Szendrő

Szendrő, szelíd lankák, erdős dombok között megbúvó bűbájos kicsi település, amely hazánk legészakibb városi rangot kapott települése. Bárhonnan érkezünk a városba, a várhegy tűnik először a szemünk elé. A várat már romjaiban sem látja az erre utazó, mert a kuruc idők után lesöpörte a császári bosszú, a többit elvégezte az idő.

Ennek a városnak a külterületén helyezkedik el az ALUFIX’ SZEFÉM Kft., Szendrői Fémipari Kft., tíz hektáron. Kétszázharminc dolgozójával nemcsak a település, hanem a környező terület legjelentősebb vállalata. Ennek a független jogú és elszámolású vállalatnak az ügyvezető igazgatója 1995 nyarától Molnár Zoltán.

Perkupán született 1954. szeptember 11-én. Nős, három gyermeke van. A legidősebb lánya kertész üzemmérnök, a középső fia harmadéves a közgazdasági főiskolán, a legkisebb fiú 13 éves. Molnár Zoltán Miskolcon végzett gépipari technikumban 1973-ban. Első munkahelye az akkor még Lenin Kohászati Műveknél volt.

A katonaság után 1976-ban megnősült, és feleségével együtt Perkupán telepedtek le, ingázók lettek, mint abban az időben sokan mások. Ötvenkét km-ről jártak be mind a ketten dolgozni Miskolcra. Hamarosan jött az első baba és a helyzet megoldást követelt. Miskolcon vagy Diósgyőrben egy szűkös albérlet szóba sem jöhetett. Más lehetőséget nem láttak, mint lakóhelyükhöz közelebb keresni a megélhetés lehetőségét, a boldogulást, és megteremteni egy megfelelő egzisztenciát. Így helyezkedett el Szendrőben a mostani vállalat elődjénél, az alumíniumáru-gyárban mint szerszámkészítő lakatos.

Ekkor még meg sem álmodta, hogy egyszer igazgatni fogja a vállalatot. De minden közlegény a tarsolyában hordja a marsallbotot. A több szakmai versenyt nyert kiváló fiatal dolgozóra felfigyelt az akkori vállalatvezetés, és ösztöndíjat ajánlottak a továbbtanulásra. A kecskeméti műszaki főiskola elvégzése után 1989-ben igazgatóhelyettes, majd egy évvel később igazgatója a vállalatnak.

Nehéz idők következtek a rendszerváltás utáni években, 1992-ben lemondásra kényszerült és munkanélküli lett, mint annyian az országban. Két iskoláskorú és egy óvodáskorú gyermek eltartása komoly feladat elé állította az akkor már saját házában lakó Molnár Zoltánt. Időközben a vállalat gazdálkodása teljesen összeomlott. Az új tulajdonosok, az Alumíniumáru-gyár Rt. vezérigazgatója és gazdasági igazgatója 1995 nyarán visszahívta, ami nagy elégtételt jelentett az ambiciózus fiatalembernek. Poraiból kellett életre keltenie a csőd szélén álló vállalatot.

A teljesen független elszámolású vállalat irányításában abszolút bizalmat és szabad kezet kapott a tulajdonosoktól. Nehéz munkával, a munkatársak támogatásával sikert ért el, hiszen 2000-ben 230 fővel már 510 milliós termelési értéket produkált.

Jelenleg minden remény megvan rá, hogy elérjék a betervezett 600 milliós értéket. Termékeik eljutnak Romániába és Nyugat-Európa számos országába. Svédország, Finnország, Franciaország, Németország, Svájc, Ausztria, de közvetve más országok piacain is ott vannak. Piackutatás folyik a keleti régiókon kívül az Egyesült Államokban, ezen belül Kaliforniában is. Termékeik közül legbüszkébb az elpárologtató tornyokra, de a buszokhoz szállított termék, a „légrugó” alkatrész pontossága ugyanolyan fontos, mint a többi 45–50 fajta termék.

A munkából fakadó öröm, boldogság, ha partnereik megelégedéssel, kritika nélkül fogadják a termékeiket. A közepes és hosszú távú szerződéseiknek igyekeznek maximálisan eleget tenni, ami nem könnyű feladat. A présüzem gépei közül a legfiatalabbak 18– 20 évesek, és ezekkel az elhasználódott, kopott gépekkel nehezen lehet lépést tartani a mai gazdasági versenyben, de Molnár Zoltán reméli, hogy a nem is olyan távoli jövőben folyamatosan ki tudják cserélni az öreg gépeiket a legmodernebb számítógép-vezérlésűekre, mert a talpon maradás ezt mindenképpen megköveteli. Ugyanúgy, mint a vállalat másik részlegében, ahol a párologtató tornyokat és sok más egyéb terméket gyártanak.

Hangjából kicseng a büszkeség, amikor a nemrég üzembe helyezett horganyzó üzemet mutatja be. Az automata merítő gépsort a 72 tonna horgannyal tele kádat, amit számítógép vezérléssel tartanak állandóan folyékony állapotban. A döntések meghozatalánál nem a népszerűségszerzés az elsődleges szempont. Azt mindenkor feláldozza, ha közvetve vagy közvetlenül a vállalat érdekeit kell figyelembe venni. A jövő mindenképpen a fejlesztésben van, és ehhez elengedhetetlen a nyelvtanulás. A német mellé még az angol, amire feltétlenül szüksége van, hogy állandóan figyelemmel tudja kísérni üzleti partnereik országainak gazdaságát, gazdasági stabilitását.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)