Szendrő

Bár nem Szendrőben született, de több mint négy évtizede a város lakója. Sikerült kivívnia az elismerést, a polgárok iránta érzett tiszteletét. A szimpátiát azonban sehol sem adják ingyen, dr. Dely Lászlóhoz sem tálcán vitték. Munkájával elnyerte az emberek bizalmát, ami az önkormányzati választásokon is rendre megmutatkozik. A rendszerváltozás óta minden ciklusban egyéni képviselőjelöltként kapott bizalmat választóitól.

Jósvafőn született 1936. május 24-én sokgyermekes családban. A tiszta, falusi környezet, a becsületes falusi emberek szemléletét korán elsajátította, s ez a mai napig elkíséri. Az általános iskolát szülőhelyén végezte, ahonnan számos élményt vitt magával. A tanító néni nagyon szerette a halat, és amelyik gyerek fogott neki pisztrángot a Jósva-patakból, azzal többet foglalkozott. Így tanult meg egészen fiatalon horgászni, s ezt a sportot több mint negyven éven át rendszeresen gyakorolta.

Faluról, főleg nagycsaládból akkoriban még keveseknek adatott meg a lehetőség a továbbtanulásra, de szülei a kiváló tanulmányi eredményei alapján beíratták Miskolcra a Földes Ferenc Gimnáziumba. Ott 1954-ben érettségizett, majd felvételt nyert a Debreceni Orvostudományi Egyetemre. A diploma megszerzése után Hídvégardón töltött be körzeti orvosi állást. Aztán 1963-ban kapott egy paksamétát a járási hivatal egészségügyi főosztályától, hogy úgynevezett népgazdasági érdekből áthelyezték Szendrőbe. Az akkor három és fél ezres nagyközségben két körzet működött, dr. Márkus Istvánnal együtt orvosolták a helybeliek egészségügyi gondjait. Akkoriban a körzeti orvos húzta ki a fájó fogat, végezte a szemvizsgálatot és egy sor olyan munkát, amit egy idő óta már csak szakorvos láthat el. Dely doktor szerint ez luxus, mert sok esetben ugyanúgy megoldható lenne helyben a kisebb panasz, mint régen.

Véleménye szerint elfajult az egészségügy, és túlzottan kórházcentrikus lett. Egyébként 30-40 évvel ezelőtt kevesebb volt az orvoshoz forduló beteg ember, és lényegesen kevesebb gyógyszerigény merült fel. Manapság idegesebbek a páciensek, ami előbb-utóbb szervi elváltozásokhoz vezet. Szendrőben az orvosi gépműszerellátás egyébként mindig megfelelt a legújabb elvárásoknak. Az orvosoknak is követniük kell a szakterületen bekövetkezett változásokat, meg kell ismerniük az új gyógyszereket és műszereket. Ezen felül a képzéseket, továbbképzéseket, új szakvizsgák megszerzését sem hanyagolhatják el. Dr. Dely László az általános orvosi szak megszerzése után megszerezte a háziorvosi és üzemorvosi szakvizsgát is.

Fiatal, agilis orvosként azonban úgy érezte, máshol is megméretteti magát. Így került 1974-ben Putnokra, ahol volt egy megüresedett orvosi állás. Ez annyira nem jött be számára, hogy már az első napon el is költözött, majd unszolásra mégis a gömöri településen maradt a következő fél évben. Onnan Rudabányára vezetett az útja, ahol egy évet húzott le. Ennyi kitérő után újra Szendrőn találta magát, ahol azóta jól érzi magát. Az 1996-tól ismételten városi rangra emelt Bódva-völgyi városban 2005-ben két felnőtt- és egy gyermekkörzet működik, de emellett van fogászat is. Elkészült a fizikoterápiás intézet, amelyet 2006 elején adnak át, és gyógyszertár is van a településen.

Dr. Dely László 2002-ben nyugállományba vonult, ám életritmusa semmit sem változott az eltelt három évben. Ugyanúgy végzi gyógyító tevékenységét, mint azt évtizedeken át tette, sőt még plusz feladatot is vállalt. A Rakacán megüresedett státust tölti be.

Közszereplőként nem úszhatta meg a helyhatósági munkát sem, 1964-től 1990-ig – az említett megszakításokkal – tanácstagként vett részt Szendrő gondjainak megoldásában, illetve fejlesztésében. Aztán 1990-ben úgy gondolta, folytatja a félig-meddig politikai szerepvállalást, és megmérette magát a helyhatósági választáson. Egyéni választókörzetben nyert, ahogyan az azóta lezajlott három népszavazáson is. Az első ciklusban az egészségügyi bizottság vezetésével bízták meg képviselőtársai, ám ez a feladat sok adminisztratív munkával jár, ami sok időt vett el a gyógyító munkától. Ezért később csak a bizottsági tagságot vállalta.

Felesége az egészségügyből vonult nyugdíjba. Emese lányuk óvónőként dolgozott, jelenleg Miskolcon lakik és rokkantnyugdíjas. Unokája, Zsófia Miskolcon jár menedzserképzőbe, és gyakori vendége a nagyszülőknek.

A háziorvos kevés szabad idejét olvasással és tévézéssel tölti, különösen kedveli a sportcsatornákat. Szeret sakkozni, de az ulti mindenek fölött van a listán. Egy baráti társasággal rendszeresen összeülnek, és hajnalig tartó kártyacsatákat vívnak, amit megspékelnek egy kis borozgatással.

Az egyre jobban fejlődő Szendrőt olyan helynek tartja, amit meg lehet szeretni, és ahol az emberek nagy többsége tiszteli egymást. Utóbbi kölcsönösségi alapon működik, és a doktor bevallja: ő sem sértett eddig meg senkit a becsületében.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)