Nyíregyháza, Lónya

Szálfatermetű, szálegyenes férfi Zán József nyugdíjas erdész, aki Nyíregyházán él a sóstói erdő közvetlen közelében, de napjainkban is gyakran kijár Lónya mellé erdőt művelni. Immár a saját kis erdőjét műveli, így elmondhatjuk róla, hogy csak jogilag nyugdíjas, szakmailag nem. Kiemelt helyen, Lónyán, rekord ideig, több mint negyven évig volt erdész és vadász. Ez idő alatt a viharok az erdőben több fát kidöntöttek, de őt a politika viharai nem mozdították el. Köszönhető volt ez szaktudásának és tölgyfakemény jellemének.

A magyar politika főszereplői közül többen megfordultak a lónyai erdőben és a lónyai vadászházban. Igényes külföldi vadászok is jöttek e csodaszép helyre. Zán József alkalmazkodott hozzájuk, a kedvükben járt. Így maradhatott a helyén. Hosszú pályafutása alatt az erdőkben jó néhány trófeát összegyűjtött, de a kitüntetések trófeáiból kevés jutott neki… Igaz, egyszer kapott miniszteri kitüntetést, meg Kiváló dolgozó jelvényt. 2000-ben, amikor nyugdíjba vonult, a megyei vadász szövetség Nimród-éremmel tüntette ki. A lónyai erdő megyénk és tenyérnyi hazánk egyik legszebb gyöngyszeme és ez neki is köszönhető. Sokan dicsérik ezt a helyet. Kell-e ennél nagyobb kitüntetés?

Lónya mellett természetes erdő van, nem telepített. Itt koncentráltan van jelen a természet minden szépsége és jósága. Harmóniában él itt néhány ember, sok állat és sok szép növény. Az erdő zsong és zenél. A virágok illata bódító, a magas fák által kibocsátott oxigén felemelő, testet-lelket gyógyító. A jóféle tölgyek alján virít a gyöngyvirág, a nőszirom, a tőzike, a réti iszalag. Az elevenen szülő keresztes vipera is megtalálható itt. Igen jó életterük van az erdőben a szarvasoknak. A nyugdíjas erdész egyik érdeme, hogy meghonosodtak, elszaporodtak a szarvasok. Vaddisznók, sőt vadmacskák is lakják a lónyai erdőt. Egy kemény téli napon néhány farkas a Kárpátokból lejött a lónyai erdőbe. Az egyiket Zán József lőtte le. Nem is erre büszke, hanem arra, hogy ezen a területen ő lőtte az első távol-keleti nyest kutyát. Ezt a ritka állatot kitömték és felvitték a Nemzeti Múzeumba. Ország-világ láthatja az általa lelőtt vadat.

Hogy is kezdődött? Zán József külterületen, Gergelyiugornya és Tákos közt született. Arra már kevesen emlékeznek, hogy 1948-ban is árvíz tört a beregi falvakra. Ekkor az iskoláskorú gyerekeket autóra, szekérre, majd vonatra rakták, és irány Budapest. Családoknál helyezték el őket, közben tanultak. Egyszer a nagymamája Pesten meglátogatta őt. „Szegény nagymamám akkor ült először vonaton” – mondta visszaemlékezésében. Szóval elvégezte a nyolcadik osztályt és valamiféle javaslatra Sopronba küldték, hogy tanuljon az erdészeti technikumban. Az itteni négy év alatt tanult biológiát, földrajzot, géptant és sok egyéb mást. Technikusi oklevéllel a zsebében hagyta el a jó hírű soproni iskolát. Ez volt 1956 nyarán, pár hónappal az őszi, történelmi viharok előtt. Kezdőként Szolnokra helyezték. Persze a honvágy, a szűkebb haza szeretete hazahívta: kérte, hogy helyezzék Nyíregyházára. Kérésének eleget tettek. Az akkori nyíregyházi, megyei vezetők a vásárosnaményi kerületbe osztották be. Végtelenül örült neki. Lónyán végezte munkája zömét, de a szintén híres bockereki erdőben is akadt dolga. Egészen fiatalon, 1959-ben kerületvezetőnek nevezték ki. Negyvenhárom évig teljesített szolgálatot egy helyen, ebből kereken negyven évig vezetőként. Nem semmi! A kezdeti nehéz, de szép évek! Mint mondja, először szűk helyen, sufniban lakott. A naptár ’62-őt mutatott, amikor megépült az erdészház. Két évig pislákoló lámpafénynél írt és olvasott, csak 1964-ben vezették be az erdészházba a villanyt.

Arra is szívesen emlékszik, hogy az ökológia, de főleg az egyedi szarvasok miatt 1958-ban a lónyai erdőt rezervátummá nyilvánították. Büszkén említi, hogy 1987 óta dámszarvas is van a területen. A mérföldkőnek, történelemnek számító dátumokat külön megjegyezte. 1965-ben először jöttek ide vadászok Nyugat-Németországból. Érthető, hogy nem csak szakmai, hanem politikai és rendőri figyelem is kísérte őket… Aztán jöttek a spanyol és az olasz vadászok is. Az erdőben gyérítéssel, favágással, erdőgazdálkodással is foglalkozott, nem csak vadászással és vadásztatással. Zajlott az élet. Külön kérte lejegyezni, hogy érkezésekor 1956-ban kétezer-ötszáz lakója volt Lónyának, most nyolcszáz van.

Nyugdíjasként beköltözött Nyíregyházára, itt él feleségével. Lakása falán többek közt egy szép medvebőr van kiterítve, a medvét vendégvadászaton Erdélyben lőtte. Házasságából két fiú és egy lány született. A fiúkat nem érdekelte az erdő, más hivatást választottak. Ám a lányát egy erdész vette feleségül. A veje és a lánya vette át a szolgálatot Lónyán, amikor ő eljött nyugdíjba. Zán József Lónya mellett tájba illő erdőt telepített. Fiatalos erővel kijár ide dolgozni. Együtt él a fákkal, az erdővel, része az erdőnek.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)