Boldva

A jellegzetesen borsodi falu mindennapjaihoz immár több mint harminc éve úgy hozzátartozik a helyi takarékszövetkezet, mint az alapellátás összes fontos intézménye, a polgármesteri hivatal, az iskola, az óvoda, az orvosi rendelő. A Boldva és Vidéke Takarékszövetkezet a környék legjelentősebb pénzintézete. Tíz kirendeltségén keresztül széleskörű szolgáltatásaival két városban, Miskolcon és Edelényben, illetve hat faluban van jelen. A jelenlegi struktúra kialakulása szorosan egybekapcsolódik a térség gazdaságának átalakulásával, fejlődésével. Aki a változások folyamatát a takarékszövetkezet munkáján keresztül végigkísérhette: Tóth Bálintné Demeter Dóra, az intézmény vezetője, elnök asszonya. Amikor életének személyes vonatkozásait vázolja fel, a részletekben lépten-nyomon felbukkannak a takarékszövetkezet történetének legfontosabb részletei is.

A jó ízléssel berendezett irodai enteriőr is évtizedek alatt alakult olyanná, amilyennek ma láthatjuk: meghatározója a finomság és a visszafogottság, ami a tárgyak formájának megválasztásában és színeiben is nyomon követhető.

–Sajószentpéteren születtem 1953. május 9-én – mondja beszélgetésünk elején Tóthné Demeter Dóra, majd hozzáteszi: Borsodszirákon nőttem fel, ott jártam általános iskolába. Ami fontos a számomra, most is ott lakom a családommal. Visszatérve a szülői házhoz, nálunk a szigor, a szeretet, a becsület az életünket elindító és meghatározó fogalmak voltak. Fiútestvéremmel, aki Miskolcon él, a mai napig azt valljuk, ezek a legfontosabbak voltak és maradtak számunkra az életben való eligazodáshoz.

–Merre vezetett az útja diákéveiben?

–Miskolcon folytattam tanulmányaimat a Herman Ottó Gimnáziumban, ahol jó tanulóként könnyen vettem az akadályokat, majd két év következett a közgazdasági szakközépiskolában, mert addigra kialakult bennem a könyvvitel, a pénzügy és a számvitel iránti érdeklődés. De ne siessünk előre, hiszen 1971-ben érettségiztem, és nyomban akadt volna is munkám Miskolcon, ám én az akkor alakult boldvai takarékot választottam, ahol fele akkora jövedelemmel pénztáros lehettem.

–Megfordult a fejében, hogy később majd évtizedekig ennek a pénzintézetnek, amelyik közben alaposan kinövi magát, az első számú vezetője lehet?

–Mindig is törekvő, többre törekvő voltam, de elárulhatom, nem ezt jelöltem meg célként, a részleteket a változások dolgozták ki lépésről lépésre a számomra. Az első évben még ketten dolgoztunk, majd fokozatosan nőtt a hálózatunk, újabb és újabb kirendeltségek létrejöttével. Eleinte Boldván kívül három-négy egység volt csupán, Sajóbábony, Lak, Borsodszirák, aztán később Edelény, Sajókeresztúr, Sajóvámos. Miskolcon három helyen vagyunk jelen a szolgáltatásainkkal, nevezetesen a betétgyűjtéssel, a hitelezéssel, számlavezetéssel, bankkártyával, ezen kívül Edelényben és Miskolcon pénzkiadó automatával. Amit ugyancsak fontosnak tartok, az a személyes hangvételű emberi kapcsolatokra épülő szakmai munkánk. Túl azon, hogy itt mindenki ismer mindenkit, a figyelmesség kijár valamennyi ügyfelünknek. Aki nálunk kopogtat, feltétlenül érezheti azt, hogy itt segíteni akarnak neki. Ez hozzátartozik a mi emberi, szakmai alapállásunkhoz, így indult ez a szolgáltatás harminc évvel ezelőtt és én Őszintén remélem, ezeket a hagyományokat a modernizálódás valamennyi jegye mellett a jövőben is megőrizhetjük. A belépő fiatalok iskolázottak, felkészültek, meg akarnak felelni az uniós követelményeknek is…

Mivel számomra nagyon fontos a megnyugtató családi háttér, szívesen mondom el, hogy ebben az évben ünnepeljük férjemmel a harmincéves házassági évfordulónkat. Attila fiam, aki ma Borsodszirák polgármestere, 77-ben, Ildikó lányom, aki a férjem edelényi vállalkozásában dolgozik, 80-ban született. Kicsi korukban a Balatonon és hajdúnánási családi üdülőnkben töltöttünk el sok szép nyarat. Most már az unokákat is kényeztethetjük szeretetünkkel, Attila kétéves, Boglárka (beszélgetésünk időpontjában, 2003 márciusának végén) egy hónapos…

–Az idő múltával az ember szívesen vállalkozik az évtizedek összegzésére, és ha ezt teszem, azt állapíthatom meg, elégedett lehetek az életemmel. Akkor is, ha minket sem kímélt olykor a sors, szembe kellett nézni nehézségekkel, a bajok, gondok minket sem kerültek el. Mindent egybe vetve azonban úgy sommázhatom, hogy a szakmában és a magánéletemben is jobbára olyanra emlékezhetek, ami igazából széppé teszi az ember, a család életét. A továbbképzések, az angol nyelvvizsgákra való készülés mellett ami időm maradt, a gyermekeimre fordítottam. Mostantól pedig az unokáimra is. Ha a szüleik hívnak, mindig készen állok arra, hogy ott legyek mellettük – mondta beszélgetésünk végén Tóth Bálintné Demeter Dóra, a Boldva és Vidéke Takarékszövetkezet elnök asszonya.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)