Edelény

Molnár Oszkár 1998 óta a 8. számú választókerület országgyűlési képviselője és a megyei közgyűlés tagja, 2002 őszétől Edelény polgármestere. Egy sikeres vállalkozói pályát adott fel mindezért, hiszen az általa vezetett szállítmányozási cég évről évre ott volt a legjobb száz vállalat országos listájának előkelő helyein. Nem volt mindez radikális pályamódosítás, hiszen már a nyolcvanas évek végén elkezdett politizálni.

Ha korábban éles különbség jellemezte a főváros és a vidék helyzetét, akkor a keleti országrészről elmondható, hogy a rendszerváltás óta a vidék vidéke lett. Fokozottan igaz ez az Edelénytől a szlovák határig húzódó területre.

Annak, aki a térségi hatvanhárom település ötvenhétezer lakójának országgyűlési képviselője vagy polgármestere, nincs könnyű dolga. A megyeszékhely és a nagyobb városok üzemei az innen bejáróktól váltak meg elsőként.

Jelentős a cigány lakosság aránya, a munkanélküliségi ráta országosan is az egyik legmagasabb. Jellemző folyamat az elvándorlás és az elöregedés. Aki itt tisztességgel vállalja fel a polgárok képviseletét, el kell hinnie, hogy van visszaút.

Orbán Viktor, a polgári kormány miniszterelnöke „kellemetlen” képviselőként jellemezte Molnár Oszkárt, aki klasszikus értelemben vett honatyaként mindennapi kapcsolatot tart a térséggel, s mindeközben újabb és újabb elképzelésekkel „bombázza” a kormányzatot.

– Azt, hogy egyáltalán volt módom bejárni a vidéket – mondja a képviselő –, az országgyűlés akkori, azóta a szocialisták által megváltoztatott ülésrendje tette lehetővé. Senki nem tudhatja jobban, mi vár orvoslásra helyben, mi adhatna lelkierőt a községek polgárainak, mint a polgármesterek, az intézmények, egyházak és társadalmi szervezetek vezetői. Velük és a vállalkozókkal sikerült jó kapcsolatot kialakítanom. Annak viszont, hogy korábban is a politika közelében voltam, hol előnye, hol hátránya van. Elvileg könnyebb lobbiznom egy-egy cél érdekében, hiszen sok mindenkit ismerek, de az, hogy a Fidesz jelöltjeként lettem országgyűlési képviselő és polgármester, a mostani helyzetben nem könnyíti meg a dolgomat.

A polgári kormány vidékfejlesztő politikájának köszönhetően jelentős fejlesztéseket sikerült megvalósítani az egész térségben. Mára lényegében elmondható, hogy teljes a csatornázottság, de az ivóvízellátás és a belvízelvezetés is. A választókerület és a települések útjainak a felújítása a rendszerváltás óta összesen nem volt olyan mértékű, mint ezerkilencszáznyolcvannyolc nyara óta. Középületek egész sorát újították fel vagy építettek újakat, több település kapott falugondnoki gépkocsit. Manapság, a szocialista-liberális kormányzás alatt jóval visszafogottabban jönnek a támogatások.

– Egy biztos: az uniós pályázatokba a politika nem tud majd beleszólni – vélekedik a jövőről – korrektebb, jobb lesz. Nem szabad azonban addig sem hagynunk, hogy mindez letörje bármelyikünket, aki „hivatalt vállalt” a térség, a városa vagy falva érdekében. Ezért is választottam eredetileg az általam életre hívott Kastélykerti napok jelmondatául, de az egész Bódva, Rakaca és Szuha völgyére is érvényesen azt, hogy „A térség, amely élni akar…” S kis lépésekkel ugyan, de haladunk előre.

Edelényben polgármesterré választása óta új csokoládégyár épült, ahol induláskor nyolcvan ember jutott munkához. A földbe került egy magyar–német közös betonelemgyár alapköve is. Ezzel már kézzel foghatóan körvonalazódik a leendő ipari park a volt bányaüzem területén. Hamarosan beindul egy varroda százötven dolgozóval.

A választókerület legértékesebb épülete, ugyanakkor legnagyobb tehertétele is a L’Huillier-Coburg-kastély. A műemlék állami tulajdon, s különleges értékénél fogva nem elidegeníthető. Ez határozza meg felújításának és esetleges hasznosításának a sorsát is. A polgári kormány alatt bekerült a nemzeti kastélyprogram első tízes körébe, megkezdődött a felújítás. Idén a kezelő Műemlékek Állami Gondnoksága egy fillért sem kapott a folytatásra. Annyit helyben elértek, hogy néhány vállalkozó öt termet saját költségén rendbe tett.

Ennyi mindent vállalni csak biztos családi háttérrel lehet. Felesége támaszt nyújt az otthon biztonságának, melegének a megteremtésével. Oszkár fia már felnőtt, főiskolára jár, mellette dolgozik is, számára könnyebb, megvan az önálló élete. Szandra lánya most kezdte meg a középiskolai tanulmányait, természetesen az edelényi gimnáziumban.

„Az igazi kikapcsolódás az, amikor együtt vagyunk a kertben, főzőcskézek nekik. Ha pedig időm engedi, olvasgatok. Szívesen veszem elő a Bibliát. Abban, bárhol ütöm is fel, mindig találok olyan gondolatot, példamutatást, amely erőt ad, továbbvisz a megkezdett úton. Semmi mást nem szeretnék ugyanis, csak azt, hogy élhető kisváros legyen Edelény, élhető térség a Bódva, a Rakaca és a Szuha völgye, s erősödjön az a folyamat, hogy nem elvándorolnak az emberek, hanem itt telepednek meg.”