Szendrő

Családunk több generáción keresztül az iparhoz és a mezőgazdasághoz kötődött. Apai nagybátyám a szomszédos Szuhogyon főagronómusaként dolgozott a tsz-ben, a nyári szünetekben sokszor elkísértem a határba. Nagyszüleim a szendrői szövetkezetben fogatosként és állattenyésztőként dolgoztak, és mindez meghatározta korai pályaválasztásomat, pedig édesanyám tanárembernek szánt – vallja magáról Szaniszló János agrármérnök, Szendrő 2006-ban megválasztott polgármestere.

Miskolcon születtem 1961. szeptember 7-én szüleim első gyermekeként. Tősgyökeres szendrői család vagyunk mind anyai, mind apai ágon. Édesapám 70 éves, a Borsodi Szénbányák nyugdíjasa. Édesanyám sajnos már 16 éve elhunyt, nagyon korán, 50 éves korában. Húgom pedagógusként dolgozik, családjával Szendrőben élnek. A putnoki Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem, és ott kezdtem el aktívan kézilabdázni. Közösségi emberként a kollégiumi diáktanács elnöke lettem, majd 1979-ben felvettek a Szarvasi Mezőgazdasági Főiskola növénytermesztő üzemmérnöki szakára. A következő három év életem egyik legmeghatározóbb időszaka volt, máig tartó igaz barátságokat kötöttünk egy hatfős baráti társasággal. A diákbizottság és a kari tanács diáktagja lettem, és folytattam a kézilabdázást, amit a főiskola elvégzése után fejeztem be.

Akkoriban komoly szakemberhiány volt Borsodban, ezért ösztöndíjjal támogatták, hogy diplomásként visszajöjjünk a megyébe. Kitűnő eredménnyel államvizsgáztam 1982-ben, majd gyakornok lettem a szalonnai Tókörnyéke Termelőszövetkezetben, ahol a nagybátyám volt az elnök, és már túl voltak egy szanáláson. A katonaság után folytatódott a gyakornoki év, majd beosztott agronómus, ágazatvezető és végül főágazatvezető lettem. 1987-ben megszereztem a növényvédelmi szakmérnöki diplomát, 1991-ben pedig a szendrői szövetkezet főagronómusa lettem. Ekkor már folyt az agrárium tudatos szétverése, így gyerekkori álmom – miszerint egyszer tsz-elnök leszek–, eljött ugyan 1992-ben, de kemény, embert próbáló időket hozott. A nagy szendrői tsz-ből kivált kisebb szövetkezetbe választottak 1992-ben elnöknek, ezt a posztot a mai napig betöltöm, vagyis sikerült talpon maradnunk. Szövetkezeti vezetői munkám mellett 1995-től az agrárkereskedelem területén dolgoztam a 2006-os önkormányzati választásokig. Két nagy, országos gabonakereskedelmi vállalkozás régióvezetője voltam, az EU-s csatlakozás után még szlovákiai és romániai területek is hozzám tartoztak. A két munkakör betöltése igen kemény feladatot jelentett, bár jól kiegészítette egymást. A sokszor napi 400–500 km autózás, üzleti tárgyalások után jó volt esténként a határt járni, bár ez napi 12–14 óra munkát jelentett.

Aztán öt-hat évvel ezelőtt ismét valami újat akartam, mert érdekeltek a helyi történések. Ismerőseim biztatására 2002-ben elindultam Szendrőben az önkormányzati választásokon mint polgármesterjelölt. Akkor alulmaradtam, 2006-ban azonban már sikerült nyernem, és a város rendszerváltás utáni második polgármestere lettem. A munka itt sem könnyű, de az új kihívás, új feladat mindig inspirál. Nincs könnyű helyzetben a térség, de ha nem állunk a dolgok élére, végképp eltávolodunk a felzárkózás lehetőségétől. A helyi választók bizalmának elnyerése után 2006 novemberében az Edelényi Kistérségi Társulás elnökének is megválasztottak, így a térség 46 településének érdekérvényesítésében kaptam szerepet. Ez nagy felelősséggel járó pozíció, mert ezekben az időkben dől el egy-egy kistérség 30–40 elkövetkezendő évének fejlődési iránya. Egyéni vagy településenkénti érdekek helyett a közös fejlesztéseket, együttműködést preferálja az unió, ezáltal lehet forrásokhoz jutni.

Eddigi pályafutásom eredményei soha nem valósultak volna meg megfelelő családi támogatás nélkül. A szülői házból hozott muníciót gyarapította a házasságom utáni családi háttér. Feleségemmel, Fóris Zsuzsannával 1984-ben ismerkedtem meg, és 1986-ban házasodtunk össze. Óvónői hivatását gyermekeink születéséig gyakorolta, két fiunk, Richárd és Máté jelenleg még tanulmányaikat folytatják. Máté a Miskolci Egyetemen első éves, Richárd pedig az edelényi gimnáziumban ez évben érettségizik. Anna lányunk 12 éves, a helyi általános iskola ötödik osztályába jár. Feleségem jelenleg a helyi Szociális Szolgáltató Központban családsegítőként dolgozik és közben második diplomája megszerzésén fáradozik. Még fiatal házasként, 1998-ban építettük fel családi házunkat Szendrőben, ahol jelenleg is élünk. Az elkövetkező években Szendrőből egy térségi szolgáltató kisvárost kell létrehoznunk, ami mind a helybéliek, mind pedig a térség lakosságának nagyon fontos. Mivel a választók „bölcsek” voltak, így most konstruktív, jó szellemű képviselő-testülettel dolgozom együtt. A hivatal apparátusa alkalmas feladatának ellátására, mint ahogy a különböző intézményeinkben is jól képzett dolgozók végzik a mindennapi munkát.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)

***

Szaniszló Jánost 2006 után 2010-ben is megválasztották az Edelényi Kistérségi Társulás elnökének. Azt mondja, a 8 éves ciklus kidolgozott tervei időarányosan megvalósultak. Szendrő is komoly változásokon ment át az elmúlt időszakban. Az öt év alatt a beadott 47 pályázatból 36-ot megnyertek, ami több milliárd forintot jelent. A teljes intézményrendszer – polgármesteri hivatal, iskola, közművelődési központ, orvosi rendelő, szociális foglalkoztató – megújult, a belterületi utak 80 százalékát kijavították és nyertek pénzt öt foglalkoztatási projektre is. Több helyen kiváltották a drága gázfűtést, átálltak a faaprítékos tüzelésre. A 2010-es Bódva árvíz komoly károkat okozott a városban, ezért új hidat kellett építeni, aminek szomszédságában kialakítottak egy emlékparkot. Ezekhez a beruházásokhoz kapcsolódik az uszoda, a sporttelep és a ravatalozó felújítása.

Új feladatként kormányablakot kap Szendrő, aminek a szervezése zajlik. A családban is történtek változások: Máté a családi vállalkozást vezeti, Richárd a városi műszaki szervezet vezető-helyettese, Anna pedig még tanul. Felesége Szendrőládon a szociális szolgáltató központban dolgozik.

2013. január 1-től határozatlan időre szóló megbízással Szaniszló Jánost kinevezték a Kazincbarcikai Járási Hivatal Hivatal vezetőjének. A beosztás összeférhetetlen minden választott önkormányzati tisztséggel, így a polgármesteri és a kistérségi elnöki hivataláról lemondott. A  barcikai járás a megye második legnagyobb járása 72 000 lakossal és 22 településsel. A hivatal 102 főt alkalmaz, szakigazgatási szervezetként hozzájuk tartozik a Munkaügyi Központ Kazincbarcikai Kirendeltsége is. Felettes szervük a Megyei Kormányhivatal.

(Kiegészítve: 2013. január 31-én.)