Edelény

Viszonylag hamar, már középiskolás korában eldöntötte, hogy a matematikával kíván komolyan foglalkozni, aztán végzett matematikusként „tett vargabetűt”, és ma angol nyelvtanárként, ráadásul a nyelvoktatás szakmódszertanában elmélyedve sikeres és eredményes pedagógus.

1962. május 30-án Szikszón látta meg a napvilágot, ám születése után a család Edelénybe költözött. Édesapja buszsofőr volt, édesanyja a Volánnál kirendeltségvezetőként dolgozott, ma már mindketten nyugdíjasok. Nővére, Irén Ceglédbercelen él családjával, főkönyvelőként dolgozik. Edelény borsodi részén nőtt fel, ahol egykor a borsodi vár állt (e településről kapta a megye a nevét). Gyermekkorában természetközeli éveket élt át a Bódva-parton, a Pástnak nevezett réten, amely egykor futballpálya volt, télen pedig kiváló korcsolyapályának bizonyult.

Itt járt iskolába is, és innen került hetedikes korában Mezőkövesdre egy diákotthonba, amelyet tehetséggondozó központnak nevezhetnénk, ahová sok falusi iskolából gyűjtötték össze a tehetséges gyerekeket. Nagyon szép évek voltak ezek, „igazi kis mennyország”, ahol hamar igaz barátokra lelt az ember. Középiskolai tanulmányait a Földes Ferenc Gimnázium speciális matematika tagozatán folytatta, ahol Szikszai József tanár úr vált hamar nemcsak az ő, hanem mások példaképévé is mint az iskola nagy tanáregyénisége. A nyugodt, szelíd, határozott és jó humorú ember hatására jelentkezett a KLTE egyszakos matematikaképzésére.

Az előfelvételis katonai szolgálat után elkezdett egyetemi tanulmányokról hamar kiderült, hogy nem erről álmodott, az elvont, egysíkú matematika már nem állt érdeklődése középpontjában. Miután tanulmányai során felvette az angol–magyar szakfordítói szakot, két diplomát kapott. Az is kiderült, hogy mégis inkább humán beállítottságú (már középiskolás korában írogatni kezdett, egyetemistaként írt rádiójátékot és számtalan újságcikket).

Ennek ellenére az egyetem befejezése után az ÓKÜ fejlesztő matematikusaként kezdett Ózdon. Két év múlva tért haza Edelénybe, előbb a KISZ-bizottságon dolgozott néhány hónapig (már ekkor számítástechnikai szakkört szervezett), majd a helyi gimnáziumba került, ahol kezdetben egyetlen angol szakosként kezdte az angol nyelv oktatását. Időközben a Miskolci Egyetemen 1997-ben szerezte meg a tanításhoz szükséges szakképesítést, majd 2004-ben a Debreceni Egyetemen vált diplomás angolnyelv-tanárrá. Az angol nyelv mellett oktat informatikát is. Az edelényi Izsó Miklós Gimnáziumban ma egyébként angol és német nyelvet oktatnak, az előbbit hat, az utóbbit öt szaktanár végzi. Az utóbbi időben jelentősen nőtt az intézményben tanuló diákok száma, és jelentősen meglódult a nyelvvizsgát tevők száma, általában középfokú nyelvvizsgát szereznek.

Gyarmati tanár úr ma már olyan egykori diákkal is büszkélkedhet, aki angolnyelv-tanárként végzett, és visszatért egykori alma materébe. Diákjai részt vesznek az OKTV-versenyeken is, ám a sokféle hátránnyal küzdő vidéki kis gimnáziumból nehéz a „placcra” jutni.

Gyarmati Attila szerint a sikeres nyelvoktatáshoz mindenekelőtt nagyon jól kell ismerni a szakmát. A nyelvtanulás olyan, mint a futball, ehhez mindenki ért, mindenki tud tanácsot adni – kolléga, szülő, gyerek egyaránt  –, hogy ezt csináld, meg így csináld. Az elmúlt másfél évtizedben a nyelvoktatás a negyedik módszertanát éli, ma a négy alapkészség fejlesztése a „módi”, ami a kiegyensúlyozott készségfejlesztést jelenti. Én egyébként szakmailag kiemelten foglalkozom módszertanilag az írástanítással, ebből a témakörből jelentek meg publikációim is. Az oktatásban sokat remélünk a tavaly indult nyelvi előkészítő osztályoktól, akik heti 15 órában tanulják a nyelvet, és egy év alatt komoly nyelvtudásra tesznek szert. Szeretném, ha diákjaink egyre többet olvasnának, mert ma az emberek többsége megfosztja magát az olvasás örömétől.

1992-ben kötött házasságot Szántai Edinával, aki diplomás ápoló, és az edelényi kórházban dolgozik. Gyermekeik közül Lilla 13 éves és hetedikes, az egy évvel fiatalabb Áron pedig hatodikos.

Szabad idejében ma is szívesen ír, ám minden héten elengedhetetlen elfoglaltságot jelent a tenisz, amelyet kialakult társaságban játszik. Ugyancsak szenvedélyének nevezhető a sízés is, megfordult már Ausztria, Svájc és Szlovákia síterepein. Miután kedveli a természetet, gyakran túrázik, elsősorban a hegyi túrák jöhetnek számításba. Néha eltöpreng azon, hogy vajon jól választott-e annak idején, és nem kellett volna-e kétkezi munkásnak lennie, ám amióta megismerte a tanítás szépségeit, úgy véli, igen, mert ez igazán neki való. Szereti hivatását, és a jövőt illetően mindent meg akar tenni azért, hogy megadja az esélyt diákjainak ahhoz, hogy eljussanak Európába, a nagyvilágba, ahol megállják a helyüket, és ne legyen hátrányuk abból, hogy egy borsodi kis faluból indultak.