Egy halászlére emlékezve így két ünnep közt

Benne volt abban annak az embernek mind a hetvenvalahány éve, bölcsessége, a Túr iránti rajongó szeretete, rajongása

A Karácsony és Szilveszter közötti napokat illetjük ezzel a kifejezéssel. Átmeneti állapot az ünnepekből egy másik ünnepbe. Már megszületett a kis Jézus, a „Fény Királya”, a betlehemi királyok csendben pihenik a karácsonyi fáradalmakat. Luca székéről megpillantották a falu boszorkányát, vele jó lesz vigyázni, mert boszorkányok ugyan nincsenek, de azért biztos, ami biztos. Készülünk az Óév lezárására.

A karácsonyi kulináris orgia után egy amolyan igazi „örömünnep” következik. Kötelező a jókedv, a vidámság, a harsány örömujjongás. Na meg persze manapság a petárdák, a tűzijátékok. Zenebona, zsivaj, ropogás, pukkanás, visongás. A kutyák közben nem hallgatnak, ők vonyítanak. Bánatos tekintetüket az ég felé emelve sírva panaszolják az Ég Urának, hogy megbolondult az emberiség. Ha rajtuk múlna, törvénytervezetet nyújtanának be az általános szilveszteri kuss-ról. Én személy szerint támogatnám, mert a tűzijátékkal úgy vagyok, mint az ördög a tömjénfüsttel. Esetleg macska a forró kásával. Az Óévet hagyományosan mégis így búcsúztatja a világ. Viszlát Óév, szervusz Újév! Persze a tegeződés aztán gyakran magázódásba mehet át, hiszen az Újév gyakran úgy kezdődik, hogy belefájdul az ember feje. Macskajaj, a kutyafáját neki! Meg aztán majd az év első munkanapján a munkahelyre igyekvő kedvetlen, szürke arcok… Indul az újévi mókuskerék, lassan beindul a januári taposómalom.

No de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még csak a két ünnep között járunk. Gazdára találtak az ajándékok, az áruházak ügyfélszolgálati osztályai csúcsra vannak járatva. Csere, csere, csere. Mert kinek hiányzott még egy szamovár? Legalább megkérdezett volna!? Nem jó, kicsi, nagy, nem kell! Van, akinek semmi sem jó. Van, aki beéri a semmivel is. A semmi néha több, mint a van.
A két ünnep közötti néhány napnak azért megvan a varázsa. Amolyan vegetációs időszak. Nem nagyon történik semmi, minden az elmúlt év lezárásáról, értékeléséről szól. Még nincs vége, de pár napig a fű sem nő, nem kezdünk el semmit, majd csak jövőre.

Visszaemlékezem egy nevezetes „két ünnep közötti” élményemre. Makai Béla bátyám meghívásának tettem eleget. Amióta ismertük egymást, azóta mondta, mondogatta, hogy készíteni fog igazi „túri” halászlevet, amely „hét nyelven” szól. Az igazi „túri” halászlé ugyanis hétféle halból készül. Ami kevesebb halból készül, az hamisítvány. Kínai. De többől se készüljön, éppen csak hétféléből. A „hallakoma” időpontja több alkalommal ki lett tűzve, de valami mindig közbejött. Három évvel ezelőtt aztán végre meg tudtam kóstolni a legendás halászlevet. Az ízét máig a számban érzem. Benne volt abban annak az embernek mind a hetvenvalahány éve, bölcsessége, a Túr iránti rajongó szeretete, rajongása. Benne volt a főzőtudománya is, hiszen mestere volt a halászlé készítésének. Annyit hallottam, sőt olvastam már róla, hogy éppen ideje volt annak, hogy meg is kóstoljam.

Aznap már hajnalban felkelt, hogy időben elkészüljön. Nagyon örült a találkozásnak, jót beszélgettünk. Még az egyik írásom is a keze ügyébe került, kritikát is mondott, emlékszem, hogy sokallta a jelzőket. „Túl sok jelzőt használsz, kevesebb is elég!” Ma is fülemben csengenek a szavai. Azért dicsért is. Ettem már finomabb halászlevet, ittam már finomabb pálinkát, de ilyet csak és ott, akkor, abban a feledhetetlen pillanatban. Nem gondoltam volna akkor, hogy ez lesz az „Utolsó Vacsora”. Megismételhetetlen élmény, amire jó emlékezni. Eszembe is jut gyakran, jusson eszedbe neked is, aki olvasod, hogy becsüld meg a pillanatot, mert sosem tudhatod, lesz-e folytatás. Igaz, Pisti?
Béla bátyánk meg nyugodjon békében!

Szerző: 2018. 12. 28.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése