Boldva

A község Miskolctól északra, a Bódva-patak völgyében fekszik, közel ahhoz a helyhez, ahol a patak a Sajó folyóba ömlik. A falu közepén, rendezett téren, enyhe magaslaton áll a református templom, amely eredeti formájában és funkciójában országunk egyik korai bencés apátsági temploma volt. A Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt apátságról az első adat 1203-ból származik. A monostorhoz tartozó falu is a templomdombon állt és Boldvát egy 1262-es oklevél említi először. A monostor 1270-ben említődik utoljára, a XIII. század vége felé az újabb tatárjárás során a falut felégették, az apátság végérvényesen megszűnt. A falu azonban tovább élt királyi birtokként, túlélte a török pusztítást és az 1755-ös nagy tűzvészt.

Ma két és félezer lakosa van a településnek, amelynek polgármestere ’96 óta Komjáti Ferenc. 1942. október 27-én született Diósgyőrben, bár szülei és felmenői révén tősgyökeres boldvainak számít, dédnagyapja országgyűlési képviselő is volt 1920 és 1926 között. Szülei mezőgazdasági gazdálkodók voltak, abban az időben kuláknak számítottak. Édesapja megjárta a Don-kanyart, majd a kistarcsai internálótábort. Édesanyja afféle kényszervállalkozóként női szabó lett, amikor földjüket be kellett adni a közösbe. Egyedüli gyermekként nőtt fel, gyermekkorában szinte ki sem mozdult a faluból, kedvenc elfoglaltsága a barkácsolás volt, mindig is a technikai dolgok érdekelték, apjától örökölte a kézügyességet. 15 évesen már körfűrészt, kerti traktort épített.

Boldván járt általános iskolába, származásánál fogva nem kerülhetett a jobbak közé, igaz minden kísérletet ő készített elő tanárának. Az általános iskola befejezése után Miskolcra a gépipari technikumba jelentkezett, ahová x-es származása miatt csak a pártbizottság engedélyével vehették fel. Bejáró diák volt, elsősorban továbbra is a technikai dolgok érdekelték, 1960-ban érettségizett. Anyagi okok miatt nem tudott tovább tanulni, így Sajóbábonyba, az Észak-magyarországi Vegyiművekbe került dolgozni, szerkesztőtechnikus lett, közben esti tagozaton végezte a műszaki főiskolát. Később az energetikai főosztályon energetikus lett, majd dolgozott tmk technikusként.

1968-ban került a Borsod Megyei Tanács Építőipari Vállalatához, előbb művezető, majd megbízott építésvezető lett. Több mint egy évtizedet töltött itt, majd visszament korábbi munkahelyére, ismét energetikus lett a főosztályon. Újabb, több mint egy évtized után rokkantnyugdíjas lett, és 1996-ban, elődje halála után, polgármesterévé választotta a település lakossága. Tevékenysége alatt sokat változott a polgármesteri hivatal szemlélete, mint mondja:

– Sikerült mindenkivel elfogadtatnom, hogy nem a hivatalért van a falu, hanem a községért van a hivatal.

Az elmúlt években változások sora jellemezte Boldvát. Szinte első lépésként rendbe tették a ravatalozót, előtetőt építettek hozzá, komfortosabb körülményeket alakítottak ki. A felújítások sorában előbb az iskola, majd a polgármesteri hivatal következett, mely új tetőt is kapott. A későbbiekben kilenc környező település összefogásával valósították meg a szennyvízhálózatot. A falu kultúrháza a felújítás során a környezetbe illő magas tetőt kapott, és külsőleg is megújult. A belső csapadékvíz-elvezető rendszer kivételével teljesen kiépült az infrastruktúra a településen, kábeltelevíziós hálózatot is létrehoztak.

– Az eddigi eredményeimben fontos szerepet játszott a sokoldalúság – vallja a polgármester úr –, úgy tudtam váltani, hogy a hidakat nem égettem fel magam mögött. Emberileg sikerült jó kapcsolatot kialakítanom a környezetemmel, a községben elismernek, hetven százalékos szavazataránnyal választottak három jelölt közül. Mindig kemény munkával jutottam előre, igaz törekvéseimet el is ismerték, három alkalommal is kaptam Kiváló Dolgozó kitüntetést. Sok újítást, új műszaki megoldást találtam ki, és a tanácsi építőipari tevékenységem alatt megismertem a megyét, a Tokaji Borkombináttól az Ózdi Kohászati Üzemekig sok helyen megfordultam. A negyvenes-ötvenes éveket szívesen kitörölném az életemből, bár talán némi kárpótlás, hogy élvezem a boldvaiak, az egyszerű emberek bizalmát.

Komjáti Ferenc ezerkilencszázhatvanötben kötött házasságot Fábry Éva vegyésztechnikussal, aki ma már nyugdíjas. Két lányuk van. Kinga ezerkilencszázhatvanhatban született és a tanárképző főiskolán végzett Nyíregyházán, vállalkozó férjével ma is ott él, egy tízéves gyerekük van. Ágnes ezerkilencszázhetvenötben született, Boldván él, és szerelőként dolgozó férjével egy négy és egy kétéves gyereket nevelnek. A polgármester úr szabadidejét ma már inkább kis kertjében tölti, ami egy falusi kertet jelent egy kis szőlővel. Ma már a barkácsolás terén „visszafogottabb”, fizikailag sem bírja úgy a munkát, mint régen, ám szeretne még jó néhány évet eltölteni unokái körében.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)