Szendrő

Kevesen mondhatják el magukról ebben az országban, hogy négy évtizedet egyetlen munkahelyen dolgozva a szövetkezeti mozgalom meghatározó egyéniségei közé tartoznak.

Veres József, aki 1943. március 25-én született Szendrőn, mindenképpen közéjük sorolandó. Édesapja első generációs vájár volt, Ormosbányán dolgozott, és művelte a család néhány holdnyi földjét. Édesanyja téesztagként nevelte a család két gyermekét. Húga, Anna a szendrői tűzoltóság könyvelője. Gyermekkorát a Bódva-parti településen töltötte, a nagyon szép és tiszta kis folyó sok kikapcsolódási lehetőséget biztosított nyaranta. Az iskolában elsősorban a reáltárgyakat, mindenekelőtt a matematikát kedvelte. Középiskolai tanulmányait Budapesten a speciális szakképzést adó SZÖVOSZ-iskolában, a Közgazdasági Technikum kereskedelmi tagozatán folytatta.

Élete talán legszebb négy évének számítanak a fővárosban töltött évek, ahol különösen könyvvitelből és statisztikából volt sikeres. 1961-ben, érettségi után gyakornokként dolgozni kezdett az akkor még Szendrő és Vidéke Körzeti Földműves-szövetkezetnél. Egy fél év eltelte után, 1962-től számviteli osztályvezetői kinevezést kapott, amellyel megindult felfelé a „munkahelyi ranglétrán”. 1963 és 1965 között letöltötte katonaidejét: Verpeléten a harckocsizóknál szolgált, ezredírnok volt, őrmesterként szerelt le. Ezután visszatért korábbi munkahelyére. 1968-ban az FMSZ átalakult fogyasztási és értékesítési típusú szövetkezetté (hiszen már nemcsak a parasztság volt tagja a szövetkezetnek, hanem a társadalom minden rétege), s ekkor vette fel a Szendrő és Vidéke ÁFÉSZ nevet.

Közben 1968-ban házasságot kötött Buku Ágnessel, aki ma már nyugdíjas, korábban a Szendrő és Vidéke Takarékszövetkezet könyvelője volt. Házasságukból két lányuk született: Ágnes Miskolcon az Eötvös József Szakképző és Művészeti Szakközépiskolában tanít (mellesleg a KLTE történelem–orosz szakán végzett), egy kilencéves kislány édesanyja, férje a DAM-ban dolgozik. A négy évvel fiatalabb Éva a Semmelweis Kórház gazdasági nővére, fiai hét- és négyévesek, férje ugyancsak a DAM alkalmazottja. 1979-ben nevezték ki főkönyvelőnek, és 1985-ben lett a szövetkezet elnöke, ezt a posztot tölti be a mai napig. A szövetkezeti mozgalomhoz kötődő szakmai tevékenysége során folyamatosan képezte magát, a 60-as évek végén belkereskedelmi szakon mérlegképes könyvelői vizsgát tett, számtalan tanfolyam, felső szintű vezetői továbbképzés résztvevője volt.

Az ÁFÉSZ-re a klasszikus szövetkezeti gazdálkodás idején a több lábon állás volt a jellemző: a bolti kiskereskedelem, a vendéglátás, a szolgáltatás, a felvásárlás, az ipari tevékenység, az üdítőital-gyártás mellett mezőgazdasági szakcsoportokat is működtettek. A rendszerváltás után a megváltozott gazdasági körülmények miatt ezek nagy része megszűnt, ma gyakorlatilag a bolti kiskereskedelemre korlátozódik tevékenységük. Ma jellemző a szövetkezetekre az összetartás, az egység, ennek legszebb bizonyítéka, hogy több mint egy évtizede megalakították a közös nagykereskedelmi vállalatot, a PRO-COOP rendszert, amely az egész országot behálózza.

Veres József életében mindig meghatározó szerepet játszott a közösség szolgálata, a közéleti tevékenység. 1990-től három cikluson keresztül Szendrő alpolgármestere volt, különböző tisztségeket töltött és tölt be a MESZÖV-nél, az ÁFEOSZ-nál és a PRO-COOP-nál.

A szövetkezeti mozgalomban szinte minden kitüntetést megkapott. Legutóbb a Szövetkezeti Életút elismerésben részesült, de 1984-ben – még főkönyvelőként – megkapta az akkoriban igen rangos kitüntetésnek minősülő Munka Érdemrend Ezüst Fokozatát.

„Munkám meghatározó eleme a rám bízott feladatok iránt érzett felelősségérzet volt – mondja Veres József. – Szövetkezetünknek 15 ezer ember ellátásáról kellett gondoskodnia, volt idő, amikor számtalan hiánycikk nehezítette az ellátást. Mindig arra törekedtünk, hogy kivívjuk a lakosság viszonylagos elégedettségét. Miután 1990-ig csak szövetkezeti kereskedelem volt a régióban, így minden ellátási felelősség ránk hárult. Az élet által diktált követelményeknek napjainkban is igyekszünk eleget tenni, hisz a kis falvakban ma is mi látjuk el az embereket, mert a vállalkozók nem tülekednek ezért a feladatért. Az ÁFÉSZ évi 650 milliós forgalmával ma a kisebb szövetkezetek közé tartozik, sokat költünk fejlesztésre, hogy minél inkább megfelelhessünk az uniós elvárásoknak.”

Veres József szabad idejében a kertes házat és környékét tartja rendben, idejét igyekszik családi körben eltölteni.

Eddigi életútjával elégedett, bár azt hiányolja és csalódás érte, hogy a szövetkezeti mozgalom nem került olyan méltó helyre, amilyet megérdemelt volna. Bízik abban, hogy cége a részvénytársasággá való átalakulás után  is (amelyben ő már nem kíván részt venni) sikeresen tud majd tovább működni.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)