekacsint Vámosoroszi, Fülesd, Kölcse, Sonkád és Csaholc
Az a tanya sokat jelent nekem. Sokszor futottam el odáig, olyan is volt, hogy onnan futottam. Futottam, pedig nem kergettek, sőt, nem is kurgattak. Jártam arra biciklivel, szólóban, párosban, lányommal is, akinek itt mindig zsibbadt a keze. Földúton mindig zsibbadt, mert rázós volt a szatmári száraz agyag.
A tanya Csaholc határában mindig felcsigázta a fantáziámat. Milyen lehetett fénykorában, amikor még nem a marhatrágya tárolása volt a fő profilja. Amikor nem a szarszag lengte át az étert itt, hanem példának okáért a mezei virágok illata. A Túr felé haladva mindenképp elhaladok mellette. Régen álltam már meg ott, talán kicsit neheztel is rám emiatt. A szúnyogok mindenesetre ezt zümmögték fülembe, szemembe, karomba, nyakamba, mindenembe, hitvány áruló! Mikor álltál meg itt legutóbb!? Kényes vagy a szag miatt!? Nesze neked!
A tanya mellett békésen legelészett egy őz. Egy valamikori épület romján, vagy dombján egy fácánkakas pózolt. A madarak bábeli csicsergése, a tücskök romantikus, vagy klasszicista ciripelése adta a lemenő nap kis esti zenéjét. Nyulat is láttam, sőt, macskát is. Szürke cirmos, akár vadmacska is lehetett volna, de akkor valószínűleg nem látom.
A tanya épülete csendesen figyel. Fotózok, hátha az Ecceri fiú felesége majd elmondja a tanya történetét. Csalódnom kellett, mert nem ismerte. A csaholci tanyáról kezdett el beszélni, ami nekem szintén nagyon fontos. A hatvanas években saját iskolája volt. Makay Béla bátyánk több éven keresztül tanított ott és élete egyik legszebb időszakának nevezte az ott eltöltött éveket. Megértem, mert tudom, hogy az Ecceri fiú is ki akart oda költözni.
Béla bátyám meg az Ecceri fiú bizonyára egymásra találtak volna, ha az a volna nem volna. Így a fantáziára bízom. Az én fantáziám elég gyakran jár azon a vidéken, nem csak az aszfalt utakon, hanem a földutakon, meg az úttalan utakon is. Nem csak a patakok mentén járok, hanem a holt medrekben, száraz árkokban is. Valamikor ezek is éltek és életet adtak.
A közeli földutakon járva mindig arra várok, hogy mikor jön velem szembe egy „tudományos” kocsis (például Köcsön Péter, aki egyesek szerint Vámosorosziban született, bár én nem láttam nyomát az anyakönyvben) a halott lovaival, vagy csak szimplán egy garabonciás, vagy teknyőkaparó. Nem találkoztam még efféle viharlovagokkal, csak képzeletem bugyraiban, esetleg olvasmányélményeimben.
A csaholci tanya azért megelevenítette az Ecceri fiú oldalbordáját egy kis megemlékezésre. Történt valamikor a hatvanas, vagy hetvenes években…
Megvótál?
Akkor a hetvenes években.
Málét szedtünk a csaholci határban. Az Ecceri fiú elintézte, hogy a gazdaság menzáján ebédeljünk. Birkapörkölt volt. Nagyapád kicsénylette az adagot. Kérdezte is fennhangon, hogy ez a perkelt a tegnapi betegen is körbeugráló birkából van-e. A kergéből. Össze volt beszélve a konyhással. A málészedők többsége inkább éhen maradt, kockázatot nem vállalt. Nem merték…
A határ, ahol összekacsint Vámosoroszi, Fülesd, Kölcse, Sonkád és Csaholc, tele van történetekkel, legendákkal. A történetek és legendák sokáig életben tartják a vidéket.
Én szívesen emlékezem.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése