Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Angyalok édesanyja, Dálnoki Antónia
Árváinak elsőszülött leányai róla kapták második keresztnevüket
Egy, a mai napig használt vászonponyva és egy szőlőfürtös mintával díszített abrosz. Ez az, ami biztosan megfordult az ő kezében is. Sajnos nem maradt fenn róla fénykép, vagyis, ha maradt is, nem tudjuk, hogy melyik képen van megörökítve.
Személyleírásáról csak annyit tudhatunk, hogy magas és szép asszony volt, haját kontyban hordva egyenes tartással, hosszú ruhában ment vasárnap a templomba. Látom lelki szemeim előtt, ahogy vasárnap felölti ünneplő ruháját és férje oldalán végigmegy a főutcán, majd elfoglalja helyét a mi kis templomunkban.
Életéről vajmi keveset tudunk. Megszületett 1875. szeptember 1-én, meghalt 1917. április 13-án. Abban az évben pont péntek volt ez a baljós nap. Tüdövészben halt meg, mint akkoriban oly sokan. Pedig ő nem is mosónő volt, hanem egy amolyan „hétszilvafás”, aki ugyanúgy élte mindennapjait, mint bármelyik más egyszerű falusi ember. Arról nem szól a fáma, hogy ő is kapott volna egy magtárat, amit elgörgettek volna az „ősportáról” a Petőfi ucca végibe, de azt ki merem jelenteni, hogy a hozománya miatt édesapjának bizonyára nem kellett szégyenkeznie.
Négy árvát hagyott maga után, Andrást, Lajost, Miklóst és Pált. Négy árvája ekkor már a Mennyországban várta: Mária, Erzsébet, Eszter Mária és Róza.
Furcsa, hogy a négy fiú megélte a felnőttkort, majd még az öregkort is, de a négy lány csecsemőként, vagy fiatal lányként angyallá vált. Az angyalok egyengették bizonyosan útját, ahogy ő megszülte a fiúkat, nevelte és szerette őket. A fiúk nevelésére nem maradt sok ideje, mert fiatalon lépett át egy másik dimenzióba, ahol a lányai már várták.
Fiai közül a harmadik a sorban az én nagyapám, aki hét éves volt, amikor édesanyja elment. Szinte semmit nem mesélt róla, mert annyira kicsi gyermek volt még, hogy nem sok mindenre tudott emlékezni.
Dálnoki Antónia sírja a temető szélén, annak a sarkában áll. Mögötte már nem is nagyon lehet felfedezni sírhalmokat, néhány fejfa áll az 1917 előtti idők mementójaként. Valamikor a vámosoroszi temető hasonlatos volt a mára egyedülálló szatmárcsekeihez, de itt nem maradtak meg ilyen nagy számban a régi sírhelyek. Azért Dálnoki Antónia szüleinek márvány síremléke még a mai napig büszkén állja a történelem zivatarait, hirdeti a család valamikori nagyságát.
Nem tudom, manapság hányan viselik e nevet, de hárman biztosan, második keresztnévként. Anyám, Erdélyi Irén és Erdélyi Marianna. Lehet, hogy a már rég elhunyt Szendi is. Ők mindannyian Antóniák másodsorban. Nem tudjuk, hogy a fiúk – az ő árvái – együttesen megfogadták volna, hogy elsőszülött lánygyermeküket édesanyjukról fogják elnevezni, de nagyon valószínű, hogy így történt. Ki mondhatja ezt magáról, hogy leszármazottai ilyen tisztelettel adóznak neki. Hány édesanya mondhatja el magáról, hogy árvái róla nevezik el gyermekeiket? Azért is csodálatos ez a dolog, mert Miklós és Pál nem is nagyon emlékezhetett édesanyjára, annyira kicsik voltak még annak halálakor. De amint tudjuk: anya csak egy van.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése