Szendrő

Bár 2003-ban egy kormányrendelet értelmében Szendrő – az 1996-ban visszanyert városi cím ellenére – nem lett többcélú kistérségi társulás székhelye, ám minden remény megvan arra, hogy a Bódva-völgyi település önkormányzatának térségi szerepe és a hivatal államigazgatási szerepköre a jövőben sem fog csökkeni. Annál is inkább, mert Szendrő 1902-ig városi rangot viselt, a XVII. században vármegyegyűlések székhelyeként működött, és 1908-ig járási székhely is volt. E történelmi település jegyzői posztját tölti be Vidó György, akinek eddigi három és fél évtizedes munkája Szendrőhöz kötődik.

A család kisebbik gyermekeként 1952. január 3-án született Perkupán. Édesapja bányamunkásként dolgozott a helyi gipszbányában, édesanyja előbb háztartásbeli, majd gyári munkás volt a December 4. Drótművekben. Nővére, Irma családjával Perkupán él. Mivel a család 1956-ban Varbócra, az apai nagyszülőkhöz költözött, gyermekkora ehhez a településhez kötődik. Mint akkoriban minden gyermek, ő is besegített a szülőknek, a nagyszülőknek a ház körüli és a gazdasági munkákban, igaz ebben némileg korlátozta, hogy 1963-ban egy világháborús bomba felrobbant a kezében súlyosan roncsolva bal kézfejét. Az iskolában jó tanulónak számított, sokat tanult Arany Lajos tanár úrtól, főleg a történelmet és a földrajzot kedvelte. 1970-ben az Ormosbányai Gimnáziumban érettségizett, ahol különösen a földrajzot tanító igazgató, Demeter Endre gyakorolt rá nagy hatást. Mivel édesapja 1969-ben igen fiatalon (45 éves korában) meghalt, így munkát kellett keresnie.

1970. augusztus 21-től az Edelényi Járási Tanács VB. Pénzügyi Osztálya alkalmazásában állt, gyakornokként a Szendrői Nagyközségi Tanács Hivatalában dolgozott. 1971. január 1-jétől kapott kinevezést, azóta a hivatali  „ranglétra” szinte valamennyi fokát végigjárta: pénzügyi csoportvezető, majd a szakigazgatási szerv vezetőhelyettese, 1985-től vb-titkár, 1991-től körjegyző, 1995-től jegyző úgy, hogy 1997-től a körzetközponti jegyzői feladatokat is ellátja. Miután egész életében fontosnak tartotta a tanulást, folyamatosan képezte magát: 1977-ben a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán üzemgazdász végzettséget, az Államigazgatási Főiskolán 1988-ban gazdálkodási szakigazgatás-szervezői, 1991-ben igazgatásszervezői képesítést szerzett. Mindezek értékét növeli, hogy első diplomájának megszerzéséhez munkahelyétől semmilyen támogatást nem kapott. Vezetőként az volt a célja, hogy egy jól működő és képzett emberekből álló apparátust alakítson ki.

A jegyző és az általa vezetett hivatal az önkormányzati törvény értelmében ellátja az önkormányzat működésével, valamint az államigazgatási ügyek intézésével kapcsolatos feladatokat. Munkájuk nagyobbik részét az utóbbiak teszik ki. Emellett ellátják Galvács Község önkormányzatával és a két szendrői kisebbségi önkormányzat működésével kapcsolatos feladatokat is. Kiemelt figyelmet fordítanak a testületi ülések megfelelő előkészítésére, és az ülések pontos határidőre történő adminisztrálására is.

Az uniós csatlakozást megelőzően igen fontos feladatuk volt a helyi önkormányzati rendeletek és az uniós előírások összhangjának megteremtése. Kiemelt figyelmet fordítottak a pénzügyi tárgyú (adó) és a környezet- és természetvédelmi rendeletek felülvizsgálatára. A felügyeleti és törvényességi vizsgálatok megállapításai szerint a hivatal jó színvonalon, törvényesen látja el feladatát, ebben nagy szerepe van a 2004-ben bevezetett ISO 9001-2000 minőségirányítási rendszernek is. Az sem mellékes tény, hogy a hivatal dolgozóinak képzettségi színvonala ugyancsak jónak mondható: a 26 fős apparátus fele felsőfokú végzettséggel rendelkezik, öt fő közülük többdiplomás.

A jövőre nézve igen fontos feladatuknak tekintik az elektronikus közigazgatás működési feltételeinek megteremtését (az Okmányiroda már e feltételeknek megfelelően működik). Ez természetesen jelentős pénzügyi kiadással jár (új számítógépek beszerzése és hálózatra kapcsolása).

„Munkámban fontosnak tartom a megértést, a türelmet, a toleranciát – vallja Vidó György. – A hatósági munkában főleg a szociális gondok és problémák megoldása a legnehezebb, meg kell találni a közös hangot a nehéz körülmények között élőkkel. Munkatársaimmal együtt szolgálatnak tekintem a közigazgatást, amelynek során meg kell találnunk az összhangot az önkormányzat valamennyi szereplőjével.”

Élettársa ugyancsak a közigazgatásban dolgozik, szabad idejükben a Varbócon megörökölt nagyszülői házat igyekeznek rendben tartani, komfortosítani. Hobbiszinten kertészkedik, karbantartja gyümölcsfáit. Szeret kerékpározni, hetente három-négy alkalommal is nyeregbe pattan, de gyakorta tesz jókora gyalogtúrákat is a környék szép tájain.

Eddigi életútját sikeresnek érzi, mert úgy véli, hogy az ember mindig legyen elégedett azzal, amit elért.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)