Hidvégardó

A község első említése 1283-ból való, ekkor kapta IV. László királytól Becskeházát, Milét és Komjátit Vid fia, Zsenge. Hidvégardó ebben az adománylevélben az előbbi falvak határaként szerepel. Nevének  -ardó utótagja az erdőóvó szóból rövidült, a Hidvég- előtag a Bódva hídjával kapcsolatos. Azt jelöli, hogy a Kassáról a borsodi várbirtokokhoz vezető főútvonalak a falu határában keresztezték a folyót. A középkorban Szádvár tartozéka volt, amelyet a Bebek család tartott kézben. Szádvár lerombolása után a település az Eszterházy család tulajdona lett. A XIX. században nagyobb birtokosai a Gedeon és Papp család voltak, akiknek kastélyai ma is állnak a 750 lelkes településen. A környékbeliekhez képest igen rendezett, tiszta és parkosított, virágosított település első számú irányítója immár két évtizede Matusz Tamás.

1960. január 22-én született Hidvégardóban, és tősgyökeres hidvégardóiként azon kevesek közé tartozik, akinek sikerült „prófétává lennie saját falujában”. Édesapja az erdőgazdaságnál volt rakodómunkás, édesanyja fejőnőként dolgozott a termelőszövetkezetben, nővére, Katalin ugyancsak a településen él, öccse sajnos fiatalon elhunyt. Gyermekkorában leginkább a futball érdekelte, ha egy zsebkendőnyi területet találtak, már rúgták is a labdát társaival. Már ekkor kiderült, hogy gyermekként is mindent komolyan vesz, ez a szüleitől örökölt tulajdonság – kiegészülve a jószándékúsággal és a tenni akarással  – a mai napig élete meghatározó eleme. Középiskolai tanulmányait a közgazdasági szakközépiskolában folytatta Miskolcon, majd a budapesti Pénzügyi és Számviteli Főiskolán diplomázott 1983-ban. Első munkahelye a bódvaszilasi Bódvavölgye Mg. Szövetkezet, ahol belső ellenőr, később pénzügyi előadó, majd üzemgazdász lett.

Miután ifjúkorában alig egy év alatt pezsgő ifjúsági életet varázsolt falujába, hamarosan a helyi KISZ-szervezet titkára lett. Innen már csak egy ugrás volt a tanácselnöki szék, amelyet az ország legfiatalabb tanácselnökeként 1985-ben foglalt el, majd a rendszerváltozás után négyszer választották meg polgármesternek.

Tanácselnökként, majd polgármesterként legfontosabb feladatának tekintette a településüzemeltetés mellett a község fejlesztését, az itt élők életkörülményeinek javítását. Miután (a határokon is átnyúlva) térségben gondolkodó, az összefogást hangsúlyozó vezető, ezért sikerült néhány térségi fejlesztési program élére állnia: pl. a térség telefonfejlesztése, vezetékes földgázellátás kiépítése, a határátkelőhely korszerűsítése, a 27-es számú főút felújítása, a hulladékkezelés európai szintű megoldása, a körzeti általános iskola és óvoda korszerűsítése, bővítése; fogászat, gyógyszertár és mentőállomás kialakítása. A megyében elsőként adták át a Teleházat internet-hozzáféréssel, 1993 óta referenciahelyként szociális földprogramot működtetnek. A foglalkoztatási helyzet javítása érdekében munkahelyek létesültek (sütőüzem, tejüzem, faüzem), így a munkanélküliség sokkal kisebb a megyei és a térségi átlagnál.

A falufelújítási program keretében elkezdődött a belső faluközpont eredetiben való helyreállítása, amely egyben idegenforgalmi látványosság is lesz. Majd ezt követően a lakókkal konzorciumot alkotva tervezik a faluközpontban az utcai kerítések és épülethomlokzatok helyreállítását, a hiányzó szennyvízberuházás megvalósítását és újabb munkahelyek teremtését – befektetőket idecsábítva.

Matusz Tamás több közéleti tisztséget is betölt: a Csereháti Település-szövetség és a Városkörnyéki Többcélú Kistérségi Társulás elnökségének tagja, a Tornavidéki Kistérségi Fejlesztési Társulás elnöke, és 1990-től folyamatosan a B.-A.-Z. Megyei Közgyűlés tagja. 2000-ben a Bódva-völgy Kiváló Polgármestere kitüntetésben részesült.

Az egyházat segítő tevékenységéért dr. Seregély István egri érsek, a határ menti kapcsolatok fejlesztéséért pedig Rudolf Schuster szlovák államelnök adományozott számára emlékplakettet. 2005. augusztus 20-án pedig a belügyminiszter által adományozott „A köz szolgálatáért érdemjel” ezüst fokozatát kapta meg. Matusz Tamás szerint az elmúlt két évtized titka: „Elkötelezetten kell szolgálni a köz ügyét, mert ez mindig meghozza a gyümölcsét. A nap mint nap végzett munka híve vagyok, ami pályázatok írását, munkahelyteremtést, a megélhetés biztosítását jelenti. Tisztelem és becsülöm az időseket és a fiatalokat egyaránt, mindenkire egyformán tekintek faji, nemi hovatartozástól függetlenül.”

Nős, felesége Kleiber Éva óvónő. Két fiúgyermekük közül Tamás 1988-ban, Péter 1992-ben született. Az elmúlt 20 évre visszatekintve büszke az elért fejlődésre, hisz a falu gyarapodása az ő érdeme is. Jelenleg (családi beruházás keretében) egy falusi vendégház kialakításán fáradozik, amellyel majd szeretne bekapcsolódni a falusi turizmusba. Kevéske szabad idejét igyekszik családja körében tölteni, és a jövő nagy feladatai közé tartozik fiai életútjának egyengetése.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)