Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Apró képek balladája
A lemenő Nap sugarai láthatták, hogy a mai Tűz nem akar korán lefeküdni
Az élet apró képekből áll össze, tulajdonképpen minden apró képekből áll össze. Ballada is lehet belőle. Lehet az Petőfié, vagy a tied, vagy az enyém. Mindannyian beleszületünk egy balladába, aztán majd a balladai homályban tűnünk el hirtelen. Mert ami nekünk az élet, az hol áll az örökkévalóságtól?
Március idusa van, van mire emlékeznünk. Emlékszem rá, hogy amikor először láttam a „Föltámadott a tenger” című filmet úgy 6-7 évesen, teljesen a hatása alá kerültem. Azt hittem, hogy a film mint egy dokumentumfilmként rögzítette az eseményeket, Petőfi Sándor az az igazi Petőfi, nem pedig Görbe János. Ott szaval az ember, akiről az egyik rádiót elnevezték. Kell ennél nagyobb katarzis? Aztán arra is emlékszem, hogy mennyire csalódott voltam, hogy nem az igazi Petőfit láttam a fekete-fehér képernyőn, hanem „csak” egy színészt. Nem a Magyar Garabonciás volt az, aki olyan nagy átéléssel izzott a képernyőn, a film nem akkor készült, csak reprodukálták. Nagy törést azért ez nem jelentett számomra, hamar túllendültem rajta, de 1848 mindig a dicsőség évszámaként ivódott bele a tudatomba, bárhogyan történt is. Egy szép tavaszi nap, egy szép tavaszi ünnep. Volt, van, lesz. Gyerekkoromban kapcsolódott hozzá a március 21. és az április 4., mint a Tanácsköztársaság kikiáltásának és hazánk felszabadulásának ünnepei. Ezek voltak a Forradalmi Ifjúsági Napok, mára a két utóbbi lekopott, lekoptatta a történelem. A történelem a mindenkori győzteseké.
A március 15. megmaradt ünnepnek. Március idusa. A Tavasz már itt ólálkodik a közelben, csak még kicsit várat magára. A Tél néha még bepróbálkozik, jön pár mínusz, de ezek már halálra ítélt próbálkozások. A Tél is tudja, meg a Tavasz is tudja ezt. A som már teljes pompájában sárgállik, a hóvirág már elvirágzott, a tavaszi tőzike kacag, mert virágában van, a kárpáti sáfrány nemkülönben. Pattanásig feszítve a gyümölcshadsereg rügyfegyverzete. A sommal kezdődik a hadművelet, a dió, birs, naspolya, málna, szeder és gesztenye zárja a sort.
A tyúkok úgy beindulnak, hogy hozzájuk képest Sztahanov egy olcsó kis munkakerülő proletár. A kakasok alig győzik, a tyúkok meg ott tojnak, ahol épp leülnek. A tyúkok teljesítménye a százötven százalékot veri. A Világosság dicsősége ez.
A kertek megtelnek élettel, illetve újraélednek ez idő tájt. Például metszés, égetés. Visszavonták a tűzgyújtási tilalmat, hát akkor égessünk! Régen, gyermekkoromban, készültünk a nagy tavaszi gally égetésekre. Gyűjtöttük a borotvahabos, dezodoros spray dobozokat. 8X4, Derby, Barbon, meg még ki tudja milyen márkák voltak közforgalomban. Amikor a nagy almagally máglyák fellobbantak, hamarosan óriási durranások, robbanások törték meg a tűz egykedvű ropogását. Ha a gazda nem volt beavatva, akkor bizony válogatatlan szitokszavak is belehasítottak a böjti szelek által körbeudvarolt gyümölcsöskertekbe. Mert a vásott kölykök képesek voltak odalopózni, majd beledobni a hatalmas tábortűzbe a heteken-hónapokon keresztül féltve összegyűjtött dobozokat. Óriási pukkanás, fokozott veszély, mert a dobozok néha több tucat méterre is elrepültek. Apunak mindig előre szóltunk.
Ma én is égettem. A kutya nem szólt hozzám, nem jött a közelembe, nem volt ott senki, csak én, meg a Tűz. Láttam rajta, hogy egyre jobban érzi magát, egyre mohóbb. Én etettem bőséggel, az étvágya azonban nem csillapodott, hanem nőttön nőtt. Már túlnőtt rajtam, felzabálta az idei nyesedékeket, Almáéktól, Körtééktől, Meggyéktől, Dióéktól, Soméktól, Szilváéktól, Szőlőéktől, majd jöttek a divatos Orgonáék, Rózsáék, a hívatlan Bodza, meg a vad Kőris. A lemenő Nap sugarai láthatták, hogy a mai Tűz nem akar korán lefeküdni, sokáig akar élni. Élni és persze lángolni, mert az élete a láng. Az Eső is rá-rákezdett közben, de a Tűz vígan lakmározott ezalatt is, mert ez az Eső jó cimborája volt. A Hold fentről figyelt, amikor épp nem takarta el egy-egy kis felhő.
Aztán hirtelen este lett, már a madarak is elhallgattak. Eltűnt az arra járó kíváncsiskodó macska, a Tűz elnémult, mert megjelent az Este. Több vödör vízzel köszöntöttem, üdvözlöm most is, mert épp az uralma van így március idusán. Innen üdvözlöm Villon soraival:
Tudom, mi a tejben a légy,
Tudom, ruha teszi az embert,
Tudom, az uj tavasz mi szép,
Tudom, mely gyümölcs merre termett,
Tudom, mely fán mily gyanta serked,
Tudom, hogy minden egy dolog,
Tudom a munkát, lusta kedvet;
Csak azt nem tudom, ki vagyok.
Tudom az urak nyakdiszét,
Tudom, melyik ruha mi szerzet,
Tudom, ki gazdag, ki cseléd,
Tudom, mily fátyolt kik viselnek,
Tudom a tolvaj- s kártyanyelvet,
Tudom, tortán é sok piszok,
Tudom, mely csap mily bort ereszthet,
Csak azt nem tudok, ki vagyok.
Tudom ló s öszvér erejét,
Tudom, mit érnek, mit cipelnek,
Tudom, pénz szava szép beszéd,
Tudom, hol mérik a szerelmet,
Tudom, mit higgyek a szememnek,
Tudom, Róma mit alkotott,
Tudom, hogy a cseh mért eretnek,
Csak azt nem tudom, ki vagyok.
AJÁNLÁS
Mindent tudok hát, drága herceg,
Tudom, mi sápadt s mi ragyog,
Tudom, hogy a férgek megesznek,
Csak azt nem tudom, ki vagyok.
(Szabó Lőrinc fordítása)
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése