Miskolc

Tarpán született 1947. november 7-én értelmiségi családban. Többségében – elsősorban humán beállítottságú – pedagógusokat sorolhat fel felmenői között. Gyermekkorát Debrecenben, a cívisvárosban töltötte, itt folytatta tanulmányait is. Egy pedagóguscsaládban szinte „kötelező” volt az olvasás, így a könyvekkel hamar megbarátkozott, de gyakori látogatója volt a színháznak is. Amolyan „diákos dacból” mégis a Mechwart András Gépipari Technikum híradástechnikai tagozatán érettségizett. Ezután, visszatérve a gyermekkor meghatározó élményeihez, a debreceni Tanítóképzőbe jelentkezett, ahol népművelés–könyvtár szakon szerzett diplomát. Itt elsősorban a könyvészet, a katalogizálás felé fordult érdeklődése. A könyvtáros hivatás iránti elkötelezettségében fontos szerepe volt néhány kiváló tanárának, köztük Kertész Gyulának. A pályát a Debreceni Agrártudományi Egyetem könyvtárában kezdte, ahol tovább erősödött benne a könyvtáros szakma iránti érdeklődés és hivatástudat, nem utolsósorban Bilincsi Lajos igazgató jóvoltából, aki sokat tett azért, hogy egy életre megszeresse ezt a hivatást.

1970-ben házasságot kötött Szilágyi Sándor fiatal agrármérnökkel, aki a közelmúltban ment nyugdíjba a megyei vadászati felügyelőség vezetőjeként. A házasságkötés után Sárospatakra kerültek, ahol a közművelődési könyvtár munkatársaként megismerte a szakma minden részterületét.

Tevékenyen részt vett a nagy kulturális és történelmi tradíciókkal rendelkező város szellemi életében, s közben a megye elkötelezett lokálpatriótája lett. Debrecentől elválva a csodálatos zempléni táj tette természetjáróvá, napjainkra szinte nincsen Borsod-Abaúj-Zemplénnek olyan vidéke, ahol az elmúlt évtizedekben ne lett volna gyakori vendég.

A sárospataki évek alatt három gyermekük született. Balázs, aki angol–történelem szakos diplomát szerzett, jelenleg Debrecenben PR-menedzser, Judit, aki bölcsész és közgazdász végzettséggel Miskolcon köztisztviselő. A legkisebb, Eszter jogot végzett, és a bírói hivatást szeretné választani, jelenleg titkárként dolgozik az egri Munkaügyi Bíróságon.

Különös jelentőséget kapott a szűkebb haza ismerete 1981-ben, amikor a család Miskolcra költözött. Szilágyi Sándorné a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár munkatársa lett. Több mint negyedszázados szakmai tevékenysége során részt vett a könyvtár egészének munkájában, dolgozott a feldolgozó osztályon és az olvasószolgálatban is. A helyismereti különgyűjteményben fontos és kedvelt feladata volt a napilapok, folyóiratok helyi vonatkozású cikkeinek számítógépes katalogizálása. 1984-től folyamatosan részt vesz a könyvtár területi munkájában. Módszertani könyvtárosként megismerte a megye szinte valamennyi önkormányzati könyvtárát. 2002-ben, sikeres pályázat eredményeként nevezték ki szakmai igazgatóhelyettesnek.

Fontos szerepet töltött be a könyvtárak informatikai-telematikai fejlesztésében is. Az információ-visszakeresés,  -előállítás és -szolgáltatás napjainkban megkerülhetetlen feladatai indították arra, hogy még alaposabb elméleti felkészültséget szerezzen. 2000-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem informatikus–könyvtáros szakán diplomát szerzett. Ugyanebben az évben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának szakértője, majd szakfelügyelője lett.

Tevékenységét számos szakmai elismeréssel honorálták, közöttük a legjelentősebb a 2007-ben kapott Bibliotéka Emlékérem.

Szakmai és emberi hitvallásában a felelősségérzet a legfontosabb tényező. Pályáját a folyamatos tanulás, a munkájával szemben támasztott igényesség jellemezi. Személyisége, az ügy iránti szeretete képessé teszi arra, hogy másokat is az értékek megismerésére, megőrzésére, a hagyományok továbbvitelére ösztönözzön.

Emellett vallja, hogy a munkában igen fontos a kreativitás és a nyitottság. Ezek vezérlik azt a törekvését is, hogy a megye minden településén, a legkisebbeken is hozzáférjenek a könyvtári ellátáshoz, az információkhoz az emberek, legyenek igazi, működő közösségek.

A hatvanadik életévéhez közeledve úgy érzi, eredményes és sikeres pályát tudhat maga mögött. Ebben az is nagy szerepet játszott, hogy soha nem voltak elérhetetlen álmai, mindig a realitások talaján állva tervezett és tevékenykedett. Ma is megbízhatóan, lelkiismeretesen és színvonalasan látja el az intézményre háruló – tágabban értelmezett  – szolgáltatási feladatokat.

Szilágyi Sándorné magánéletében legfontosabb a nagycsalád, gyermekei, unokái. Büszke két kis unokájára, Balázs fia hároméves és féléves lányaira. Nyugdíjasként még több időt szeretne velük tölteni, de több időt szán majd kedvenc időtöltéseinek, az olvasásnak, utazásnak és a természetjárásnak is. A tevékeny, eredményes évekkel mindezt becsülettel megszolgálta.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)