Edelény

A matematika és fizika iránti affinitása hamar meghatározta, hogy milyen pályát válasszon. Az egyetemi évek alatt szerzett informatikai–számítástechnikai ismeretek pedig azt is lehetővé tették, hogy ne csak megálmodja és megvalósítsa, hanem máig meghatározó személyisége legyen az edelényi Izsó Miklós Gimnázium ilyen irányú képzésének.

A Borsodszirákon élő család idősebbik gyermekeként 1968. augusztus 28-án született Miskolcon. Éva húga (Nyíregyházán él családjával) matematika-fizika szakos középiskolai tanár. Édesapja szakoktató volt a miskolci Szemere Bertalan Szakközépiskolában (tőle örökölte a műszaki beállítottságot), édesanyjától pedig, aki az edelényi Városi Könyvtárból vonult nyugdíjba, a könyvek szeretetét tanulta meg.

Már óvodásként Edelénybe járt, majd itt folytatta iskolai tanulmányait is. Mindenekelőtt a matematikát és a fizikát kedvelte, általában véve szeretett tanulni. Különösen a matematika-szakkörben szerzett ismereteket, elsősorban Olajos tanárnőnek köszönhetően. Szabad idejében sokat mozgott, sportolt, vagy éppen játékokat készített gyakorlatias édesapja segítségével.

Az Izsó Miklós Gimnáziummal már diákként megismerkedett. Fizikából Lehoczki Zoltán tanár úr, matematikából pedig Pappné Hruscsák Erzsébet  „karolta fel”, így többek javaslatára  „vette az irányt” az alföldi város, Debrecen felé, ahol az egyetem matematika–fizika szakán tett sikeres felvételit.

Élete első önálló sikerének tartja, hogy még gimnazista korában eredményes vizsgát tett gépjárművezetésből, az egyetemi felvételi így már a második a sikerek rangsorában.

Egyetemi évei alatt igazából már azzal foglakozott, amit szeretett, másrészt, amit ott tanult, annak többségét szívesen csinálta. Számtalan fizikai kísérlet részese volt, speciális oktatás keretében gyakran vett részt kísérleteken az Atommagkutató Intézetben. Harmadéves korában az egyetemi szakzsargon szerint „C szakként” tantárgyai közé felvette az informatikát, így végül matematika–fizika–informatika szakos diplomát szerzett. Már negyedéves korában több helyre hívták tanítani, ám ő hű maradt egykori alma materéhez: nemcsak a gyakorló tanítást töltötte ott, hanem ez az intézmény lett mindmáig egyetlen munkahelye is.

Odakerülése idején kezdődött a „profiltisztítás”: hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy a hagyományos gimnáziumi oktatás nem kecsegtet nagy jövővel egy kisvárosban. Ezért indult el Kardos Sándor igazgató úr kezdeményezésére a környezetvédelmi és az informatikai képzés, az utóbbi irányítására őt kérték fel. 1992-ben az informatika még  „gyerekcipőben járt”, a rögös úton mindenkinek magának kellett „kiizzadnia” a legjobb megoldásokat. Sokat segített ebben a győri Jedlik Ányos Középiskolával kialakított kapcsolat, hiszen akkoriban ez az intézmény volt a központja az ilyen irányú szakképzésnek. Az első években számíthatott a miskolci Földes Ferenc Gimnázium neves tanárának Dusza Árpádnak a segítségére is.

Mindezek eredményeként ma informatikai szakképzés folyik központi program alapján. Ötöd- és hatodéven számítástechnikai szoftverüzemeltető, számítógéprendszer-programozó szakképzés és a CISCO-képzés zajlik. Az intézmény egyben ECDL-vizsgaközpont is, a saját diákjaik mellett „külsősök” is vizsgázhatnak náluk. 1992-ben hat darab IBM 286-os PC-vel indultak, ma pedig 60 Pentium 4-es és állandó internet segíti a diákok képzését. Az eredmény nem is marad el: tanítványai sikeresen szerepeltek OKTV és informatikai versenyeken, a Sárospatakon rendezett programozó és a Gordiusz (ami egyre kedveltebb a diákjai számára) feladatmegoldó versenyen.

„Ezen a pályán »megszállottnak« kell lenni – vallja Krajnyák Tibor –, máskülönben nem maradnék itt, miként tette azt sok egyetemi diáktársam. Nagyon szeretem a diákjaimat, és számomra az az igazi siker, amikor meg tudom szerettetni velük valamelyik tantárgyamat.”

Folyamatos szakmai önképzése mellett 2004-ben a Budapesti Műszaki Egyetem kihelyezett tagozatán közoktatás-vezetői szakképesítést szerzett, ennek révén az iskolavezetés munkájába is nagyobb betekintést nyert, egyre többet tud segíteni. Hatodik éve érettségi elnökként szerzett tapasztalatait is igyekszik beépíteni munkájába.

Szabad idejében rendszeresen teniszezik barátaival. Télen síelni jár (Szlovákiától a francia Alpokig), nyáron a magashegyi túrákat kedveli. Bebarangolta a Tátra számos ösvényét, megmászta a Dolomitok több sziklafalát, a napokig tartó szintemelkedés leküzdése után meghódította a Magas-Atlasz 4167 méteres csúcsát, a Toubkalt.

Eddigi életútjával elégedett, sikereit elsősorban diákjai előrejutásában méri le. A jövőt illetően a hagyományok megőrzése mellett továbbra is az intézmény jó hírnevét szeretné öregbíteni úgy, hogy szakmai, pedagógiai felkészültsége alapján a jelenleginél akár nagyobb feladatok elvállalására is készen áll.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)