Edelény

A sport, ezen belül is a sakk meghatározó eleme eddigi életének, hiszen nemcsak versenyzőként, hanem a sakkszakosztály szervezőjeként, versenybíróként és szövetségi tisztségviselőként is szorosan kötődik e sportághoz, amelynek alapjaival még édesapja ismertette meg, majd Grószpéter Attila nemzetközi nagymester „lendített sokat” ebbéli tevékenységén.

A család viszonylag kései gyermekeként 1960. május 25-én született Miskolcon. Édesanyja a háztartást vezette, édesapja, akinek eredeti szakmája cipész volt, élete jelentős részében főkönyvelőként dolgozott, szabad idejében komolyan szőlészkedett-borászkodott a Császtán lévő borpincéjükben. Tőle tanulta a természetszeretetet.

Gyermekkorát Edelényben töltötte. Sokat kerékpározott, jelentős, olykor több száz kilométeres túrákon is részt vett. Talán ez is szerepet játszott abban, hogy az általános iskolában, majd a helyi gimnáziumban is a földrajzot kedvelte legjobban, olyannyira, hogy még földrajztanári álmokat is dédelgetett. Ám miután a zenehallgatásnak is mindig fontos szerepe volt diákévei során, az ehhez kapcsolódó  „magnóbarkácsolás” és műszaki érzéke révén végül ez utóbbi mellett döntött. Az 1978-ban szerzett érettségi oklevelével Miskolcon a 101. Számú Szemere Bertalan Szakközépiskola kap­csolástechnika–műszerész szakán tanult még két évig.

Akkoriban a postákon még Rotary telefonközpontok voltak, ezek karbantartásával kezdett, majd 1980-ban a Svédországból érkező új AR-technika terjedése révén Kazincbarcikára került az új AR-telefonközpontba. Itt olyannyira jól érezte magát, hogy egy év híján két évtizedet töltött el munkahelyén. Időközben bevonult katonai szolgálatra, Tatára került telefonközpontosnak, ahol az ország legfiatalabb, mindössze 33 évesen tábornokká lett Lőrincz Kálmán keze alatt szolgálhatott. Itt ismerkedett meg Grószpéter Attilával is, aki akkor már sakknagymester volt, az ő hatására igyekezett egyre jobban elmélyülni e szellemi sport rejtelmeiben.

1999-ben, amikor a németek új technológiát honosítottak meg a „telefonos világban”, amelynek révén a számítástechnika egyre jobban „bekúszott” a telefonközpontba, és a számítógépek  „szép lassan átvették a hatalmat”, a digitális központok megváltoztatták a világot. Hiába volt törzsgárdatag munkahelyén, a körülmények őt is „váltásra kényszerítették”. Előbb a biztosítási szakmában próbálta ki magát, majd 2003-ban kereskedői-üzletvezetői képesítést szerzett. Ez is szerepet játszott abban, hogy 2004-ben két társával együtt megalapították a PC Huszár betéti társaságot, amely nagyjából fele-fele arányban számítástechnikával és sportszervezéssel foglalkozó cég.

A sakk mindeközben szerves része volt életének: az ifjúsági levelezési bajnokságon bejutott a döntőbe, játékosként ő lett Magyarország legfiatalabb szakosztályvezetője az edelényi Bányász SE-nél, a megyei II. osztályból indulva két évvel ezelőtt az NB I.-ig jutottak, ő maga játékosként mesterjelölti fokozatig vitte.

Rengeteg ifjúsági játékost neveltek, összesen kilenc országos bajnokuk van csapatban és egyéniben, a maiak közül talán dr. Barva Attila FIDE-mester, Miskolc város európai referense a legismertebb.

Galkó Tibor 1995-ben lett a Megyei Sakkszövetség főtitkára, elsődleges feladata a megye sakkéletének szakmai irányítása. Neki is jelentős szerepe van abban, hogy Miskolc ma már az operafesztiválon túl a sakk fellegvára is lett: az idei év legjelentősebb eseménye (az augusztusban 18. alkalommal megrendezésre kerülő Cseppkő Open mellett) a Lékó-Anand összecsapás lesz. Eddigi sporttevékenységét Edelény Pro Urbe díjával ismerték el, és megkapta a Magyar Sakkozásért Emlékplakettet.

„Munka nélkül csak a bugyuta amerikai filmekben lehet eredményt elérni, itt csak elkötelezetten, állhatatos munkával lehet előre jutni – mondja Galkó Tibor. – A kitartó, kemény munka, a tervszerűség elengedhetetlen, bár az utóbbi egyre megvalósíthatatlanabb a pénztelenség miatt. Ebben a jó szellemű közösségben még a munka is inkább csak hobbinak tűnik.”

1983-ban kötött házasságot Som Annával, aki jelenleg befektetési tanácsadó. Ágnes lányuk 1984-ben született, ő Nyíregyházán magyar–történelem szakon végzett, ma egy optikai cégnél dolgozik. A hét évvel fiatalabb Attila a helyi gimnázium angol tagozatán tanul.

A sakk mellett, amelytől nagyon sokat kapott, hiszen többek között megismerhette az országot, a későn szerzett jogosítvány révén az autózás öröme jelenti még a kikapcsolódást.

Élete hátralévő részéhez mindenekelőtt egészséget remél, és abban is bízik  – bár még nem készült fel rá –, hogy előbb-utóbb nagyapa lesz. Mivel már vannak olyanok, akik „túlszárnyalják”, a stafétabotot előbb-utóbb át fogja adni, de azt mindenképpen szeretné, hogy a sakknak legyen megbecsülése Edelényben.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)